Egy olyan 19. századi bányász, kohász életét mutatja be a Közlekedési Múzeumban megrendezett új Hidakat épített időn és folyókon át című kiállítás, aki teljesen újszerű hídtípust dolgozott ki. Maderspach Károly társaival Ruszkabányán üzemeltette vállalkozását. Vonóláncos ívhídjai messze megelőzték korukat, és elismerést szereztek alkotójuknak.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Maderspach első hídja Lugoson, a Csuka-patak felett mindössze 12 évet ért meg, mert 1845-ben sajnálatos módon egy bivalycsorda alatt leszakadt. Második hídját 1837-ben 41 méter fesztávolsággal Herkulesfürdőn építette meg a Cserna folyó felett. Ez a híd 1838-ban még egy földrengést is kiállt, és minden javítás nélkül 1896-ig használták. A kisebb hidakon felbátorodva Maderspach Károly saját tervet nyújtott be arra a pályázatra, melyet az első állandó pesti híd terveire írtak ki. Ugyan a nyertes a Széchenyi István által is támogatott W.T Clark lett, de Maderspach terve, tervei mellett is többen kiálltak, reális, megépíthető alternatívának tűnt ez a fajta híd.

A lugosi híd terve
(Forrás: Magyar közlekedési Múzeum)

Ma úgy vélik a szakemberek, hogy ez a híd nem lett volna megépíthető, de tervezőjének elismerést hozott. Ezt a felívelő, üzletileg is sikeres karriert az 1848-49-es szabadságharc derékba törte. A szabadságharc alatt ágyúkkal látta el a Honvédséget, ezért feleségét Haynau parancsára koholt vádak alapján nyilvánosan megalázták, megvesszőzték. A megaláztatást Maderspach Károly nem viselte el, és öngyilkos lett. A kiállítás a ruszkabányai vállalkozás és a vállalkozó életét, találmányát, vonóláncos ívhídjait mutatja be, és természetesen kitér az 1849-49-es szerepvállalására is. A kiállítást a szabadsághős házaspár leszármazottja, Maderspach Kinga és a Maderspach Családi Alapítvány rendezi a családi kincsekből.