Az ókori görögök kultúrájával és történelmével kapcsolatosan számos közismert történet él a fejünkben. Ezeknek egy részét már gyerekkorunkban halljuk, és bár a középiskolában néhány legendáról megtanuljuk, hogy nem egészen úgy igaz, ahogy az elterjedt, mégis probléma nélkül hivatkozunk a trójai falóra vagy éppen Homéroszra. Pedig az ő létezésük nem is olyan egyértelmű... Sorozatunkban tíz legendás görög történetet, tíz görög legendát mutatunk be a BBC összeállítása alapján. Az első részben a trójai falóról volt szó, aztán arról, hogy létezett-e valójában Homérosz. Foglalkoztunk azzal is, hogy valóban Palamédész találta-e ki a görög ábécét; és hogy Pitagorasz bizonyította-e be Pitagorasz tételét. Volt szó arról is, hogy miért kezdtek el a görögök pénzt használni, hogy mennyire voltak spártaiak a spártaiak, és hogy mit tudunk az ókori görög színjátszás eredetéről. Legutóbb pedig az eleusziszi misztériumokról volt szó, most pedig lássuk, miért vált filozófussá Szókratész.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Szókratészről, „a nyugati filozófia megalapítójáról” tanítványai – elsősorban Platón és Xenophón – műveiből tudunk. A mester maga ugyanis nem írt le egy vak hangot sem, ő szóban, beszélgetve tanított. Szerepel még Szókratész figurája Arisztophanész görög komédiaíró Felhők című komédiájában, amely igen parodisztikusan mutatja be a figuráját.

Mindezeken kívül jól és sokak által ismert a halálának a története: koholt vádak alapján halálra ítélték, és ő visszautasítva a száműzetést, kiitta a bürökpoharat. Talán kevesebben tudják, hogy Szókratész ekkor már 70 éves volt. A róla szóló művek pedig szintén nem az ifjú Szókratészt ábrázolják, és vajmi keveset beszélnek Szókratész korábbi tevékenységéről...

Szókratész és Alkibiadész – Christoffer Wilhelm Eckersberg (1783–1853) festménye
(Forrás: Wikimedia Commons)

Ezzel kapcsolatosan azt tudjuk, hogy szülei zeugitészek (középrendbeli) voltak; Athéntól nem messze laktak. A kis Szókratész valószínűleg az athéni fiatalság szokásos nevelését kapta. Tizennyolc éves korában katonának állt: nehézfegyverzetű gyalogos, azaz hoplita lett. A peloponnészpszi háborúk idején aktívan kampányolt az arisztokrata párnak. Időszámításunk előtt 432-ben Észak-Görögországban neki is harcolnia kellett. A harcok során megmentette fiatal barátja, Alkibiadész életét. Innen hazatérve haláláig már nem hagyta el Athén környékét.

Szókratész sorsát végiggondolva fölmerülhet bennünk, hogy korának politikai és erkölcsi válsága, illetve a háborúban a halál közeliségének a tapasztalata vezette őt arra, hogy életének fennmaradó részét a bölcselkedésnek, a tanításnak, és etikai kérdések megválaszolásának szentelje. 

Forrás

How many Greek legends were really true?