A víz alatti világ korántsem olyan csendes, mint hinnénk: a halak hol az ellenkező nem tagjait győzködik, hol veszélyre hívják fel társaik figyelmét, néha megmutatják az irányt, máskor pedig csak fecsegnek. A ragadozók még arra is képesek, hogy a halak tereferéjét elcsípve csapjanak le áldozatukra – állítja Shahriman Ghazali, az aucklandi egyetem kutatója.

„Minden hal hall, de nem minden hal képes hang kiadására – folytatta Ghazali. – A pukkantásokat és egyéb hangokat az úszóhólyagjuk rezegtetésével érik el, ez egy olyan szerv, amelyet össze tudnak húzni”. A kutató reméli, hogy nemsokára azt is meg tudják majd fejteni, melyik hang pontosan mit jelent.

Ghazali laboratóriumában tartályokba helyezte a halakat, majd néhány hétig hagyta, hadd szokják új környezetüket. Ezután víz alatti mikrofont és a víz mozgását felderítő szerkezeteket használva figyelte őket. Kiderült, hogy a morgóhalak a legbeszédesebbek, jól megkülönböztethető morranásokat hallatva egész nap karattyolnak. A tőkehalak ezzel szemben a legvisszafogottabbak, kivéve íváskor, ilyenkor ők is többet hangoskodnak. Ghazali azt feltételezi, hogy ezek az egyébként néma állatok a hangot szinkronizációs eszközként használják a hatékonyabb megtermékenyítés érdekében. Más fajok pukkanó hangot hallatnak, a kutató úgy véli, hogy ez a Morze-kódhoz hasonlóan működik.

Ghazali ugyanakkor óvja az aranyhal-tulajdonosokat attól, hogy az akvárium megkocogtatása után lélegzetvisszafojtva várják a választ, ugyanis ezeknek az állatoknak nagyszerű a hallása, de némák, mint a hal.