-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Metaforák helyett akkor mondd azt, hogy nt > nn. (Egyébként ezt se ...2024. 11. 13, 10:42 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 9 Gondolom félre értettél..: "....Csakhogy akkor a „keményebbé vált” volna" írt...2024. 11. 13, 10:06 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Olvasónk a „vizsla” és „vizslat” szavak eredetére és lehetséges összefüggéseire volt kíváncsi. Mi pedig vadászkutyaként vetettük bele magunkat a kérdés vizsgálatába, de vizsla tekintetünk előtt csak egyre több kérdőjel jelent meg.
György nevű olvasónk küldte nekünk a következő, elgondolkodtató kérdést:
Ha valaki „vizslat” valamit, akkor nagyon nézi, kutatja a szemével. Van-e köze a „vizslat” igének a kutyafajtához, a vizslához? Vagy esetleg a „vizuális” latin szóval függ össze?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Olvasónk talán nem is sejtette, hogy kérdésével etimológiai sötét erdejébe kalandozott a vizsla vizslatásával. A szócsalád, amelybe a vizslaton és a vizslán kívül a régies vizslál és a mai vizsgál igék (és származékaik) is beletartoznak, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESZ.) szerint bizonytalan eredetű. És hogy a dolog még izgalmasabb legyen, a fenti szóalakok egymással való összefüggései sem teljesen egyértelműek. Ráadásul a szótár szerinti történetben szerepel egy rejtélyes szláv szál is…
Lássuk először a vizslát! A vizsla (’egy fajta vadászkutya’) szó első írásos nyoma a 14. század közepéről maradt fenn. A szó melléknévként is használatos volt, és ’éles szemű, kutató, fürkésző’ értelemben használták – ismerős lehet például a vizsla tekintet kifejezés. A vele összefüggésben álló, ma már nem használatos vizslál ’vizsgál, fürkész’ igére találunk adatot már a 17. századból; a vizslat igére pedig a 18. század végéről.
De hogy mi volt előbb: a vizsla vagy a vizslat, szintén bizonytalan, mivel a szócsalád különböző alakjainak az egymáshoz való alaktani viszonya nem világos. A TESZ. azt írja, hogy vizsla tűnik eredetibbnek; ebből jöhetett létre -l igeképzővel a vizslál (mint a szolgából a szolgál vagy a csodából a csodál). A vizslat pedig – a TESZ. egyik felvetése szerint – az előzőekhez képest viszonylag kései képződmény, ami a koslat és a baktat mintájára alakult ki. Ez idáig még úgy-ahogy világos.
A probléma azonban az, hogy a vizsla szó maga is képzettnek tűnik, viszont nincs adatunk arra, hogy mi lehetett a töve (vizs-, ebből -l kézővel vizsl-). A TESZ. feltevése szerint vizsla folyamatos melléknévi igenévnek tűnik, ami aztán főnevesült. Volt ugyanis egy -a folyamatos melléknévi igenévképző (ma -ó/-ő), amit az olyan alakok őriznek például, mint a hulla és a csusza. Feltehetnénk tehát, hogy volt egy vizs- tő, amiből -l képzővel ige keletkezett (aminek a folyamatos melléknévi igenévi alakja volt a vizsla) – ezekre azonban nincs adat!
Az izgalmas szláv szál pedig az, hogy több szláv nyelven is vannak a vizslával etimológiailag összefüggeni látszó szavak: a szerb-horvát vižao, a szlovén vižel, a szlovák vyžla stb. Ezek azonban szintén tisztázatlan eredetűek; a TESZ. megjegyzése szerint „a magyarból […] mindegyik aligha származhat”. Ha viszont a magyarba került át a szláv nyelvek valamelyikéből, akkor a vizslál igealak léte magyarázható meg nehezen…
A vizsgál, vizsga stb. alakok feltehetően összefüggenek a vizslával és a vizslattal. A vizsgál alakban a -gál valószínűleg gyakorító képző, de mivel a tő bizonytalan, ebben sem lehetünk teljesen biztosak. Ami egyértelműnek látszik, az az, hogy a vizsgál ige a korábbi, és ebből jött létre elvonással a nyelvújítás korában a vizsga főnév.
Végül az utolsó kérdésre rátérve: összefügghet-e a latin video, visi, visum (’lát, észlel, felfog, megfigyel’) igével vagy annak valamelyik származékával? Azt bátran kimondhatjuk, hogy az etimológiai szótárak ezt az ötletet fel sem vetik. A jelentés hasonlósága szembetűnő, azonban a hangtani és az alaktani változás már korántsem követhető a fennmaradt nyelvemlékek alapján. Valószínű, hogy a szóalak elejének hasonlósága csak a véletlen műve.