Edit nevű olvasónk alig pár hét alatt rengeteg példát talált a Facebookon egy jelenségre, amit nem tud hova tenni. Nem másolom ide az összeset, mert felesleges, néhány elég. Tehát így Edit:

Szívügyem a magyar nyelv. Azt érzékelem, hogy a tatár, török, német, orosz együttvéve sem rongált annyit édes anyanyelvünkön, mint az angol beszivárgás, és az sms-nyelv. Különösen ingerel a példákban megjelenő csonkolás, a tárgyas ragozás elsikkadása. Ez valami idióta, elegánsnak képzelt írás és beszédmodor? Önök szerint minek köszönhető, és hogyan lehetne ezen változtatni, mert ha így terjed, pár év múlva jó esetben is csak szótövek maradnak. Alig pár hete gyűjtöm a példákat a facebookról. Íme:

Ha idén tervezed esküvőd, ezt ne hagyd ki!

“Ez a szódabikarbónás módszer mentette meg a hajam!”

Ha megmutatnád Samyang objektívvel készült téli fotóid,

... aki nem lájkolta be az oldalunk, az nem kerül bele a virtuális kalapba ...

Mi a franc.... ők persze szállithatnak fegyvert mindenhová. Az oroszoknak meg beszolnak ha megvédik a határaik.

Tök sok papírt írtunk alá, hogy nem publikáljuk a munkánk,

... meg kell ragadnom minden lehetőséget, hogy kinyilvánítsam a véleményem, ...

... most meg egy másik oldalunk is lelőtték.

... miközben elérhetetlenné teszi az adatlapunk és törli a nevünk és képünk a "legtöbb" dologból - ahogy írják.

... jó megoldás lehet ha a profilod csak felfüggeszted.

... mérjük fel a környezetünk, az életünk, ’ízlelgessük’ ...

... már jó 15 éve találkozni csini csajszi vagyok töltsd fel a telefonom cserébe ez meg az meg amaz.

Nézd meg gyorsan a kocsid, lehet, hogy már 2015ben...

Szeresd a szakmád, és keress is jól vele!

bízzunk benne,hogy hamarosan nekik "Hegye-shalom" lesz ahol elhagyják a hazánk...

Találd meg saját stílusod!

Gyerekkorom Barcelona romos külvárosától mintegy 1500 kilométerre, Budapesten töltöttem.

[...]

Nem tudok elsiklani Editnek afölött az érzése fölött, hogy a tatár, török, német, orosz „rongálta” volna a magyar nyelvet. Szerintem nem „rongálta”, legfeljebb alakította. A rongálás azt jelentené, hogy valamiféle káros következményekkel járt a nyelvi kontaktus. És mivel semmiféle ilyen káros következményre nem tudunk rámutatni (szerintem Edit sem), ezért értelmetlen, sőt, téves dolog rongálásról beszélni.

Amikor Edit úgy folytatja, hogy „különösen ingerli” a tárgyrag (nem pedig, ahogy ő írja, a „tárgyas ragozás”!) hiánya, akkor mintha arra utalna, hogy ez is „az angol beszivárgás, és az sms-nyelv” hatása lenne. Hát nem az. Az még elképzelhető lenne, hogy az „sms-nyelvben” a tömörség kedvéért többször hagyják el a tárgyragot, de egészen biztos vagyok abban, hogy az idézett példákban nem a tömörségre törekvés, és nem is az „sms-nyelv” hatásának köszönhető a tárgyrag elhagyása.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Hanem minek? „Ez valami idióta, elegánsnak képzelt írás és beszédmodor?” – kérdezi Edit. Kezdjük azzal, hogy a magyarban az egyes szám első és második személyű birtokosra utaló toldalékos alakok (tehát: kezem, kezed) után a tárgyrag teljesen természetesen elhagyható (tehát: iderakom a kezemet vagy a kezem, add a kezedet vagy a kezed). A más személyű és számú birtokosok esetében ez (az én nyelvváltozatomban) nem lehetséges, és akkor sem, ha a birtok többes számú (tehát az én nyelvváltozatomban nincs olyan, hogy adjátok a kezetek, felépítettük a házunk, meglocsolom a virágaim). De az egyes szám első és második személyű birtokosoknál, egyes számú birtok esetében teljes egészében ún. szabad váltakozásról van szó, még stiláris különbséget sem nagyon érzek a két változat között. Sőt, ami a szabad váltakozás biztos jele, még azt sem tudom, hogy én magam melyik alakot használom gyakrabban. Bár az is biztos, hogy minél gyakoribb maga a szótő, annál természetesebb a tárgyrag nélküli alak. Tehát nagyon jól hangzik az, hogy megmosom a kezem, és sokkal kevésbé természetes, és talán irodalmiasabb hangzású az, hogy megbocsátom a vétked.

Amikor tehát Edit „elegánsnak képzelt” változatoknak bélyegzi a tárgyrag nélkülieket, akkor nyilván a tárgyrag nélküli alakok irodalmiasabb, régiesebb hangzására utal. (Amennyire egyébként szegényes nyelvtörténeti ismereteimből tudom, valóban korábbiak voltak a tárgyrag nélküli alakok.) Nekem is feltűnik, ha (az én beszédemben) ritkább szótöveket használnak ilyen alakban, és különösen, ha nem egyes szám első vagy második személyű birtokosra utal az illető alak (Edit példái között is van ilyen, például Újra kell tanulnunk ősi nyelvünk). Nem tudom megmondani, hogy az egyes szám első és második személyű mintája alapján terjedő alakokról van-e szó, vagy az enyémtől eltérő nyelvváltozatok hatásáról, esetleg tényleg archaizálásról, az „elegánsnak képzelt” változatok használatáról. De akármelyikkel állunk is szemben, az „idióta” bélyeget mindenképpen elutasítom. A mienktől eltérő nyelvhasználati szokásoknak semmi közük az illető beszélők elmeállapotához vagy képességeihez. Az ilyen minősítéseket tartsuk fenn azokra, akik zagyvaságokat beszélnek vagy írnak, van belőlük elég.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)