Szentágothai Jánosról neveztek el csütörtökön egy ferencvárosi teret, ahol felavatták az idegtudomány két nagyja, Szentágothai János és a spanyol Santiago Ramón y Cajal mellszobrát is. A Thaly Kálmán utca és a Vendel sétány sarkán lévő téren tartott névadó ünnepségen és szoboravatáson Halász János kultúráért felelős államtitkár beszédében úgy fogalmazott: „szobrot avatni mindig tisztesség, egyben eszmei kihívás, hiszen a szoborállítással jelet is hagyunk magunk után”.

Az államtitkár hangsúlyozta, hogy Szentágothai János élete során fontos kérdésekre kereste a választ, de kérdéseket is hagyott az utódokra. Idézte a spanyol tudós, Santiago Ramón y Cajalt, aki szerint a tudós rajongói nem tapsolnak és hajolnak meg szenvedélyes tetszésnyilatkozatoktól, de szeretettel tanulmányoznak, mértékkel ítélnek, teljes és visszavonhatatlan igazságot szolgáltatnak.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Enrique Pastor de Gana, Spanyolország budapesti nagykövete beszédében méltatta, hogy Magyarországon szobrot állítanak az idegtudomány két nagy személyiségének. A misszióvezető szerint ez a főhajtás időtlen időkre szól, és kiemelte, hogy a magyar tudós, bár nem egy generációhoz tartoztak, sokat tanult a spanyol professzortól. „Cajal, a modern idegtudományok atyja szerény ember volt, szűkében a kutatáshoz szükséges eszközöknek, de ez nem akadályozta meg abban, hogy a tudományos világ élvonalába kerüljön a maga korában. A tudományos munkásságán túl bizonyította, hogy a tudomány hogyan lép túl a társadalmi korlátokon” – mondta a nagykövet.

Szél Ágoston, a Semmelweis Egyetem rektora szerint manapság, amikor az orvostársadalomban válságjelek mutatkoznak, fontos, hogy az orvostanhallgatók tanulmányaik elején hallhatnak két ilyen példaképről. Bácskai János, Ferencváros fideszes polgármestere azt mondta, Szentágothai János nem az eredményeire, hanem tanítványaira volt büszke. Hozzáfűzte: a két tudós mellszobra méltó helyre került Ferencváros egyik rehabilitált részén, a Semmelweis Egyetem elméleti orvostudományi tömbjének szomszédságában. A két bronz szobor Freund Éva szobrászművész alkotása.

Szentágothai János 1912. október 31-én született. Oktatási pályájának kezdetén új technikákat dolgozott ki a degeneráció kutatásával kapcsolatban, ezzel a neuroanatómiában elismert szaktekintéllyé vált. 1942-ben magántanári képesítést szerzett a neuroanatómia tárgykörében. A második világháború után a Pécsi Orvostudományi Egyetemre került, ahol az anatómiai tanszék vezetőjévé nevezték ki. Pécsi évei alatt iskolateremtő munkát végzett a neuroanatómia terén. 1961-ben az ő tanszékén kezdték hazánkban az elektronmikroszkópos agykutatást. 1963-ban átvette a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem anatómia tanszékének vezetését. Itt elsősorban a kisagy- és nagyagykéreg működésével foglalkozott, emellett kísérleti agykutatással, a gerincvelői és agytörzsi pályákkal és a reflexmechanizmusokkal. 1967-ben az MTA rendes tagjává választották. Leghíresebb tudományos munkája a Kiss Ferenccel készített Az ember anatómiájának atlasza című, általa rajzolt tankönyv, amelyet tizenhárom nyelvre fordítottak le és száznál több kiadást ért meg. Azt hirdette, hogy az ember beszédfejlődésének zöme féléves korától másfél éves koráig tart és benne a kommunikációigény a legfontosabb tényező. Budapesten halt meg 1994. szeptember 8-án.

Santiago Ramón y Cajal 1852. május 1-jén született. 1906-ban Camillo Golgival megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott, mert igazolta, hogy az idegsejt az idegrendszer alapegysége. Eredménye kulcsfontosságú volt a neuronok alapvető szerepének tisztázásában és az ingerület modern értelmezésében. Cajalt 1925-ben a MTA tagjává választotta. 1934 októberében halt meg Madridban.