@Roland2: Egy példa erejéig visszatérve a flektálás/izolálás témájára, amely szerintem önmagáért beszél:

angol: Would you like to win it?

román: Ai vrea sa l-castigi?

spanyol: Quisieras ganártelo?

magyar: Szeretnéd megnyerni?

@Epau:

"Írásban jobban értem, de ez szövegfüggő: előfordul, hogy mindent megértek a szövegből, de az is, hogy semmit."

Ez szinte minden újlatin nyelvre általánosítható. Az újlatin nyelvek közötti kölcsönös érthetőségnek legnagyobb mértékben a kiejtés markáns eltérései szabnak gátat, a román esetében viszont szókincs is, mivel a románban sokszor olyan mindannapi fogalmakat is szláv jövevényszó jelöl, mint pl. az 'él' (a traí) és 'olvas' (a cití). Írásban viszont bármelyik újlatin nyelvet meg lehet érteni.

"Véleményem szerint az olasszal a spanyolt lehet a legkönnyebben megérteni."

Ez valóban így van, mégpedig azért, mert – bár a spanyol nyelvtanilag nem az olaszhoz, hanem a franciához áll a közelebb – fonetikailag (főleg a magánhangzórendszert illetően) valóban az olaszhoz hasonlít a legjobban. A spanyolok is megértik az olaszt, sőt, talán jobban, mint fordítva.

Én beszélek olaszul, ugyanis félig olasz vagyok. Ha románul beszélnek, azt nem igazán értem, de ha csak szavakat mondanak, abból általában sokat értek. Írásban jobban értem, de ez szövegfüggő: előfordul, hogy mindent megértek a szövegből, de az is, hogy semmit. Véleményem szerint az olasszal a spanyolt lehet a legkönnyebben megérteni.

@Roland2: Szerintem jó ötlet, de én ezt inkább meghagynám annak, aki ért hozzá. Nagyjából ismerem csak a francia kiejtést, és úgy tudom, nagyon sok a kivétel is, szóval hülyeségeket meg nem akarok írni. Franciásból biztos sokkal több van, mint spanyolosból. :)

@El Mexicano: Szerintem a francia nevek kiejtése mindenképpen megérne egy posztot,szerintem sokaknak akad gondjuk vele (mint pl. nekem,amikor a minap az egyik péksüteményeket áruló üzletlánc egyik boltjában egy húsos táskát szerettem volna kérni,és a sütemény francia nevének kiejtésekor az eladólány nem értette mire gondolok.Igaz,ő sem tudta kimondani :)

@Roland2: Nem a nevek kiejtésről, hanem általában az olasz nyelvjárásokról.

Mondjuk a francia kiejtés leírása egy cikkbe szerintem nem is férne bele, bár megmondom őszintén, a franciához nem annyira értek. De ha azt vesszük, hogy kiejtés szempontjából a portugállal kb. egy szinten van, talán nem lehetetlen.

Az olasz kiejtés viszont nem annyira problémás, az újlatin nyelvek között talán a legegyszerűbb.

@El Mexicano: Mármint az olasz nevek nyelvjárásokra jellemző kiejtéséről ? (Az is érdekes lenne)

@Roland2: Olasz nyelvjárásokról tervben van. :)

Köszönöm a válaszokat.

Egyébként nekem személyes kötődésem is van a latin népekhez,mivel az egyik távoli ősöm olasz vagy francia (vagy spanyol :) lehetett.Érdekes a téma,majd ha lesz a francia vagy olasz nevekről cikk,majd bővebben kifejtem.

@Roland2: A román kétségtelenül rokona az olasznak, de azt nehéz megmondani, hogy mekkora a kölcsönös érthetőség. Inkább anekdotikus szinten lehet erről beszélni.

Nekem egy ilyen személyes élményem van. Román nemzetiségi műsor ment a tv-ben, és egy diák arról beszélt románul, hogy már két éve tanul olaszul. Ismerősöm, aki elég jól ért olaszul, csak fél füllel figyelt, és megjegyezte: "Ahhoz képest elég szarul beszél!" Nos, ez alapján hajlanék arra, hogy a két nyelv valóban elég közeli lehet, legalábbis bizonyos esetekben. (Kétségtelen, hogy ebben pl. a téma nagyon meghatározó.)

Ami a flektálást és izolálást illeti: a megértést ez alapvetően nem befolyásolja. Pl. a finn viszonylag közel áll a tiszta agglutináló típushoz, az észt erősen flektál, ennek ellenére a két nyelv beszélői különösebb tanulás nélkül is elég sokat értenek egymás beszédéből.

@Roland2: Az olasz valóban a román nyelvvel áll a legközelebbi rokonságban, az eltérések ellenére is. Ezt mutatja a magánhangzós többes szám (ami a latin a- és o-tövű főnevek alanyi többes száma volt), valamint az intervokális felpattanó zárhangok (p, t, k) megőrzése, illetve az igeragozás is (ugye mivel az olaszban és a románban eltűnt a szóvégi -s, így ahol az igében a latinban -s volt, ott a többes szám analógiájára -i áll mindkét nyelvben, tehát pl. a latin CANTAS 'énekelsz' olaszul és románul is canti, míg spanyolul cantas).

Egyébként az Ethnologue pontosan számszerűsíti az újlatin nyelvek közötti szókincsbeli egyezés mértékét: ez az olasz és a román esetén 77%, az olasz és a spanyol esetén 82%, a spanyol és a román esetén pedig 71% (ami egyúttal a legalacsonyabb az újlatin nyelvek között).

Egyébként romániai magyar ismerősöktől tudom, hogy a spanyolt is értik, és rendkívül gyorsan meg tudják tanulni.

Az viszont tévedés, hogy a román flektáló, az olasz izoláló lenne. Minden indeurópai nyelv flektáló, még az angol is, bár erős izoláló hajlamot mutat, de attól még a györekeiben flektáló (vö. win, won, sing, sang, sung; stb.). Való igaz, hogy a román valamivel többet őrzött meg a latin névszóragozásból, de ez tulajdonképpen csak annyi, hogy a nőnemű szavak megőrizték a birtokos végződést. Egyébiránt valójában a román névszóragozásnál sem a névszót ragozzák, hanem az enklitikus "névelőt", melyet éppúgy ragoznak az összes többi újlatin nyelvben is nem és szám szerint (csak nem a főnevek végéhez kapcsolják), a személyes névmást pedig eset szerint is. Szokták azt is mondani, hogy a román megőrizte a semlegesnemet; valóban így nevezik a román nyelvtankönyvekben, ám valójában ez nem semlegesnem, hanem a főnevek egy olyan csoportja, mely egyes számban hímneműként, többesben nőneműként viselkedik (vagy fordítva, már nem emlékszem pontosan). Semleges nem pedig éppúgy van a spanyolban is (más kérdés, hogy főnév nem lehet semlegesnemű, csak a névelő és a névmások, mivel a semlegesnem mindig a meghatározatlan dologra utal, vagy a főnevesített melléknévre). Tehát pl. a spanyolban nem mindegy, hogy "el bueno" ('a jó férfi'), "la buena" ('a jó nő') vagy "lo bueno" ('a jó dolog').

@El Mexicano: Kicsit off lesz:

És mi a helyzet az olasszal és a románnal ?

Nagynéném párja tud románul,és mesélte,hogy amikor egy olasszal beszélgetett (hozzá beszéltek olaszul),nagy részét megértette annak,amit mondott az olasz.Én ebben eléggé kételkedek,tekintve,hogy a románban rengeteg a szláv és albán jövevényszó,emellett sok francia,latin és olasz szó csak a 19-20.századi nyelvújítások korában kerültek a románba (az irodalmi nyelvbe).Hangzásra valóban van egy kis hasonlóság,de azért jól el lehet különíteni a két nyelvet,hasonló szavak is vannak (pl. latte-lapte,aqua-apa,importanti-importanti,stb.).Az olasz kezd izoláló szerkezetű lenni (ha jól tudom),míg a román inkább flektáló és tagja a balkáni nyelvi uniónak (bár a nyelvszerkezet csak egy dolog,mivel a finn és az észt is eltérő szerkezetű,mégis nagyjából megértik egymást).

De érdekes,hogy a XV.században élt Bonfini egyik művében azt írja,hogy erdélyi tartozkodása alatt megértette a románok beszédét (tkp római utódoknak tartotta őket).

Mi lehet az igazság : egy román mennyit érthet egy olasz beszédéből ? És Bonfini tényleg megérthette a románokat (vagy csak egyszerűen észrevette,hogy újlatin nyelven beszélnek) ?

"Mások is panaszkodnak arra, hogy Barcelonában hiába szólnak valakihez kasztíliaiul, csak katalánul kapnak választ.Valaki megjegyzi, hogy ez tapasztalata szerint kizárólag barcelonai jelenség: máshol átváltanak kasztíliaira vagy megmagyarázzák az idegen által nem értett kifejezéseket, ha azt tapasztalják, hogy a kivülálló nem érti őket."

Ez azért enyhe túlzás. Pár napig voltam Barcelonában, bejártam a fél várost, és összesen kb. 3 embert (!) hallottam katalánul beszélni. Minden üzletben, mindenhol kaszítliaiul szólítottak meg, sőt, még a barcelonai önkármanyzati közlekedési társaság, a TMB (Transports Municipals de Barcelona) alkalmazottjai is kasztíliaiul beszéltek, még egymás között is. Véleményem szerint ez az egész csak a felfújása. Az valóban igaz, hogy nincsenek spanyol nyelvű feliratok és a metrón is csak katalánul mondják be az állomások nevét, de véleményem szerint ez egy olasznak pont nem jelenthet gondot, mivel szókincsben a katalán talán még közelebb is áll az olaszhoz, mint a spanyol. (Mondjuk az olaszok és a spanyolok még tanulás nélkül is megértik egymást a legegyszerűbb szituációkban.)