Matthew Barbour és Rulon Clark, a kaliforniai San Diego Állami Egyetem kutatói azt is megfigyelték, hogy nem csupán a csörgőkígyó látványa idézi elő a farokcsóválást. Az ürgék látszólag ártalmatlan helyzetekben is gyakran mutatták e viselkedést, de csak bizonyos napszakokban és olyan helyeken, ahol fokozott a kígyótámadás valószínűsége – írja a Die Welt című német lap internetes kiadása.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A kutatók úgy vélekednek, hogy az állatok ezzel készítik fel a fiatalokat a lehetséges veszélyforrásokra. A farokcsóválás ugyanis különösen az idősebb ürgékre volt jellemző. Ezen felül az állatok az általuk észre nem vett kígyóknak is üzenik, hogy éberek, és a támadás csekély sikerrel kecsegtet – írták megfigyeléseikről a Proceedings B of the Royal Society című folyóiratban.

Barbour és Clark megfigyelték, hogy farkuk csóválásával a találkozások többségében sikerül az ürgéknek eltántorítani a kígyót támadási szándékától, vagy egyenesen elijeszteni. A siker elsősorban az ürge korának és a kígyótól való távolságnak a függvénye.

A vizsgálat tárgyai a kaliforniai ürge (Otospermophilus beecheyi) és a Crotalus oreganus oreganus nevű csörgőkígyó voltak. A biológusok természetes környezetükben, Kaliforniában vették filmre az állatokat.

Korábbi kutatásokból ismert, hogy az ürgék a hőre érzékeny csörgőkígyókkal való találkozáskor farkukat képesek felfűteni. A kígyó a meleget ebből adódóan az agresszió jeleként értelmezi.