2010-ben kilenc csimpánz érkezett Hollandiából Edinburgh-ba. Érkezésükkor a holland csimpánzok kifejezetten izgatott, magas hangokat adtak ki, amikor almát kaptak, míg a helyiek mélyebb és érdektelenebb hangot ütöttek meg. A kutatók azt figyelték meg, hogy 2013-ra a Hollandiából származó állatok átvették a „helyiek tájszólását” azaz ők is mély hangokat adtak ki almaosztáskor, pedig az alma ugyanannyira lázba hozta őket. Ez az első bizonyítéka annak, hogy a csimpánzok alkalmazkodnak, és újratanulják a hangjelzéseket új környezetbe kerülve. A kutatásról a Current Biology című szakmai lapban jelent meg tanulmány, amelyről a BBC készített beszámolót.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A csimpánzok használnak úgynevezett referenciális hangjeleket bizonyos tárgyak jelölésére, amelyek olyasmi szerepet töltenek be a kommunikációs rendszerükben, mint az emberi nyelvben a szavak. Ilyen hangjeleket hallattak a holland és a brit csimpánzok az alma láttán. Az, hogy az ember meg tud tanulni új szavakat, amelyeket a környezete használ, de ő korábban nem ismert, talán a csimpánz és az ember 6 millió évvel ezelőtt élt közös ősétől származhat. A csimpánzok ugyanis a fent leírt esetben „új szavakat”, azaz új referenciális hangjelzéseket tanultak meg.

„Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy hogyan alakult ki a nyelv, legjobb, ha azoknak az állatoknak vizsgáljuk meg a kommunikációs rendszerét, amelyek legközelebbi rokonaink a törzsfejlődésben” – mondta el Dr. Katie Slocombe, a tanulmány vezető szerzője, a yorki egyetem pszichológus kutatója a BBC-nek. „Így megtudhatjuk, hogy milyen kommunikációs képességei lehettek a közös ősnek, és mi az, ami egyedivé, különlegessé teszi az emberi beszédet.”

Dr. Slocombe és munkatársai fogságban tartott csimpánzokat vizsgáltak. Azt találták, hogy az állatok különböző hangjelzéseket alkalmaznak a különböző ételek esetén. A másik állat válasza ezekre a hangokra az, hogy elkezdi keresni a megjelölt ételt. Így lehet tehát azt mondani, hogy a különböző hangjelzések referálnak az egyes tárgyakra. Korábban azonban azt gondolták, hogy az egyes hangjelzések szoros kapcsolatban állnak az egyes ételek érzelmi értékével. Azaz a megjelölni kívánt étel által kiváltott érzelem határozza meg a hangadás struktúráját. A Hollandiából Edinburgh-ba érkezett állatok megfigyelésével éppen ezt a feltevést sikerült cáfolni.

Forrás: Wikimedia Commons / böhringer friedrich / CC BY-SA 2.0

Az állatok megfigyelésekor a kutatók találtak olyan, ugyanarra a tárgyra utaló hangjelzést, ami nagyon különböző volt a két csoport – a hollandiai és a brit – egyedei között. A brit csimpánzok nem voltak annyira oda az almáért, és egy mély hangot hallattak, ami az almára vonatkozott. A holland állatok azonban nagyon szerették az almát, és egy magas hangot hallattak a láttán – 2010-ben, amikor megérkeztek Edinburgh-ba. 2011-re, egy év elteltével alig változott valami a hangadásban: mindegyik csoport a saját hangjelzéseit használta, és nem jöttek ki túl jól egymással a csimpánzok – a kutatók legnagyobb szomorúságára. „A két csoport egyedei nem töltöttek egymás társaságában túl sok időt, nem alakultak ki köztük kapcsolatok” – mondja Dr. Slocombe.

2013-ra azonban a két csoport tagjai megbarátkoztak egymással, és kialakult egy egységes 18 fős csoport. Ezzel a társas változással együtt jelentős átalakulás történt a kommunikációban is: a holland majmok átvették a helyiek jelzéseit az almára vonatkozóan, azaz ők is egy mély hangjelzéssel utaltak a gyümölcsre. Fontos azonban, hogy mindennek nem volt hatása a gyümölcspreferenciájukra nézve. Tehát a Hollandiából származó majmok ugyanannyira szerették továbbra is az almát, mint korábban. Ebből azt következtették a kutatók, hogy a referenciális jelzések igen flexibilisek, és nem az érzelmek határozzák meg a formájukat.

Forrás: Wikimedia Commons / böhringer friedrich / CC BY-SA 2.5

Hogy miért történt meg ez a változás, arra a kérdésre már nehezebb választ adni. Lehetséges, hogy a holland csimpánzok azért változtattak, hogy könnyebben tudjanak kommunikálni a helyiekkel. Az új jelzést tehát nem önmagáért tanulták meg, hanem céljuk volt vele. A cél az is lehetett, hogy jobb kapcsolatba tudjanak kerülni a brit majmokkal: utánozni kezdték őket, és ezzel szimpátiát váltottak ki maguk iránt.

Forrás

Chimps 'learn local grunts' to talk to new neighbours