Olvasónk küldte nekünk ezt a szellemes kérdést:

Hogyan lehet a legrövidebben kifejezni azt, hogy egy történet *nem* tartalmaz szellemeket? Más szavakkal: Mi a „szellemtörténet” ellentéte?

A „szellemtelen történet” nem jó megoldás, hiszen az a „szellemes történet” antonimája.

A „szellemes történet” azt jelenti, hogy jól megírt, olvasmányos sztori.

A „szellemtelen történet” pedig azt, hogy lapos, sablonos, unalmas érdektelen tákolmány

Várom a rövid és velős megoldásokat.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Olvasónk kérdésben az egyik legszellemesebb, hogy megismerhettük a szellemtörténet szó egy újabb, általunk még nem hallott jelentését. A szellemtörténet eddig számunkra azt a 19. század végétől a 20. század 30-as, 40-es éveiig jellemző szellemi, filozófiai, történetírási irányzatot jelölte, amely a történelem eseményeit a „szellem” változásaival írja le. Ehhez az irányzathoz tartoznak például Szerb Antal irodalomtörténetei is. De világos, hogy olvasónk szellemtörténet alatt olyan történetet ért, amelyben szellemek szerepelnek. (Halkan megjegyezzük, hogy mi ezt így is fejeznénk ki, éppen a kétértelműség elkerülése végett: olyan történet, amelyben szellemek szerepelnek.)

Szóval nekünk nem csak a szellemes és a szellemtelen történet kétértelmű, de a szellemtörténet is. Két egyszerű megoldást látunk ezek elkerülésére. Az egyik a körülírás, amitől azért szerintünk nem kell úgy irtózni. Lehet, hogy nem egy szó, lehet, hogy nem elég rövid, de mégis pontos, és mindenki számára egyformán dekódolható.

Szellemes megoldás, mi?
(Forrás: Wikimedia Commons / Lionel Allorge / GNU-FDL 1.2)

Egyik javaslatunk tehát:

szellemtörténet / szellemes történet helyett:

olyan történet, amelyben szellemek szerepelnek

szellemtelen történet helyett:

olyan történet, amelyben nem szerepelnek szellemek

A körülírások előnye az is, hogy variálni is lehet őket a szövegkörnyezetbe illeszkedően. Persze azt is megértjük, hogy a kérdező szeretne egy terminust. Azt viszont nem pontosan értjük, hogy miért kell kettő terminus. Ha szerinte létezik szellemtörténet (ebben az új értelemben), akkor ennek a negációjára nem kell újabb szó, egyszerűen valami vagy szellemtörténet, vagy nem szellemtörténet, és kész.

Ha azonban a szellemtörténet szó mégiscsak másnak is furcsa, nemcsak nekünk, akkor azt a hátborzongató megoldást javasoljuk, hogy a szellem szót cseréljük le valami szinonim, jelentésében kísértetiesen hasonló szóra! Legyen ez például a kísértet szó! Másik javaslatunk tehát ez:

szellemtörténet / szellemes történet helyett:

kísértettörténet / kísértetes történet

szellemtelen történet helyett:

nem kísértettörténet / nem kísértetes történet / kísértet nélküli történet

A „kísértettörténet” keresőkifejezésre a Google ma 3190 találatot adott, a „kísértetes történet” kifejezésre pedig 106-ot. Ezeknek a megnevezéseknek a használata nem példátlan tehát, és valószínűleg kevésbé félrevezető, mint a szellemes változatok.