A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szerint az andragógia képzések „tücsökszakok”. Aki nem tudja, mivel foglalkozik egy andragógus, könnyen bedőlhet a haszontalan bölcsészeti képzéseket ostorozó minősítésnek. Az alábbiakban azt igyekszünk bizonyítani, hogy az andragógia nem haszontalan, sőt: szükséges és hasznos.
Ami új, ismeretlen, az mindig kicsit gyanús. Ezt bizonyítja a Parragh Lászlónak, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének minapi nyilatkozata is, amelyben az andragógia képzéseket „tücsökszakoknak” titulálta, amivel azt akarta kifejezni, hogy erre a képzésre olyanok jelentkeznek, akik a könnyebbik végén próbálják megfogni a munkát: kevés tanulással akarnak jolly joker szakmát. Hisz, világlik ki az elnök szavaiból, aki andragógus diplomát szerez, abból még bármi lehet, mivel valójában semmihez sem ért – tehetjük hozzá. Így – Parragh álláspontja szerint – teljesen indokolható, hogy az andragógiai képzések azon szakok közé kerülnek, amelyek nem részesülnek állami támogatásban. Az elnök mondatai részleteiben tartalmaznak igazságot, csak összességében, a végkövetkeztetésben téved óriásit. Az alábbiakban megvizsgáljuk, mi is az az andragógia, miért van rá mind nagyobb szükség, és mit tanulnak a hallgatók egy ilyen képzéseken.
Közhelyszámba megy manapság a lifelong learning, az élethosszig tartó tanulás emlegetése. Kevesen gondolnak azonban bele abba, hogy ez azért nem ugyanaz, mint amit a „jó pap holtig tanul” régi közmondás kifejez. Miről is van szó? A 20. század végének és a 21. század elejének gyors technológiai fejlődése komoly társadalmi következményekkel jár. Az előző század közepéig-kétharmadáig elképzelhető, sőt általános volt az, hogy ha valaki jól kitanult egy szakmát, és abban jó munkát végzett, akár nyugdíjazásáig ugyanazon a területen dolgozhatott, akár évtizedekig egyazon munkahelyen. Mára ez a fajta állandóság – elsősorban a technológiai fejlődés miatt – a legtöbb szakmában elképzelhetetlen. Elég csak arra gondolnunk, hogy milyen helyzetbe kerültek azok a tanárok, akik ma úgy mennek be tanítani, hogy pontosan tudják, hogy diákjaik a digitális világban sokkal otthonosabban mozognak, mint ők maguk.
Lépést tartani persze mindig is kellett az egyes szakmák fejlődésével; a felnőttkori tanulás, továbbképzés szükségessége persze nem új. Ami új, hogy az internet megjelenésével egyre kevésbé a biztos tárgyi tudás a fontos egy fejlődni kívánó munkahely számára, sokkal inkább az önálló problémamegoldás, az önfejlesztés, az új helyzethez való minél gyorsabb alkalmazkodás képessége a döntő. Ha valaki erre ma nem képes, annak jóval kevesebb esélye van elhelyezkedni. Márpedig azok a generációk, amelyeknek tagjai nem ilyen körülmények között szocializálódtak, nehezebben képesek alkalmazkodni, így könnyebben kikerülnek az aktív dolgozók világából. És itt jön a képbe az andragógia, ami nem más, mint a felnőttek oktatásának, képzésének, továbbképzésének lehetőségeivel és módszereivel foglalkozó terület.
Más világ... (Forrás: Wikimedia Commons / Michael Surran / CC BY-SA 2.0)
Andragógiai és andrológia
Az andragógia nem tévesztendő össze az andrológiával. A görög androsz ’férfit’ is jelent (innen származik az András név is); az ebből képzett andrológia egy – egyébként szintén viszonylag új – orvostudományi szakterület, amely a férfiak elsősorban nemi, szexuális eredetű panaszait kezeli. Ha tehát valakinek felnőttképzésre van szüksége az elhelyezkedéshez, keressen andragógust, de ha potenciazavarai vannak, azzal jobb, ha inkább egy andrológus szakorvoshoz fordul.
Az andragógia szó görög eredetű elemekből áll össze: az andra- előtag az androsz’felnőtt ember’szóból ered, a -gógia utótag pedig a ’vezet, irányít’ jelentésű szó származéka; ez az alak található a pedagógia szóban is; ez a gyerekek irányításának a tudománya. Az andragógia pedig tehát a felnőttek vezetésének, oktatásának a tudománya. Andragógus az, aki a felnőttképzések kialakításához, megtervezéséhez, megszervezéséhez, lebonyolításához ért.
Rémképek: munkanélküliség, elöregedő társadalom
Az andragógia az élethosszig tartó tanulás eszméjét szem előtt tartva két alapvető társadalmi problémára is megoldást kínálhat. Az egyik ilyen a munkanélküliség. Ma nagyon sokan nem azért nem dolgoznak, mert nem akarnak, hanem azért, mert nincs meg a megfelelő képzettségük, és – a közoktatás hiányosságai és nem képességfejlesztő jellege miatt – hiányoznak az alapvető kompetenciáik ahhoz, hogy egy-egy állás követelményeire önállóan felkészüljenek. Itt jön majd a képbe az andragógus szakember, aki – egyes térségek igényeit és lehetőségeit megismerve – megszervezi a szükséges tanfolyamokat, képzéseket stb., és ezzel esélyt teremt a munkaerőpiacra való be- vagy visszakerülésre.
A másik társadalmi jelenség, amelyre az andragógia válaszokat keres, az elöregedő társadalom problémája. Az életkörülmények javulásával és az orvostudomány fejlődésével az európai lakosság várható átlagéletkora nő. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy egyre kevesebb gyerek születik. E két tendenciából pedig társadalmi szinten az következik, hogy egyre több idős embert kell eltartania egyre kevesebb fiatalnak. Ennek a problémának a feloldása lehet, ha az idősebbek minél hosszabb ideig képesek aktív, kereső életet élni. Kifejezetten az ötven év felettiek képzésével, integrálásával foglalkozik az andragógia egyik ága, amelynek már önálló neve is van: gerontoandragógia. Egyre többet hallunk arról, hogy főiskolák, egyetemek ingyenesen vagy jelképes összegért indítanak tanfolyamokat, délutáni előadás-sorozatokat idősebbek számára. Ezeket mind andragógus szakemberek találják ki és szervezik meg.
Hol terem az andragógus?
A fentiekből remélhetőleg világosan kiderült, hogy az andragógiára szükség van; az andragógus tevékenysége, ha valóban a kitűzött célok szerint működik, szükséges és hasznos. Mivel azonban új szakterületről van szó, egyelőre valószínűleg sok gyerekbetegségtől szenved. Andragógiai alap- (BA) és mesterképzéseket (MA) különböző egyetemek és főiskolák indítanak. A tanárképzést is folytató intézményekben általában az andragógiai képzések a pedagógiai területekhez kapcsolódnak. Míg a hajdan népművelést is oktató főiskolákon inkább ennek az utóda lett az andragógia. Andragógia szakon felsőoktatási intézményenként eltérő, különböző szakirányok közül lehet választani: az andragógus lehet felnőttképzéseket szervező szakember, művelődésszervező és úgynevezett facillitátor (aki általánosságban segít egy adott térség munkaerő-piaci problémáinak feltérképezésében és megoldásában).
Aktívan idősebb korban is (Forrás: Wikimedia Commons / Michael Surran / GNU-FDL 1.2)
És hogy mit kell mindehhez tudni? – Visszatérve az iparkamara elnökének – egyébként meglehetősen sértő – hasonlatához: hegedülni biztosan nem. Kell viszont hozzá pedagógiai, pszichológiai, szociológiai ismeret és tapasztalat. Elengedhetetlen, hogy az andragógus tisztában legyen bizonyos jogi és közgazdasági alapfogalmakkal. Ismernie kell a közigazgatás működését is, a hazai és az EU-s pályázati lehetőségeket. Nem árt, ha vezetői kompetenciákkal is rendelkezik; képesnek kell lennie a hatékony konfliktuskezelésre és problémamegoldásra. Otthonosan kell mozognia a különböző, nem feltétlenül intézményi oktatási formákban, amilyen az e-learning, a távoktatás. A képzések szervezéséhez és lebonyolításához azok mérési és értékelési szempontjaival is tisztában kell lennie. Meg még sok mással is.
A terület, ahogy láthatjuk, igen sokrétű. Az andragógusképzések igen fiatalok, ezért sokszor a bizonytalanság, a kísérletezés jellemzi ezeket a képzéseket. Ráadásul, mint a legtöbb magyarországi felsőoktatási képzés, az andragógia is elsősorban elméletközpontú, ahelyett, hogy gyakorlati-kompetenciafejlesztő jellegű lenne. Az is igaz, hogy andragógus szakemberek nem olyan régen kerülnek ki az egyetemek, főiskolák falai közül, és a közigazgatási, illetve a civil intézményrendszer még nem mindig van felkészülve a fogadásukra. Mindezek ellenére az andragógia szükséges és hasznos szakterület, és biztosan ki fogja forrni magát – kamarai elnökök tücsökciripelése mellett és ellenére is.
@micu: Az andragógia egyik úttörője öt alapelvet fogalmazott meg a felnőttek tanításával kapcsolatban. Mondja már meg valaki, hogy ezek közül melyik az, amelyik nem vagy nem ugyanúgy érvényes a fiatal (főiskolás, egyetemista korú) felnőttek tanítására is:
Csak röviden szolnék hozzá a kissé elfogult és gondolkozás nélküli válaszokhoz. Ügyeletes Kommentelőnek jelzem, minden felnőttképzéssel foglalkozó szakember ismeri a kifejezést, ezzel a kérdéssel sajnos a saját szegénységi bizonyítványát állította ki. A kérdés egyébként számomra etikai szempontból is problémás, mivel ha valamit kommentálok, legalább utánajárok miről is van szó , gondolom nem hallottak még a törvényi előírásokról (pl. hol kötelező andragógus végzettségű munkaerőt alkalmazni) ,az UNESCO határozatairól, a Magyar Tudományos Akadémia Andragógiai albizottságáról és még sorolhatnám.. Most csak a felnőttoktatáshoz kapcsolódóan szeretnék néhány információt megosztani Önöknek. Az andragógia nem magyar találmány, ha utána olvasnak meg fognak lepődni, hiszen a pedagógusok jöttek rá, hogy nem tudnak mit kezdeni a felnőttek tanulási nehézségeivel, magyarán ők az andragógia úttörői. Ebből adódóan nem egy kitalált, szögről leakasztott dologról van szó, hanem gyakorlati tapasztalaton alapuló problémáról. A pedagógus azt a gyereket tanítja akinek ez a "főállása", magyarán ez a feladata. Az andragógus pedig azokkal a felnőttekkel foglalkozik, aki a munkahelyi és egyéb kötelezettségei (pl. társadalmi) mellett még a családjával is törődnie kell. Ha belegondolnak, a felnőttek ( jobb esetben) kialakult személyiségjegyekkel, különböző képességekkel és tapasztalattal rendelkező személyek A felnőtt ember több okból tanulhat : saját elhatározásából ( az értelmi képességeinek a szinten tartása, fejlesztése, kíváncsiság stb.) , munkahely írja elő ( nem kötelező, de akkor elvesztheted az állásodat), munkanélkülivé vált és át kell képeznie magát (tudjuk a technológiai fejlődés határtalan és folyamatos változáson megy keresztül), több fizetést szeretne, esetleg valamilyen képességében korlátozva lett, ezért speciális munkakörnyezetben kell dolgoznia stb.. Nem mindegy, tehát, hogy mikor, milyen környezetben és hogyan tanul az a felnőtt., illetve milyen módszerekkel tanítják. Nem mindegy, hogy figyelembe veszik e az addigi tapasztalatát, tudását, vagy például beültetik egy olyan képzésre, ahol csupa iskolai tanulmányait éppen befejezett emberkékkel kell a tanfolyamot elvégeznie. Akkor is más szempontokat kell figyelembe venni ha a felnőtt 27 vagy 58 stb..
12DJS2013. március 26. 14:00
@Sigmoid: "a vérszívók egy újabb faja, akik tapasztalt, valós értéket előállító vezetőknek és szakembereknek megmondják a tutit"
Nagy összegben mernék fogadni arra, hogy ha megkérdeznénk száz munkavállalót a vállalati képzések színvonaláról, akkor többségük kritizálná azt.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincsen valós értéket előállító vezető, csak azt, hogy lehet olyan vezető, aki értéknek látja az andragógiát.
"Ami az MBA-s hasonlatodat illeti, igencsak sántít."
Minden hasonlat sántít, az enyém nem jobban, mint más. Tapasztalatból tudjuk, hogy lehet nagy, bürokratikus multiknál eredményes CEO-nak lenni MBA nélkül is. Lehet ez alapján azt mondani, hogy az MBA értéktelen?
Ugyanígy lehet andragógiai munkát végezni andragógus diploma nélkül is, de ez még nem jelenti azt, hogy a képzésnek semmi haszna.
"a képzésben, egy alumnusok közt végzett felmérés szerint, a két legértékesebb dolog a kapcsolati tőke (magasan a legfontosabb), és a papír maga. Az effektíve átadott tudásanyag szinte senki szerint nem különösebben fontos."
Ha jól sejtem, ez valami amcsi felmérés lehet. Magyarországon nem biztos, hogy ilyen jól működik a kapcsolati tőke.
"Az andragógia bizony nem más, mint a népművelés szak, ami az egyetemi képzés alja volt mindig. Mind a hallgatók a leggyengébbek közül kerültek ki"
Ne mossuk össze a szakot a hallgatóival. Lehet, hogy a népművelés képzés értéktelen volt, és lehet, hogy az andragógia is az. De azt hiszem, a mai andragógus hallgatók többsége olyan fiatal, aki erre a szakra adta be a jelentkezését, nem máshonnan bukott ki.
"Kíváncsi lennék, hogy vajon a felnőtoktatással foglalkozó tanárok közül hány ismeri vagy használja ezt a szót."
Azt hiszem, a felnőttoktatással foglalkozó tanárok többsége nem ért egyet azzal, hogy a felnőtteket alapvetően másképp kellene tanítani, mint a gyerekeket. Ami pedig az andragógia alapfeltevése. Így nem csoda, ha nem használják ezt a szót...
11Sigmoid2013. március 22. 17:06
@DJS: Hát igen, nyitva áll a versenyszféra a vérszívók egy újabb faja előtt, akik hajlandóak jelentős pénzeket elfogadni azért, hogy tapasztalt, valós értéket előállító vezetőknek és szakembereknek megmondják az ún. "tutit". Ehhez a fantasztikus kilátáshoz csak gratulálni tudok.
Ami az MBA-s hasonlatodat illeti, igencsak sántít.
Egyrészt az MBA alumnus nem közgazdász, bár kétségkívül tanult közgazdaságtant is. Az MBA kifejtve "Master of Business Administration", tehát vállalatvezetési szakemberről beszélünk.
Másrészt, aki MBA-n végez, az a legritkább esetben kezd saját vállalkozást, mint Steve Jobs vagy Bill Gates tette annak idején. Helyette inkább vezető beosztású alkalmazottként helyezkednek el nagy, ismert nemzetközi cégeknél.
És hát ez is a képzés elsődleges profilja. Aki nagy, büokratikus multikhoz akar CEOnak pályázni, annak érdemes elvégeznie.
Mert hogy a képzésben, egy alumnusok közt végzett felmérés szerint, a két legértékesebb dolog a kapcsolati tőke (magasan a legfontosabb), és a papír maga. Az effektíve átadott tudásanyag szinte senki szerint nem különösebben fontos.
10béta2013. március 22. 16:14
Az andragógia bizony nem más, mint a népművelés szak, ami az egyetemi képzés alja volt mindig. Mind a hallgatók a leggyengébbek közül kerültek ki (aki semmire se volt jó, ill. kibukott az erősebb szakokról), mind az oktatók (akik az irodalom, esztétika és hasonló tanszékekről lettek leselejtezve, és még ők a krém, mert a manapság közvetlenül bekerültek, már helyesírni se tudnak). Közröhej, ami a népművelés tanszékekből felnőttnevelés néven át andragógiává "fejlődött" műntézményekben zajlik, ezek hülyébbek, mint a pedagógia tanszékiek meg a szociális munkások, pedig ez szinte lehetetlen.
Amúgy meg bármibe bele lehet magyarázni, hogy van értelme (és biztos akad egy-két szakember, aki jól is csinálja), de ettől még szart se ér az egész, különösen kacagtatóvá meg akkor válnak az andragógusok, amikor csak azért, mert szobájuk van egy-egy egyetemen, azt hiszik, ettől ők is tudósok, és eszerint próbálnak meg villogni (publikálni, konferenciázni).
9Grant kapitány2013. március 22. 13:53
@Ügyeletes Kommentelő: Ez az andragógia alapvetően nem új dolog. Már a 19. század óta folytatnak ehhez igencsak hasonló tevékenységet, csak akkoriban és még a szocializmusban is sokáig "népművelés"-nek hívták. Ezért félrevezető úgy bemutatni, mintha valami nagy újdonságról lenne szó.
@Molnár Cecília: Végigolvastam. És? Olyan diplomát minek szerezzen egy vidéken élő fiatal, amivel ugyan vidéken nem lehet elhelyezkedni, de talán majd 5-10 év múlva javulnak a kilátásai?
Munkanélkülieken akar segíteni, de ő maga sem talál magának állást? Ez egy vicc.
7Ügyeletes Kommentelő2013. március 22. 13:09
Hát igen. Az eddigi kommenteitekből nekem is az az érzésem, hogy ez megint csak egy olyan idegen szó, amivel fel lehet vágni, mert olyan jól hangzik, de nincs mögötte semmi. Kíváncsi lennék, hogy vajon a felnőtoktatással foglalkozó tanárok közül hány ismeri vagy használja ezt a szót. Persze a tudomány nem lenne anélkül tudomány, ha nem találna ki egy hangzatos idegen szót még a semmire is.
6Krizsa2013. március 22. 13:08
Egyáltalán nem akartam viccelődni a cikkel, mert akármilyen képzésről van szó, akármilyen címen, az csak TARTALMÁTÓL függ.
De azért itt megállt bennem az ütő:
"Kifejezetten az ötven év felettiek képzésével, integrálásával foglalkozik az andragógia egyik ága, amelynek már önálló neve is van: gerontoandragógia."
Hogy m: Mi van ötventől? Aha, önálló neve van. Szájonvágásnak is megfelel...
5DJS2013. március 22. 12:47
Ismerem az andragógusokat, pont ezért látok néhány hiányosságot a cikkben.
Először is, az andragógia maga azon az elképzelésen alapszik, hogy a felnőtteket alapvetően másképpen kell tanítani, mint a gyerekeket, és ezért a pedagógus szakemberek helyett szükség van speciálisan képzett felnőtt-tanárokra: andragógusokra. Ezzel nem feltétlenül ért mindenki egyet, ha pedig ezt kritizálja, akkor az andragógiát is feleslegesnek fogja látni.
Másik probléma, hogy nincs a cikkben minden szakirány felsorolva. Andragógus szakirány a személyügyi szervezés is, ami a HR egyik alterülete. Az andragógusok tehát nem csak állami munkahivatalok dolgozói lehetnek, hanem az üzleti szférában is szervezhetnek képzéseket. Nem kérdéses, hogy melyik területre akarnak többen menni, melyik helyen jobb a fizetés.
A harmadik nagy probléma pedig az, hogy egy olyan új területről van szó, amit eddig is elláttak mások, másféle diplomával. A "pedagógiából" diplomázott tanárok eddig is tanítottak felnőtteket, a munkahivatal eddig is szervezett képzéseket, a cégek eddig is tartottak továbbképzéseket. Az andragógusoknak tehát diploma után olyan emberekkel kell versenyezniük, akik ugyan nem andragógusok, de az andragógia területén évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek. A szakma létjogosultságát az fogja majd megmutatni, hogy ténylegesen képesek-e majd jobbak lenni, többet kihozni a feladatból, mint ezek a pályaelhagyó szakemberek. De ez egyelőre még nem biztos, és amíg nem biztos, addig támadni fogják az andragógusokat. Kb. úgy, mint ahogy az MBA-t végzett közgazdászok létjogosultságát is meg lehetne kérdőjelezni azon az alapon, hogy Bill Gates, Michael Dell vagy éppen Kóka János enélkül is nagyon sikeres üzletemberek lettek.
4El Vaquero2013. március 22. 12:36
Szerintem igaza van a faszinak. Én nem adragógiainak hívom ezeket, hanem büfészaknak, esetleg néha mozdonykerék-pumpálási és retikülszellőztetési szaknak. Nagyon helyes, hogy ezeket nem támogatják. Tényleg ne legyen már az, hogy szinte mindenki ilyen semmire nem jó szakokat végez (kommunikáció szak, népművelő szak, szociálpszichológiai szak, teológiai szak, de ide sorolom a rendőrtisztit, jogászt is), ez nem csak a munkaerőpiacnak, gazdaságnak nem tesz jót, de a végzetteknek sem, hogy munkanélküliként kínlódhatnak. Érdemes akkor inkább valami olyat végezni, vagy egy olyan kiegészítő szakmát csinálni, amivel a végzett ért is valamihez és van rá kereslet. Jobb mindenkinek.
Az a baj, hogy ebben a nyüves országban mindig is ez a semmirekellés ment, még nem büfészakokon is csak a képzési időt húzzák általános művelő és elég töltelék/sallangtárgyakkal, fő az, hogy a politikai elvárásoknak megfeleljenek, és a sógor, koma csemetéjét is be lehessen nyomni arra az istenverte tanszékre, intézménybe, hadd keressen egy kis megélhetési, elléblecolási pénzt, mert őt is el kell tartani valakinek. Bezzeg olyat tárgyakat nem nagyon tanítanak, ami normális, és a gyakorlatban, szakmai életben is használható, mindenhol az elavult, porosz-típusú, elméleti képzés megy, amely főleg elhomályosultságig túlabsztrahált, túlidealizált dolgokat és sehová nem kötődő lexikális ismereteket tanít, de azt orrba-száj, sok éven keresztül. Aztán csodálkozunk, hogy az ország nem mászik ki a szarból. A legjobban meg azokat a tanárokat rühellem, akik később arról papolnak, hogy azért nem tudnak elhelyezkedni a végzettek, mert egyetem alatt nem képezték magukat tovább, csak az alap tárgyakat, alap tananyagot tanulták... ennek mondaná meg az ember, hogy "nem b+, azért nem foglalkoztak normális dologgal, mert a fingreszelési hülyeségeiddel voltak elfoglalva". Persze, mindjárt a hallgató tanulja meg magától az anyagot, nézzek ő utána mindennek, csak akkor kérdés, hogy tanszékek, tanárok minek vannak.
3Sigmoid2013. március 22. 11:36
Ez alapján nekem úgy tűnik, hogy az andragógusképzés lényegében hivatalnokképzés. Aki innét kilép, az vagy az államnak fog dolgozni, vagy pályaelhagyó lesz.
Márpedig szinte bizonyos vagyok, hogy a csinovnyiklét, amelynek álmodott megkoronázása az államtitkári, neadjisten miniszteri poszt, nagyon kevés andragógiára jelentkező hallgató fejében áll össze valóságosan.
Ráadásul, a hivatalnok csak annyit ér, amennyit a mögötte álló államgépezet tenni képes. Hiába van rengeteg andragógus, és hiába tervezik meg a közművelést úgy hogy még a németek is eldobnák elképedésükben a léderhózent, ha nincs PÉNZE az önkormányzatoknak, hogy ezt megvalósítsa.
Szerintem ennek a szaknak remek helye lenne a frissen alapítás alatt lévő Ludovika államigazgatási vagy milyen egyetemen, mindig az aktuális önkormányzati, kormányzati posztok, üresedések figyelembevételével meghúzott létszámokkal. Akit felvesznek, annak lényegében garantáltan meglesz a helye a hivatalban.
Máskülönben, nos, valóban nem látom hogy miben különbözne ez a zabhegyezőképzéstől.
"Itt jön majd a képbe az andragógus szakember, aki – egyes térségek igényeit és lehetőségeit megismerve – megszervezi a szükséges tanfolyamokat, képzéseket stb."
A valóság pedig ez:
"Egy andragógus vidéki lánynak leginkább az okoz gondot, hogy Budapesten a drága vonatbérlet miatt nem tud munkát vállalni, vidéken pedig jóval kevesebb lehetőséget lát, főleg egy olyan speciális szakmával, mint az övé."
