@Krizsa: Kedves Krizsa, amit nem írsz le, azt nem tudom helyetted odagondolni, amit viszont leírsz, az abban a formában sokszor nem igaz.

A stílusodat meg az "indo-findo"-zás elég jól jellemzi, aztán csodálkozol, hogy a nyelvészeket nem érdekli a "gyökimökizésed" (hogy hasonló stílust próbáljak alkalmazni).

Nyilván a nyelvészek se kiáltanak szabályos hangmefelelést egyetlen szópár esetén, de gondolom még sose néztél utána egyetlen szakkönyvben se... Csak azt várod, hogy majd a te könyved lesz mindenki számára az origó.

Találtál néhány héber szót, amiben van SZ, és szerinted összefügg a jelentésük, szerintem viszont nem túl meggyőzőek a példáid. Héberül ugyan nem tudok, de magyarul egy halom olyan SZ betűs szót ismerek, amiket más évszakokhoz lehetne kapcsolni (vagy semmi köze az évszakokhoz). Pl az aszály a nyárra jelemző.

Hogy az ászkarák mitől elfoglalt azt meg se merem kérdezni...

@Avatar: Amikor a gyöknyelvész leír egy párhuzamot, akkor 4-5 (de sokszor 40-50) hasonlóság van "a füle mögött", amit nem írt le. Nem írhatok minden szó mellé egy kisregényt. Akit minden érdekel, majd megnézi a könyvben.

Egyetlen szavacska hasonlóságát ugyanis, a másik nyelvben, a gyöknyelvész nem veszi komolyan.

Ha nincsenek közös gyökök, azoknak jó nagy közös szóbokrai, akkor nem is villogok vele.

A szálanként kettezés-kaksizás -

- oszt mé nem hasonlít? mert már elváltozott. El kellett változni, mert ezt találtuk ki és már nagyon sokszor elmondtuk. Ha hasonlítana, akkor nem is lehetne rokonszó, mert ugyanaz csak az lehet, ami nem ugyanaz, nahát! ...Mert "a nyelvek folyton változnak"...

Tehát a tengerekben nem lehet egyforma a víz, mert amit látunk, az nem víz, hanem a hullámzás... De az ilyen okoskodások csak az indo-findo nyelvészetben vannak elfogadva)

Na, akkor körözzünk az ász körül.

A héber osze = tesz, aszá = tette, aszuk = elfoglalt (ászok, ászkarák), aszuj = aszubor, aszusz = kipréselt, aszif = ősz, eszel = hordozórúd (oszol, oszlop), iszuf = összegyűlt (iszap), megsatöbbi.

"Az évszak tehát biztosan finnugor, a hajszín pedig biztosan ismeretlen eredetű szó."

- Nem túl égő ilyesmit leírni? :-)

@Krizsa: "Az ász kártyalapon is: ősz"

Miért írsz folyton ilyen hülyeségeket?

A magyar kártya lapjain a 4 ász:

Szív - tavasz

Tök - nyár

Zöld - ősz

Makk - tél

pctrs.network.hu/clubpicture/7/7/_/magyar_kartya_707545_65522.jpg

@o.peter.o: Az [o]-ból hogy lett volna ő? Az eredeti szláv szó kb. jeszenunak hangzott (ru.wiktionary.org/wiki/%D0%BE%D1%81%D0%B5%D0%BD%D1%8C#.D0.AD.D1.82.D ), onnan nem tűnt volna el a [j]. Ezzel szemben az eredeti s [sz] mindig eltűnik a magyarban, és szabályos folytatója a manysi t is. www.uralonet.nytud.hu/eintrag.cgi?id_eintrag=899

Nekem kívülállóként sokkal kézenfekvőbb analógiának tűnik az orosz осень szó, mint a tüks meg a syksy. Nem lehet, hogy a TESz téved, és a szó szláv eredetű a magyarban?

@Sigmoid: Azért nem valószínű, mert eredetileg színnév, kifejezetten a szőrre vonatkoztatva. Ahhoz meg kissé régen adatolt, hogy költői lelemény lenne.

(Én kategorikusan nem zárnám ki, hogy lehet köze az évszakhoz – ezt azonban annyira nem lehet alátámasztani, hogy tudományosan indokoltabb, ha nem létezőnek tekintjük a kapcsolatot.)

Van közük egymáshoz és a mássalhangzó váz (XSz) meg is mutatja ezt. A héber osze = csinál, tesz, termel, időzik, tartózkodik.

Oszef = begyűjt, betakarít. Aszif = ősz (évszak) és termény betakarítás (Az ász kártyalapon is: ősz). S mivel az osze ige hosszan időzést is jelent - aki koros, az "ősz".

Másként: itt a szóalak nem „egybevágó” ugyan a magyarral, de az értelem azonos: a héber SZEVA = ősz (haj), koros, öreg – s a száva = bőséges (Száva folyó). Azért ez sem tüksi, meg siksze – az „ősz” helyett.

Azért az igen érdekes lenne, hogy hogy is folyik egy ilyen cáfolat.

Illetve azon kívül, hogy ismeretlen eredetű, mit lehet tudni a szóról? Mikor, hol szerepelt először nyelvemlékben? Mindig is ebben az alakban szerepelt, vagy változások mutathatók ki?

Ha ismeretlen, akkor nem lehet hogy költői vagy írói leleményként lett származtatva épp a magyar ősz (évszak) szóból?