Külföldi menekült, aki Lampedusa szigeténél megment egy gyereket a vízbefúlástól; tudósok, akik szerint a szerelmesek kevésbé érzékenyek a fájdalomra; történet arról, hogyan húz ki egy férfi egy nőt a japán földrengés után a törmelékek alól – csupa-csupa jó hír, amelyről a L'Ottimista tudósít. Jó hírek egy olyan országban, ahol a napisajtót a miniszterelnök botrányai, a maffia üzelmei és a nehéz gazdasági helyzet uralja.

„A mi híreink nem hangosak, nem kiáltanak figyelemért” – idézték német lapok, többek közt a Nürnberger Nachrichten Luca Marcolivio felelős szerkesztőt. A férfi jelen volt a L'Ottimista, azaz Az Optimista születésénél, egyik alapítója volt a lapnak 2010 februárjában. „Még ha híreink nem a szexről és az erőszakról szólnak, akkor is van létjogosultságuk – fogalmazott a 34 éves szakember. – Az az újságírás, amelyet Olaszországban művelnek, csak az érme egyik oldala. Mi meg akarjuk mutatni a másikat.”

Arra a kérdésre, hogy nem egyoldalú-e csak jó híreket közölni, a szerkesztő nemmel válaszol. „A világban zajló rossz dolgokról amúgy is tudnak” – érvelt.

A L'Ottimista szerkesztői így hát lemondanak a politikai tudósításokról, nem írnak egyebek mellett a maffia üzelmeiről, csak emléknapokról és segítő célú kezdeményezésekről. Anyagaikban megjelenik a család és a vallás is. „Olyanok vagyunk, mint minden olasz, katolikusok, de függetlenek az egyháztól” – mondta Marcolivio.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Csak meg kell találni őket

A jó hírek kurírja online jelenik meg, nyomtatásban hetilapként működik. Az újságot hatan írják, a példányszám 8 és 10 ezer között mozog. A szerkesztőség Róma központjában, egy takaros kis házban található, házmesterrel és vörös szőnyeggel a lépcsőház bejáratánál.

A cikkek a második emeleti irodában kisebb faasztalokon álló régi számítógépeken készülnek. A lapnak akad némi bevétele a hirdetőktől, de adományoktól függ.

Az ötlet, hogy csak jó híreket közöljenek, nem új keletű. Korábban elsősorban az Egyesült Államokban voltak gyakoriak hasonló kiadványok, ilyen volt például a Newark Weekly News vagy a happynews.com internetes portál. A legtöbb ilyen lapot az olvasók is szerkesztették, és vallási színezetűek voltak.

A L'Ottimista vezetőjeként fiatal kora ellenére Luca Marcoliviónak jelentős tapasztalata van a szakmában. Tíz évig egy római lapnál dolgozott, bűncselekményekről, balesetekről és politikai visszaélésekről írt. Eközben elvesztette idealizmusát, abba vetett hitét, hogy újságíróként informálhat, felvilágosíthat és változtathat valamit az olasz közegben. Az életbe vetett optimizmusa azonban megmaradt. „Létezik a gonosz, de le lehet győzni” – magyarázta.

„Különben is az optimizmus nagyon is olaszos módja a világ dolgai kezelésének. A rögtönzés, annak művészete, hogy mindenből a legjobbat hozzuk ki, a vérünkben van” – fejtette ki. Szerinte a jó hírek olasz lapja ezért is talált lelkes fogadtatásra. Sok olvasói levelet kapnak, amelyben dicsérik az ötletet.

És bár vannak bírálóik is, akik elsősorban a szakmaiságot kérik számon a lapon, Marcolivio egy valamiben biztos: meg akarja őrizni hívatásában a derűlátást.

Jó hírek pedig mindig lesznek, csak meg kell találni őket...