Van egy ideám az "uzsgyi" (talán esetleg "usgyi" és kimondva lett "uzsgyi") szó eredetével kapcsolatban.

A kezdeti forma talán a "huss!" lehet (szleng: "húzz el!").. :)

Egyrészt általában gyerekeknek mondjuk, hogy

pl. "U(z)sgyi szaladj, egyik lában itt, a másik ott legyen!"

Másrészt gyerekeknek mondjuk azt is, hogy

pl. "Nézd a kis szemtelenje (-->talán "szemtelenyi" tájszóval), miket mondott!"

"Nézd csak, a kis szófogadatlanja (talán --->"szófogadatlanyi" tájszóval) már megint TV-t néz tanulás helyett!"

Szintén gyerekeknek mondják, hogy

"Hess vagy huss innen madárkáim!" ha láb alatt vannak..

-Talán a "szemtelenje-->*szemtelenyi" példához hasonló képződmény a

"*hussadj!-->"*hussadja"

(hasonló a "*kussadj! (ma:"kussolj!")-->"*kussadja") -->

"*(h)uss(a)dj-->*(h)uss(a)dja"==>

"*ussdja === >... uzsgyi".. :)

Érdekes cikk! Nem közvetlenül ehhez kapcsolódóan, inkább csak tanulságként, hogy az etimológia sokszor milyen csapdákat rejt, épp ma jelent meg ez a cikkem: www.elmexicano.hu/2016/07/hiper-szuper.html

Mind az EWUng, mind (ennek nyomán) az ÚESz a cigány <ushtyi> (<ušťi>)-ból való eredeztetés esetén nem a zöngésséget emeli ki problémaként, hanem a <d> keménységét a legkorábbi adatokban. De egyrészt a <dió> példája mutatja, hogy a <gy> → <d> változás előfordul, másrészt a XVIII sz. végi első előfordulás nem feltétlenül a korábbi alakot adja, hanem eredhet abból, hogy honnan emelődött át a nyelvújításkor először ez az indulatszó az írásbeliségbe. Harmadszor, amint a RomLex is megmutatja {1}, léteznek kemény <t>-s cigány alakok is a környező nyelvjárásokban (vagy önmagukban, vagy a <ty>-s változat mellett). Ilyen pl. a kalderás, az urszar (mecskar).

Az ÚMTSz <uzsgyi> címszavában egyébként feltűnően dominálnak a kelet-magyarországi adatok (nyugatról csak Martonosról és az Ormánságból említi). Nyugati előfordulások itt az <uzsárdé> ’nosza, rajta; uzsgyi’ szónál vannak. Hasonló a hangalakja a Korondról adatolt <uzsét> ’uccu, uzsgyi’ szónak. A Küküllő vidékére való az <usá> ’cselekvés megkezdésére biztató szó’. Tarnaleleszről pedig a ’tüstént’ szó <ustyint> alakváltozatát hozza az ÚMTSz (ennek a szónak máshol is vannak szókezdő <t>-t vesztett alakjai: <üstint>, <üstönt>, <istént> stb.)

Itt említendő szerintem még az <uccu> (~ <usszu> ~ <husz>) indulatszó is, amelyet az <uszít> ’( kutyát stb) támadásra biztat’ ige tövére vezetnek vissza. De ahogy a <husz> indulatszót hol az <uccu>, hol a <huss> alá sorolják be, az alkalmi <sz> (<c>) ~ <s> (<zs>) csere esetleg más hasonló hangalakú szavakban is felléphetett.

Így hát akad még szerintem megfontolni való ennek a szónak az etimológiáján, ha másként nem, annak a belátásra, hogy az indulatszavak esetén a nem rendszerszerű, „játszi” képzések is megfontolandók. Valamint az, hogy voltaképpen több különböző eredetű, hangfestő értékű szó is keveredhet egymással.

Azt csak „műsoron kívül” említem, hogy az egyházi szlávban van <ušidь> ’szökevény’ szó (~ <ušьdъ> ’[aki] elszökött’), amelynek megszólító alakja <ušidi>. Ha román közvetítő formát lehetne találni – bár én ilyentől én nem tudok –, akkor még ez is lehetne a magyar <uzsgyi> elődje, ha a két nyíltszótagos tendencia nyomán lerövidült.

{1} romani.uni-graz.at/romlex/lex.cgi?st=u%C...&pm=pr&ic=y&im=y&wc=

@okeyo: >> Nekem az uzsgyi szó a szerb, horvát hajde kifejezésre hajaz <<

Ez a magyar nyelvjárásokba is bekerült, mint <hajde>, <hajda>, <hajgyi>, <hejde> <hade> stb. ’nosza, rajta’. A szó szerte a balkánon elterjedt, eredetét az oszmán-török <haydi> ~ <hadi> ’na, nosza, rajta’ indulatszóra vezetik vissza (ott hangfestő eredetű). A <(h)aj-> ~ <u(z)s-> kezdet kapcsolatának még laza etimológiai megközelítés esetén sincs esélye.

@Galván Tivadar: Mifelénk <pusztametró>-nak hívják.

Nekem az uzsgyi szó a szerb, horvát hajde kifejezésre hajaz, melynek jelentése, ha jól tudom, úgyszintén 'menj már'.

Manapság nap mint nap albán menekültekkel vagyok körülvéve, s tőlük is azt hallom: "hajde, hajde" - azt hiszem, 'lépjetek már', 'induljatok már' jelentésben.

imgfrm.index.hu/imgfrm/0/5/9/7/THM_0003530597.jpg