Axel Springer – a Magyarországon is érdekeltségekkel rendelkező, azonos nevű lapkiadó vállalat alapítója – 1952. június 24-én jelentette meg a lapot Nyugat-Németországban. Az első számból 455 ezer példányt nyomtattak ki és ingyenesen terjesztették.

Harminc éve 6 millió körül, tíz éve pedig 4,4 millió körül volt az átlagos példányszám. Jelenleg naponta átlagosan 2,67 millió példányt adnak el, de a Bild még így is piacvezető. Egy-egy lapszám a kilencvenes évek elején 15 millió olvasóhoz jutott el. Jelenleg naponta átlagosan 12 millió ember – a 14 éven felüli lakosság 17 százaléka – olvassa a Bildet.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A példányszám folyamatos csökkenése ellenére a lap befolyásra töretlen, és továbbra sem csupán bemutatja, hanem alakítja is a történéseket. Szakértők szerint például az előző német államfő, Christian Wulff politikai karrierjének felívelését nagyban segítették a politikust kedvező színben feltüntető írások a Bildben, bukásához pedig éppen a bulvárlap leleplező cikkei vezettek el.

Történtek jóval tragikusabb esetek is, előfordult például öngyilkosság is a Bild írásai nyomán – emelte ki a napokban egy nyilatkozatában Günter Wallraff oknyomozó újságíró, aki a hetvenes években a Bild szerkesztőségébe álnéven beépülve szerzett tapasztalatairól könyvet írt a lap szenzációhajhász módszereiről. Heinrich Böll világhírű német író is feldolgozta a bulvárlap kegyetlenségét a Katharina Blum elvesztett tisztessége című regényében.

Wallraff szerint a Bild az utóbbi időben „puhább” lett, ami a példányszámcsökkenés hatása, de a jobboldali beállítottságú lap így is bármikor képes tönkretenni embereket. Wulff vesztét például az okozta, hogy „túlságosan sokat beszélt a társadalmi integrációról”, és amikor kimondta, hogy a muzulmán vallás Németországhoz tartozik, a Bildnél betelt a pohár „és elkezdődött a hajsza” – véli Wallraff.

Kai Diekmann főszerkesztő szerint a Bild „nem az ország legkedveltebb napilapja akar lenni”, hanem „kényelmetlen és bosszantó”. E hatás kiváltásához pedig „rá kell lépni emberek lábára, provokálni és polarizálni kell” – mondta a főszerkesztő az ugyancsak a Springer kiadóhoz tartozó Welt am Sonntag című vasárnapi lapnak.

A Bild (magyarul: kép) számaiban a színes képek közé tördelt szöveg tömör, nyelvezete egyszerű. A lap a problémákat megszemélyesíti – a görög válságot például gyakran görögországi nyugdíjasok, vagy éppen milliomosok sorsán keresztül mutatja be –, és a lehető legegyszerűbb, leginkább kiélezett formában mutatja be. A szöveg információ-tartalom helyett sokszor csak érzelmi töltettel rendelkezik, és gyakoriak a többes szám első személyű alakok is: „Minket már senki sem állít meg” – kezdték például a beszámolót a labdarúgó Európa-bajnokság pénteki Németország-Görögország negyeddöntőjéről öles betűkkel a lap szombati számának címoldalán.

A klasszikus bulvár számos más eleme is jellemző a lapra, ugyanakkor a Bild szakít is egy sor hagyománnyal. Például március óta nincsen a címoldalon meztelen nő, és a belső oldalakról is csaknem teljesen eltűntek a ruhátlan modellek. Az arculatváltás elemei közé tartozik az is, hogy az utóbbi időben egyre több az úgynevezett komoly lapokra jellemző anyag, mint például a 60 év – 60 műalkotás című sorozat, amelyben a nyugatnémet – az újraegyesülés óta pedig össznémet – alaptörvény hatályba lépése óta eltelt hatvan évből származó képzőművészeti alkotásokat mutattak be. Elemzők mindezt annak tulajdonítják, hogy átalakulóban van az olvasóközönség és a célközönség is; növekedik a női olvasók aránya, és a lap a lehető legszélesebb közönséget, benne a képzettebb rétegeket is igyekszik megszólítani.