A hollandban van egy olyan jelenség, hogy az összetett mellékneveknél, pl. grasgroen (fűzöld), kristalhelder (kristálytiszta), gloednieuw (vadonatúj) stb. a 2. tagon van a hangsúly, ha predikatív szerepben állnak. Tehát: Mijn huis is grasgròen = A házam fűzöld. (Igaz, ez elég vitatott, ki ide, ki oda rakja, a szakirodalom sem egységes.) Ami viszont biztos, hogy ha ezek attributív szerepben vannak, akkor csak és kizárólag az 1. tag lehet főhangsúlyos. Een gràsgroen huis = Egy fűzöld ház. Szerintem ennek köze lehet ahhoz, hogy így nem kerül egymás mellé két főhangsúlyos szótag. Ahogy New York Cityben sem pl. Arról persze fogalmam sincs, hogy akkor pl. más esetekben az angolban miért kerülhet két főhangsúlyos szótag egymás mellé, vagy hogy miért csak bizonyos szavak vannak így 'duplán kódolva'. Az viszont lehetséges, hogy a duplán kódolt szavak ezt a már említett mintát követik.

A német szerintem nem lesz teljességgel érthetetlen attól, ha valaki következetesen rossz helyre teszi a hangsúlyt. Bár nyilván nagyon kacifántosan fog hangozni (hangzani?). ;)

@El Vaquero: Persze, hogy nem, hiszen szerintem a magyar sem finnugor. Máshol azt szoktam írni, hogy FMM (finnugor mínusz magyar) nyelvek. Dehát a "finnugor" kifejezés is csak egy szóhasználat nálam. Hiszen azt, hogy a tizenvalahány FMM mind finnugor-e, csak az tudná eldönteni, aki mindegyiket ismeri - valamennyire. Én még a finnt is csak épphogy ismerem: van egy nyelvkönyvem és finn-magyar, magyar-finn szótáram. Szóval legálább egyet komolyan, beszédszinten, s a többit, az összes FMM-et minimum ennyire kellene ismernie mindenkinek ahhoz, hogy bármit is állíthasson róluk. Ez pedig képtelenség, hiszen több FMM-nak sem írása nem volt, sem élő beszélője nem maradt már napjainkra.

Már az magában, hogy a finn nyelvben nincs C(=TSz), nincs B és szóeleji D sem, nincs G és F, nem vált szét még az S/Sz sem, az én felfogásom szerint abszolút kizárja, hogy a magyar finnugor nyelv lehessen.

@Krizsa: kötve hiszem, hogy a szlovák finnugor nyelv lenne.

A finnugor nyelvek többségében, a szlovákban és a magyarban és a hangsúly mindig a szó elején van. A flektáló sémi nyelvekben általában nem az első szótag a hangsúlyos. A hivatalos nyelvészet – tudomásom szerint – nem ismeri ennek az okát. A gyöknyelvészet nemcsak ismeri, hanem fel is használja a szóhangsúlyokat a szavak eredetének meghatározásához.

Idézek a cikkből: „Az orosz мýка [muka] ’kín’ szónak az első, a мукá [muka] ’liszt’ szónak viszont a második szótagja hangsúlyos.”

A magyar mák (mérgező) és makk (koppan) héber rokonszavai a maká = ütés, csapás, seb, makis = kopog, makel = bot, pálca, muaká = szorongás, machív = fájdalmas. Nyilvánvaló, hogy az orosz muka = kín és MAK = mák, a magyarnak és a hébernek is rokonszavai.

Az orosz muká = liszt, mukomól = molnár. A héber mauch = szét-, összenyomott, machtes = mozsár, ke-mah = liszt. (itt feltétezzük, hogy a k’, ke- = olyan mint, olyan hogy - jelentésú előrag végleg ráragadt a héber szóra. Az orosz muká = liszt tehát valószínű, hogy rokona a héber mauch szónak.

Most az orosz muko-mól szóösszetétel második tagjához keresünk hasonlókat. A héber molel = szétmorzsol. A magyar ML váz: málé, mállik, malom, molnár szavai az orosznak, hébernek egyaránt rokonai.

@El Vaquero: Ha a magánhangzó nem sorvad el, akkor nem lehet zéró a hangsúly. Mégpedig azért nem, mert annak más szegmentális következményei is volnának. De erről majd legközelebb…

Ááá, ez nagyon elméleti téma. A valóságban, összefüggő beszédben még semleges mondatoknál is bármikor megcsinálják az angol anyanyelvűek, hogy nagyobb tempónál, vagy hosszabb hanglejtésszakaszon bizonyos főhangsúlyos, és mellékhangsúlyos szótagoknál csak zéróhangsúlyt alkalmaznak, azaz hangsúlytalanul ejtik, de a magánhangzó nem sorvad el benne. Ez inkább tempófüggő, hanglejtésszakasz hosszától függő, ritmusgazdálkodási kérdés (ilyenkor csökkentik a hangsúlyos szótagok számán, vagy esetleg növelhetik, hogy ne legyen egymás nyakán túl sok egymás utáni hangsúlytalan vagy túl sok hangsúlyos szótag). Persze ettől még meg kell tanulni az angol szavak hangsúlyát, mivel az angolban a hangsúly a minden, minden a hangsúly köré szerveződik, a helyesírás, a kiejtési (ritmus, hanglejtés) és ragozási kérdések is. A magyarok legnagyobb kiejtési hibája, hogy nem a jó szótagot hangsúlyozzák, hanem a legelsőt. Ritmus nélkül meg az angol (akárcsak a német) nyelv, összedől, mint a kártyavár, értelmetlenségbe, logikátlanságba fullad, a lényege veszik oda.

@LvT: Igen, elnézést a lakonikusságért. Ezek igei csoportok, és ugyanúgy viselkednek, mint a főnéviek: retúrn bóoks (mint Madríd pálace), tórment bóoks (mint Néw York Cíty), édit bóoks (mint Páris níghts).

>> tórment bóoks <<

.

Ez úgy egészítendő ki, pl. hogy <they torment books>, azaz 'könyveket kínoznak'?

@LvT: Ez nem csak a főnévi csoportra jellemző: retúrn bóoks, de tórment bóoks (egyébként retúrn és tormént). Vannak szavak, amelyekben mehet előre a hangsúly, és vannak, amelyekben nem. Ha jól értem az orosz példát, ott a paradigmának két különböző tagjáról van szó. Az angolban nem.

>> Viszont ha egy főnévi csoportban követi őket még valami, akkor az első szótagjuk lesz hangsúlyosabb […] Az olyan szavakban, amelyekben a hangsúly erőssége váltakozni tud, azt kell feltételeznünk, hogy mindkét szótag hangsúlyos […] Ezek szerint a hangsúly egy lehetőség arra, hogy adott szövegkörnyezetben az adott szótag lóghat ki a legjobban a környezetéből. <<

.

Ezt nem érzem optimális leírásnak. Ez esetben pl. az orosz <гора́> ’hegy’ szónak is mindkét szótagját hangsúlyosnak kellene nyilvánítanunk, mert vannak olyan paradigmatikus alakjai, ahol a hangsúly átkerül az első szótagra; sőt kontrasztot is kapunk, mint <горы́> ’hegynek a(z)…’, ill. <го́ры> ’hegyek’. De ennek a szónak továbbra is egyetlen hangsúlya van, amely a helyét változtatja paradigmatikusan. Ez a mozgásminta ugyanúgy szótári kérdés, mint a hangsúly helye.

.

És ha az angolban a hangsúly ilyen előretolódása csak a főnévi csoport determináns részében történik meg, akkor meg főleg nem lehet azt mondani, hogy két potenciális hangsúlyunk van, amelyeknek a realizálódása a fonetikai környezettől függ. Hanem ez az orosz <горы́> : <го́ры> párhoz hasonlóan szupraszegmentális nyelvtani elem, amelynek az a célja, hogy jelölje a mozgó hangsúlyú és mozgó funkciójú szavak aktuális szerepét. Szerintem.

A hosszabb szavaknál a spanyolban is szinte mindig van mellékhangsúly, ezt egy elterjedt vicc is alátámasztja, amelyet már előtt néhány bemondó, műsorvezető: "En dos palabras, impresionante!" ('Két szóval, lenyűgöző!'). A vicc poénja pedig abból következik, hogy az "impresionante" szóban két hangsúly van (ékezettel jelölve): /ìmpresionánte/.

Speciális esetet alkotnak a -mente határozóképzővel ellátott melléknevek. Egyes nyelvtanok szerint ezek főhangsúlya az melléknévi összetételre esik, mások szerint a -mente végződés első szótagjára. Tehát pl. az últimamente ('mostanában, az utóbbi időben') az egyikféle elemzés szerint /últimamènte/, a legújabb nyelvtan szerint viszont /ùltimaménte/.

"Sokan úgy tartják, hogy egy szótag mindig egy másik szótaghoz képest tud csak hangsúlyos(abb) lenni, önmagában nem."

Hát ez pl. a spanyolra kapásból nem igaz, mivel vannak önmagában is hangsúlyos, ill. hangsúlytalan egy szótagú szavak: si 'ha' / sí 'igen', amelyeket más dallammal is ejtenek. De pl. a como 'ahogy/mint' és a cómo 'hogyan/milyen?' sem hangzik ugyanúgy (az utóbbiban az /o/ is nyíltabb).