Olvasónkat, D. Józsefet a majom szó használata és eredete érdekli:

Ma olvastam egy érdekes szót egy angol szövegben: az ape főnév ’majmot’ jelent, és a to ape ige azt, hogy ’majmol, utánoz’. Erről aztán elgondolkodtam a magyar majmolni kifejezésen. A majom-ból ered? Vagy a mímelni az előképe? Esetleg a majom és a mímelés szavak is rokonok? Iskolás koromban sokat agyaltam azon, hogy angolul a ’mímelni’ to mime, ejtsd májm... Szóval ha ezt divatosan hunglishül mondom, akkor májmolom az angolokat. Persze ez szinte biztos hogy csak a véletlen műve, de viccesnek találtam hogy így egybehangzik a majmolással.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Kezdjük a végén. Természetesen a magyar mímel és az angol mime nem véletlenül hasonlítanak. A mímel Kazinczy Ferenc alkotása, és azért érdekes, mert ez mutatja, hogy a nyelvújítók célja nem az volt, hogy minden áron „fajtiszta” magyar tövekkel helyettesítsenek idegen eredetűeket. A mím- tövet nyilván a franciából vagy a németből vette, ezekben a nyelvekben a hozzá hasonló szó ’pantomimost’, ’utánzóművészt’ jelent. És persze ezek ugyanonnan erednek, mint az angol mime: a latin mīmus ’színész, utánzóművész’ szóból, vagy ahonnan ez a latin szó származik, a görög mimos ’színész utánzóművész’ szóból. Ennek a görög szónak, pontosabban a mim- tőnek azonban ismeretlen az eredete, de azoknak a görög szavaknak, amelyekben megtalálható, mind az ’utánzáshoz’ van közük. Indoeurópai rokonságát én nem találtam meg, és tudtommal más sem.

Az angol to ape ’majmol’ ige természetesen azon alapul, hogy utánozás majomszokás, a majmok ugyanis híresek arról, hogy akár az emberi gesztusokat is utánozzák (és ezzel egyedül állnak az állatvilágban, leszámítva persze a hangokat utánozó madarakat). Ezt a tulajdonságukat az ember nyilván mindenütt megfigyelte, az angol és a magyar igén kívül sok más nyelvben is van hasonló. Sőt, lehet, hogy a magyar majmol a hasonló jelentésű német äffen ige tükörfordítása.

Megembereljem magam?
(Forrás: Wikimedia Commons)

A magyar majom szó eredete is érdekes. Nem tudhatjuk, hogy közvetlenül melyik nyelvből vettük át, mert maga a tő vándorszó, és a környéken beszélt nyelvekben létezik valamilyen változata, de nagyon korai jövevényszó, még a török hódoltság előttről (első írásos előfordulása a 14. század elejéről származik). Végső soron az arab maimūn ’majom’ szóból terjedt el (ebből származik például a spanyol mono ’majom’ szó is, és ezen az ágon is tovább terjedt, például az alnémet -ke(n) kicsinyítő képzős alakjából lett az angol monkey ’majom’). Az arabnál azonban megint zsákutcába jutottam, mert az nem világos, hogy ott miből ered. Több elmélet van, például hogy a hasonló hangzású, ’szerencsés’ jelentésű tővel azonos eredetű (állítólag a majmot baljós állatnak tartották, és éppen a rontás megakadályozására hívták éppen ellenkező értelmű néven), mások szerint a ’jobb kéz’ jelentésű, ugyanilyen hangzású szó rokona. Valójában ezek mind spekulációk, semmiféle bizonyíték nincs egyik változatra sem. És azt is olvastam valahol, de semmi bizonyítékot nem találtam rá, hogy az arabban perzsa eredetű szó lenne a maimūn.

Két végállomáshoz értünk tehát, a mímel története a görögben, a majom története az arabban vész a múlt ködébe. Lehet-e köze a görög tőnek az arab tőhöz? Persze akár lehet is, de ez megint színtiszta spekuláció lenne. Ilyenkor mindig gondoljunk arra: attól, hogy a kulcsunkat is elveszítettük, meg a bérletünket is, még nem biztos, hogy ugyanott vannak!