A Tér, idő, környezet és ember: tudományok összhangja a Régészeti Intézet kutatási eredményeiben című rendezvénynek a Magyar Tudományos Akadémia adott kedden otthont.

„Egy különleges kutatási feladat volt a Magyar Tudományos Akadémia Duna-projektjének keretében a középső Duna-völgyben elvégzett régészeti kutatás. A most megjelent kötet a középső Duna-völgy tíz évezrednyi régészeti emlékeivel foglalkozik, azt vizsgálva, hogy miként hatott egymásra az ember és a környezet” – hangsúlyozta Török László akadémikus az MTI-nek.

A tudós kiemelte a Régészeti Intézet évkönyvét, az Antaeus legújabb kötetét. Ez az intézet és a Magyar Nemzeti Múzeum közös projektjét, a zalavári Karoling-kori palota feltárását mutatja be Szőke Béla Miklós vezetése alatt. Valószínűleg a Kárpát-medence egyetlen Karoling-kori kőpalotája került napvilágra, amelyet a 9. század utolsó harmadában, a honfoglaló magyarokkal szövetséges Karintiai Arnulf keleti frank király és császár számára emeltek.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A neolitikus lengyeli kultúrával foglalkozik Zalai-Gaál István két könyve: – az egyik a kőkori társadalmi rétegződést vázolja fel a temetők tükrében, a másik egy kőkori vallási szokást, a koponyakultusz történetét ismerteti. „A testről leválasztott koponya mint az ember identitásának és őskultuszának a tárgya kerül tárgyalásra ebben a kötetben” – magyarázta Török László akadémikus.

Kulcsár Gabriella angol nyelvű kötete a temetők leletanyaga alapján mutatja be a bronzkor hajnalát a Kárpát-medencében.
Egy folyóvölgyi fejlődéstörténetet mutat be Török László könyve, amely Egyiptom és Kusita királyság Nílus-völgy szakaszának hosszú, több ezer éves történetével foglalkozik. „Azt vizsgáltam, hogy két nagy kultúra közötti területen milyen feltételek mellett jön létre és milyen feltételek mellett nem jön létre államalakulat és önálló kultúra” – emelte ki a szerző.

Török László másik kötete a középső Nílus-völgy hellenizáló művészetét, a kultúraátvételt dolgozta fel, példákon bizonyítva, hogy „a kultúraátvétel egy belülről irányított, nem pedig kívülről ráerőltetett folyamat egy-egy peremkerület esetében”.

Egy régi ásatás modern feldolgozását kínálja Bondár Mária és Raczky Pál könyve, a budakalászi rézkori temető feldolgozása. „Itt a rézkor kutatásában egy új állomáshoz érkezünk, az eddig kétosztatúnak vélt rézkori társadalom sokkal összetettebb hierarchiáját rajzolják meg a szerzők” – hangsúlyozta Török László.

A sztyeppei halomsíros kultúra általános áttekintő feldolgozását mutatja be az a kötet, amely Bánffy Eszter, a Régészeti Intézet igazgatóhelyettesének vezetésével folyó orosz-magyar régészeti projektet ismerteti.

Magyar nyelvű kiadás után immár német nyelven is megjelent Bálint Csanád műve, amelyben a nagyszentmiklósi kincset dolgozza fel a szerző.  A nagyszentmiklósi kincset 1799-ben találták Nagyszentmiklós (ma: Sânnicolau Mare, Románia) határában. Huszonhárom aranyedény került napvilágra, összsúlyuk majdnem 10 kilogramm. „A kötet széles, a Távol-Kelettől Bizáncig terjedő kontextusba helyezi el az egyedülálló kincset. Ebben a hálózatban kiderül az, hogy a 7-8. századra keltezett, az avar uralkodó osztályhoz köthető kincs egy hosszabb intervallumban készült valahol a bizánci és az avar világ határmezsgyéjén” – fogalmazott Török László.

A nagyszentmiklósi lelet egyik legszebb darabja, a bikafejes ivócsanak
(Forrás: Wikimedai Commons / Sandstein / CC BY 3.0)

A könyvbemutatón szerepelt egy kétkötetes tanulmánygyűjtemény Benkő Elek és Kovács Gyöngyi szerkesztésében.

„A kötet, amely egy jövendőbeli nagy kézikönyv a közvetlen előmunkálatának számít, tartalmazza mindazt, ami mai napon a magyarországi középkori és kora újkori régészetről tudni lehet” – hangsúlyozta Török László, aki beszélt a Régészeti Intézet ötvenéves fennállása alkalmából megjelent kötetről is, amely tartalmazza a fél évszázad alatt elvégzett terepmunkák és kutatások összegzését.