Névtelenségét megőrizni kívánó olvasónk kérdezi:

az okvetlenül szót általában feltétlenül, mindenképp értelemben szoktuk használni. Arra lennék kíváncsi, hogy van-e ok nélkül értelme is? A vv7 egyik, erdélyi játékosa ugyanis ebben az értelemben használta, amin az adás végéig jól el is humorizáltak a műsorvezetők, és egy blogbejegyzésnek is címet adott.

Röviden azt válaszolhatnánk, hogy ha a játékos ebben az értelemben használta, és nem nyelvbotlásról van szó, akkor kétségkívül van a szónak ilyen értelme is (bár szaknyelven inkább azt mondanánk, ilyen jelentése). Olvasónk azonban bizonyára nem erre kíváncsi, hanem hogy ez a játékos egyéni, esetleg szűk körben élő szóhasználata, vagy ez szélesebb körben elterjedt (pl. Erdélyben). Mivel azonban mi is egy budapesti szerkesztőségi szobában ülünk, a kérdésre mi is csak a szakirodalom és az internetes találatok alapján tudunk válaszolni. Az Erdélyi magyar szótörténeti tár az okvetlen(ül)t ’ok nélkül’ jelentésben nem tartja számon, és az internetes keresés (az okkal és az okvetlenül együttes előfordulásai) sem hozott eredményt – a releváns találatok mind erről az eseményről szólnak. Ez természetesen nem jelenti, hogy ez a jelentés nem fordul elő szélesebb körben, csupán azt nem sikerült kigazolnunk, hogy előfordul.

A sebességkorlátozás nem okvetlen?
(Forrás: Wikimedia Commons / Dmitry G)

Bár az esettel kapcsolatos fent említett bejegyzések általában ironikus hangnemben szólnak e szóhasználatról, nincs különösebb ok gúnyolódni. Mint A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárából (TESz.) is megtudhatjuk, a szó eredeti alakja okvetetlen, jelentése pedig ’ellenvetés nélkül’. A szó az okot vet ’ellenvetést tesz’, okul vet ’mentségként előad’ szókapcsolatból keletkezett, a 16. századból adatolt az okvetés ’ellenvetés’ forma is. Az okvetetlen ebben a jelentésben már a 15. század legvégén felbukkan, míg a ma is általános ’feltétlenül, biztos’ jelentésben csak a 17. század harmadik harmadában jelenik meg. Ilyen alapon tehát mind a ma általános jelentés, mind a rövidült okvetlen alak „hibás” – azaz nem az eredeti.

A 19. századból arra is van példa, hogy az okvetlent melléknévként használják, méghozzá ’szófogadó, engedelmes’ jelentésben. Ez a jelentés csakis az eredeti ’ellenvetés nélkül’ jelentésből vezethető le. Szintén a 19. századból származik az eredeti okvetetlen alakból képzett okvetetlenkedik – jelentése szintén az ellenvetésekhez kötődik, de a szó a várható ’ellenvetés nélkül mindent megcsinál’ helyett éppen az ellenkezője: ’állandóan ellenvetést tesz, kifogásokat keres, mindenbe beleköt’. Lehet kacarászni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az okvetlenül alakot a TESz. meg sem említi. Hasonló ingadozás más esetben is előfordul: feltétlen(ül) gyere el, véletlen(ül) megnyomtam a gombot. A legtöbb esteben azonban a -lan/-len végű szavak melléknevek, és ezekből az -ul/-ül képez határozó-, illetve módosítószót. Ebben az esetben valószínűleg arról van szó, hogy a módosítószó formailag igazodott a hasonló alakokhoz.

Lehet, hogy az okvetlenül ’ok nélkül’ jelentésben még csak nagyon szűk körben fordul elő, ez azonban nem jelenti, hogy bármi baj lenne vele. Előfordulhat, hogy idővel elterjed ez a használata, és ugyanolyan természetes lesz, mint mai, eredetileg szintén „hibás” használata.