A figyelemfelhívási szándék nagy úr, főleg, ha már maga a hír,  az alapanyag sem hétköznapi, esetleg már-már abszurd. A szavaink túlnyomó többsége „intézményesült”, mindenki által ismert dolgokat, jelenségeket stb. ír le. De mi a helyzet akkor, ha a jelenség vagy a dolog, amiről a hír szól, egyáltalán nem hétköznapi, egyáltalán nem bevett, vagy esetleg már-már szürreális? – Hogyan adjuk vissza ezt tömör nyelvi formában?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Teljesen új szót nem találhatunk ki az új jelenségre, pláne nem egy hírben, hiszen az új találmányt viszonylag kevesen értenék. (Egyébként az úgynevezett szóalkotásnak ez éppen ezért nem is bevett módja.) Van az a kézenfekvő lehetőség, hogy átveszünk más nyelvből a hiányzó szót az új jelenségre (pl. cset). Aztán az is előfordulhat, hogy már meglevő szavainkat, kifejezéseinket értelmezzük át (pl. egér). Az is előfordulhat, hogy a szókészletünk és a toldalékok (képzők) segítségével hozunk létre új kifejezést (pl. gombócda ’olyan étterem, ahol a fő profil a gombóc’). Ezek mind nagyon izgalmas nyelvi folyamatok, de a hírekben leggyakrabban mégsem ezekkel találkozunk.

A kézenfekvő megoldás arra az esetre, ha egy nyelvnek nincs külön szava valamire: a körülírás. Azonban a hírnek tömörnek és figyelemfelhívónak kell lennie. Így a körülírások helyett mind gyakoribb a kreatív szóalkotás. Lássunk néhány példát az elmúlt hét híreinek terméséből: gigasál, fonalgerilla, gerillakötészet, szendvicspellengér, rekordrekorder, főzdefeszt.

Nem gigasál
(Forrás: Wikimedia Commons / OttawaAC / CC BY-SA 3.0)

Ha megfigyeljük ezeket a szavakat, láthatjuk, hogy mindnyájan összetett szavak, azaz kettő vagy több szóból állnak.  Azonban abszolút nem bevett összetételek, jó eséllyel az újságíró egyedi és alkalmi találmányai. Kérdés akkor, hogy miért is értjük őket? Vagy pontosabban téve fel a kérdést: Miért érezzük úgy, hogy értjük őket? És valóban értjük-e őket?

A gigasál és a főzdefeszt nagyon könnyűnek tűnik. Szövegkörnyezet nélkül is jó eséllyel helyesen állapítjuk meg a jelentésüket: gigasál – ’nagyon nagy sál’, főzdefeszt – ’sörfőzdék, esetleg pálinkafőzdék fesztiválja’. És valóban: ha elolvassuk az alábbi híreket, beigazolódnak a feltevéseink.

Ismét kötött közterületen az éj leple alatt egy brit kisváros rejtélyes „fonalgerillája”, ráadásul hatalmasat: 50 méteres sálat.

(MTI, 2012. március 12.)

A gigasál valóban egy hatalmas sál, jó eséllyel olyan, ami az emberi léptékűnek sokszorosa. Mi a főzdefeszt?

Nyolc magyar kézműves sörfőzde 24 különlegességéből, köztük meggyes és bodzás folyékony kenyérből kortyolhatnak a sörivók, a sörfőzők versenyén pedig 27 főzde 66 féle sörrel vesz részt a Miskolci Főzdefeszten péntéken és szombaton.

(MTI, 2012. március 13.)

Honnan tudtuk ezeknek a szavaknak a jelentését – annak ellenére, hogy sosem hallottuk őket? Onnan, hogy a tagjaikat ismertük, és azokat összetételi módokat is, ahogyan ezek a szavak egymás mellé szoktak kerülni. A giga- előtag igen gyakori nemcsak az olyan szakkifejezésekben, ahol pontos mértékegységet jelent, mint például a gigabyte-ban, hanem az olyan hétköznapi, esetleg szlenges szavakban is, mint amilyen a gigapizza (’hatalmas méretű pizza’), gigaszívás (’nagyon kellemetlen dolog’). A gigasál ezeknek az ismert, bevett összetételeknek a mintájára nem lehet más, mint egy nagyon nagy méretű sál.

Sörfőzde
(Forrás: Wkimedia Commons / Luca Galuzzi / CC BY-SA 2.5)

A főzdefesztet nagyon hasonló okokból érthetjük, de itt már nehezebb a dolgunk. A feszt szó persze egyértelmű, hogy a fesztivál rövidítése. Inkább a főzde értelmezése a nehéz. Az összetétel értelmezésekor keressük a főzde használatait, előfordulásait más összetételekben: ’pálnikafőzde’, ’sörfőzde’, esetleg ’kifőzde’. Utóbbit azonban gyorsan ki is zárhatjuk, mert a kifőzdék fesztiválja kifőzdefeszt lenne. Marad a pálinka vagy a sör. És ebben valóban csak a hír elolvasása után leszünk okosabbak, hogy a főzdefeszt esetében melyik alkoholos italról is van szó.

A rekordrekorder esetében szintén elég könnyű dolgunk van, de a szó az előzőeknél azért zavarbaejtőbb, mert ugyanaz a szótő szerepel benne, és ilyen összetettszómintánk nem nagyon van a bevett szavaink között. De az értelmezés során ugyanaz a folyamat játszódik le, mint az előző esetben: előhívjuk a rekord- előtagú szavakat, például: rekordmennyiségű, rekordgyorsaság stb. És itt olyasvalakiről lesz szó, aki a rekordot dönt, kiemelkedőt nyújt a rekordok elérésében, azaz olyan emberről lesz szó, aki rekodmennyiségű rekordot állít fel vagy dönt meg. És valóban erről van szó:

Meg akarja dönteni a víz alatti ugrókötelezés rekordját a „rekordrekorder”, akinek a legtöbb Guiness-rekordja van a világon.

(MTI,  2012. március 12.)

A gigasál értelmezésének a fényében már megvan a szövegkörnyezet ahhoz, hogy a gerillakötészet és a fonalgerilla szavakat is értelmezzük a következő hírben:

„Gigasálat” kötött a saltburni „fonalgerilla”

Ismét kötött közterületen az éj leple alatt egy brit kisváros rejtélyes „fonalgerillája”, ráadásul hatalmasat: 50 méteres sálat.

A tengerparton lévő Saltburn lakosai a minap arra ébredtek, hogy valaki sálburkolatot kötött gyapjúfonalból egy korlátra a kikötőben. Az elkövető az alkotást ezúttal biztos, hogy nem helyben produkálta, hanem készen vitte otthonról, csupán a korláthoz kötögette. A „gigasál” olimpiai témájú.

[...]

A gerillakötészet vagy tíz éve kezdődött az Egyesült Államokban. Brit földön immár jó pár művelője van, de a saltburni olimpiai sál a „műfajban” az eddigi legnagyobb alkotás.

(MTI, 2012. március 12.)

Érdekes, hogy a hír írója azzal érzékelteti, hogy nem bevett kifejezésekről van szó, hogy az új szóalkotásokat idézőjelbe teszi.

Szendvics, pellengér nélkül
(Forrás: Wikimedia Commons / Xavier Snelgrove / CC BY-SA 2.5)

A legrejtélyesebb szóösszetétel azonban nem került idézőjelbe a hírben, amiben megjelent:

Rossz osztályzatok miatt szendvicspellengért csinált fiából egy apa

MTI, 2012. március 13.

Mi történhetett szegény gyerekkel? – nyilall belénk a kérdés. Az világos, hogy a pellengért valószínűleg szó szerint kell vennünk, azaz valóban a büntetésnek valami olyan formájáról van szó, ami nyilvános megszégyenítéssel jár. De hogy lehet valakit nyilvánosan megalázni a szendvicsekkel kapcsolatban? – Nyilvánosan kell szendvicset ennie vagy készítenie? – Ez nem hangzik olyan kíméletlen büntetésnek, hogy ezzel valaki bekerüljön a hírekbe. A szendvics szó megértésével itt bajba kerülünk: sejtjük, hogy nem szó szerint kell értelmezni. De hogy pontosan hogyan, az csak a kontextusból derül ki:

Rossz osztályzatok miatt „szendvicset” csinált fiából egy férfi Floridában: szendvicsemberként kellett a gyereknek ácsorognia egy utcasarkon és a nyakában lógó plakátokon tudatni a járókelőkkel, hogy milyen gyatra iskolai jegyei vannak.

„Három tantárgyból buktam. Dudáljon, ha ön szerint ez nem túl jó!” – volt olvasható a 13 éves szendvicsgyerek hátán.

A fent idézett hírtermés bizonyítja, hogy milyen kreatívan használható a szóösszetétel mint szóalkotási módszer. A hírekben különösen kedvelt, mert tömör és sokszor titokzatos is, tehát felkelti az olvasók figyelmét. Mi, olvasók meg azon kapjuk magunkat, hogy nem tájékozódunk, hanem rejtvényt fejtünk.