Újabb fejezet a Nyelvstratégiai Intézet alapításának történetében: az MTI április elsején adott hírt arról, hogy az MTI keddi megkeresésére a miniszterelnökség azt a tájékoztatást adta, hogy Bencze Lóránt nyelvész vezetésével kezdi meg működését a mai napon a Magyar Nyelvstratégiai Intézet, az MNYI.

Az irányítást azonban nem a vezető gyakorolja, hiszen a vezetés irányítását Lázár János miniszterelnökséget vezető államtitkár által Orbán Viktor miniszterelnök látja majd el – derül ki hazánk hírügynöksége hírének következő sorából. A Nyelv és Tudomány sajnálkozik, hogy az MTI tudósítója nem tudott élni a páratlan helyzettel, így nem derült ki az, hogy az intézet mai – első – napján mely kérdésekben döntött a miniszterelnök, a miniszterelnökséget vezető államtitkár által, illetve mely kérdésekben hallathatta hangját az intézmény vezetője. Egyelőre az sem világos, hogy az intézmény vezetőjét milyen titulus (vezető? igazgató? elnök? a miniszterelnökséget vezető államtitkár által irányított vezető/igazgató/elnök?) illeti.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Annyi azonban kiderült, hogy a miniszterelnökség tervei szerint az intézet „folyamatosan fog kiépülni 2015-ig”. A Nyelv és Tudomány a hírügynökségi tudósító helyében bizonyára rákérdezett volna, hogy ez mit jelent: az Intézet 100 milliós évi költségvetését 2015-ben kapja meg először teljes egészében? Esetleg 2015-re még nagyobb költségvetésből gazdálkodva működhet majd az MNYI, amelyek „főbb feladatai között van” például a „középtávú magyar nyelvstratégia kidolgozásának irányítása és szakmai felügyelete”? Jó lenne tudni, hogy a kidolgozás irányításának a szakmai felügyelete milyen konkrét feladatokban testesül meg – sajnos, ez sem derül ki a hírből.

Ha olvasónk kíváncsi maradt, mi mindennel foglalkozik még az Intézet, akkor javasoljuk, olvassa el vonatkozó cikkeinket, mivel Bencze Lóránt nevén túl – egyelőre – újat nem tudtunk meg. 

A vezető

Bencze Lóránt a Zsigmond Király Főiskola nyugalmazott  professor emeritusa. Önéletrajza szerint szakterületei „stilisztika, retorika, kultúraközi és vallásos kommunikáció, különös tekintettel a metaforahasználatra”.

Önéletrajza szerint a következő tárgyakat oktatta: „leíró nyelvtan, stilisztika, szemiotika, kognitív nyelvtani szemináriumok (1986), a retorikai szövegtani és hermeneutikai előadások bevezetése az ELTE-n 1987-től, pszicholingvisztikai előadások bevezetése a mai magyar nyelvi tanszéken, kommunikációelmélet, antropológiai nyelvészet”. 

Az életrajz szerint Bencze „az első magyar nyelvű vallástudományi folyóirat, a Vallástudomáyi Szemle alapító főszerkesztője; A HÉT SZABAD MŰVÉSZET KÖNYVTÁRA könyvsorozat alapító főszerkesztője (1995-2004: mintegy 40 kötet); Bibliotheca Septem Artium Liberalium főszerkesztője (CD-k és CD Romok, az első gobelintörténet CD Rom); a Főiskolai Főigazgatói Konferencia elnökségi tagja; a Magyar Akkreditációs Bizottság Nyelvészeti és Filozófia Szakbizottságának tagja; a Pedagógiai Kollégium tagja; az Egyházi és Felekezeti Egyetemek és Főiskolák Kollégiumának alapító elnöke (1994-2000); a világ első ciganológia-romológia tanszékének alapítója (1994); az első cigány/roma óvodapedagógus és tanító szak alapítója; főszerkesztő-helyettes (Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis De Rolando Eötvös Nominatae, Sectio Linguistica).”

A teljesség igénye nélkül – hirtelenjében – Bencze Lóránt két írását ajánljuk e helyt olvasóink figyelmébe. A Magyar Tudomány 1997/98. évfolyamában jelent meg válaszcikke Heller Ágnes cikkére, amelyben az áltudományok térhódításáról értekezik Lesz-e még tudomány 2001-ben? címmel.

Az áltudományok napjainkban tapasztalt térhódítása [...] sajnálatos módon konstruktív interferenciában van egyes posztmodern szellemi áramlatok képviselői részéről megnyilvánuló militáns tudományellenességgel . Nem véletlen tehát, hogy sokan a tudomány legitimációs válságáról, „posztakadémikus tudományról” beszélnek a (természet)tudomány szédületesen gyors fejlődése és látványos eredményei ellenére, valamint megkérdőjelezik a tudomány objektivitását is.*

A Kortárs Online portálon olvasható Czakó Gábor Beavatás a magyar észjárásba című könyvének bemutatóján elmondott beszéde, melyben Czakó – egyebek mellett – újszerű szemléletmódjáról értekezve ezt mondja:

„A nyelvrégészet nem nyelvtörténet, mint az akadémiai nyelvészeké, bár az is. Nem is nyelvmitológia, mint a dákórománkodás, hanem kézbe fogható leletekre támaszkodó nyelvrégészet, jóllehet a mitológiát sem nélkülözheti. És még sok nem és igen. /.../ Az antropológiai nyelvészet nálunk alig ismert. Csőlátásunkból kiesik. Pedig nemcsak az írással nem rendelkező indián nyelveket lehet így gyümölcsözően vizsgálni, hanem az ezer-ezerötszáz éve írásos magyar nyelvet is.”

Bencze Lóránt idén hetvenöt éves, angol, német és latin nyelven beszél.

*Végezetül megkövetjük mind Bencze Lórántot, amiért Bencze Gyula gondolatait tulajdonítottuk neki, mind Bencze Gyulát, amiért gondolatait Bencze Lórántnak tulajdonítottuk. A szerző elnézést kér a menthetetlen figyelmetlenségért. Köszönjük olvasónknak, hogy résen volt!