Gábor nevű olvasónk küldte nekünk a következő kérdést:

Abban szeretném a segítségüket kérni, hogy honnan ered a „tömkeleg” szó? Alakja és jelentése is hasonlít a „tömeg”-re. Milyen úton jöhetett létre?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A tömkeleg valóban nagyon hasonlít a tömegre, furcsa lenne, ha nem lenne közük egymáshoz. Ugyanakkor elsőre nem tudjuk, eldönteni, mi lenne a szótő (töm-?) és mi lenne az utótag/toldalék (keleg vagy -keleg?). És még az is lehet, hogy nyelvészeknek valóban nincs válaszuk egy ilyen nyilvánvalónak látszó összefüggésre...

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESZ.) azt mondja, hogy a tömeg szó a nyelvújítás korában keletkezett; atyja pedig minden bizonnyal maga Vörösmarty Mihály volt. A nyelvújítók által igen kedvelt -ag/-eg képzőt (adag, üteg, köteg, szöveg stb.) illesztették a töm igéhez. Maga a töm tő pedig finnugor örökség; változatai a rokon nyelvekben megtalálhatóak; eredetileg ’töm, tölt’ jelentésű nomenverbum (igei névszó) lehetett. A magyarban nagyon sokféle származéka van: tömiszöl ’gyömöszöl’, tömlő, tömb, tömérdek, tömzsi stb.

De mi a helyzet a tömkeleggel? Első írásos előfordulása több mint fél évszázaddal korábbi, mint a tömegé. A TESZ. szerint bizonytalan az eredete. Persze felveti a töm igével való származási kapcsolatot, de nem világos, hogyan is jött létre. A forrásokban tömkeleg és tömpeleg alakban is előfordul; ezek közül nem tudjuk, melyik a korábbi, melyik lehetett az elsődleges. Eredetileg a sűrűségre, zsúfoltságra, szövevényességre utalhatott, de a 19. század elején használták anatómiai szakkifejezésként is ’belső fül’ értelemben. A TESZ. szerint a törökből való származtatása téves, ugyanakkor ennek helyébe semmi biztosat nem tud állítani. A tömeg tehát tiszta, de a tömkeleg rejtély marad.