Az államnak vállalnia kell a felelősséget, és meg kell határoznia, mely ismereteket tanítja az iskolákban – véli a köznevelésért felelős helyettes államtitkár. Közben a szabad mozgásteret is meg kell hagyni – így indulhat meg hamarosan – ott, ahol azt akarják – a pénzügyi tanóra. Viszont magát a piaci szereplőt nem szabad bevinni a tanterembe, munkatársait az maga képezze – véli Horn György, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének elnöke.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A párbeszéd és a lépések elején tartunk – mondta el Gloviczki Zoltán köznevelésért felelős helyettes államtitkár, aki előadásában az oktatási rendszer két irányát vázolta fel. Egyrészt működhetnek úgy az iskolák, hogy az elemek külön-külön fejlődnek, de úgyis, hogy egy egészként valósítják meg innovatív elképzeléseiket. A jelenlegi oktatásirányítás ez utóbbit követi, és ennek fényében határozza meg a tartalmi elemeket: mit kell csinálniuk az iskoláknak, mit kell tanítaniuk, kell-e gazdasági, vagy éppen fogyasztóvédelmi ismereteket oktatniuk. Azzal azonban maga is egyetértett, hogy az oktatás egésze akkor fejlődik, akkor enged teret az igazi innovativitásnak, ha az nem előre meghatározott pályán zajlik, tehát megtöltendő teret is biztosít az iskoláknak.

Az elmúlt időszak negatívumaként értékelte: nem csak, hogy nem volt megszabva kötelező irány, a szabadság a teljes folyamatra úgy terjedt ki, hogy azt felülről nem vizsgálta, ellenőrizte senki. „Nyilván, amit én képviselek, az kevésbé színes, mert azt állítom, tudom, hogy mire van szüksége a gyereknek. A jelenlegi oktatáspolitikánk célja, hogy a kötelező tárgyak felett viselt felelősséget és a kreativitást ötvözze. Felelősségünk abban nyilvánul meg, hogy az ellenőrzést, a szabályozást, a kötelező tantárgyakat a kreativitás fenntartása mellett valósítsuk meg, tudnunk kell tehát, hogy mire van szüksége a gyermeknek. Igyekeztünk például a biológiatanítást a valóság kihívásaihoz igazítani, sajnos a biológiatanárok ellenállása miatt ez 2012-ben nem sikerült. Dicséretes viszont, hogy bizonyos cégek az iskolai tanításban szerepet vállalva pénzt és energiát invesztálnak az iskolákba azért a jövő értelmiségét kiképezze, ami jóval túlmutat az adó-jóváírási célnál.”

Nagyobb mozgástér vs. állami fenntartás

Túlságosan gyakorlatiasak a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (BKF) képzései – idézte Vass László rektor a Magyar Akkreditációs Bizottság egy néhány évvel ezelőtt hozzá érkezett kritikáját. Érkezett már olyan vélemény is, mely szerint, mivel a piacot képviseli a főiskola, az intézmény képtelen a felsőoktatás humboldti értékeinek közvetítésére. Nincs ez így – utasította el a kritikát Vass László, majd megemlítette, sokszor még jobban tiszteletben tartják ezeket, mint állami társaik.

Éppen emiatt nem érti, miért nem vehetnek részt a pályáztatási rendszerekben a magánintézmények – holott ezt törvény nem tiltaná. Gátja csupán az lehet, hogy az állami intézmények tanárai ülnek a döntőbizottságokban. A magánintézményi forma előnye viszont, hogy képes együttműködni a gazdaság szereplőivel, kevésbé van megkötve a kezük, nagyobb a mozgástér, több a divízió, ami máshol talán meg sem jelenik. Fontos, hogy a problémák megoldását tartják legfontosabb feladatuknak a magánintézmények szereplői. Más struktúrában is dolgozik emiatt az intézmény: projektösztöndíjuk éppen a munkaerőpiac számára is értékes projektekben részt vevő hallgatókat támogatja.

Ezzel szemben számos állami intézmény az állami fenntartót nem tudja előnyére fordítani. Kitért arra is, hogy sajnálatos módon a magyar egyetemek, főiskolák még mindig nem ismerik a bolognai rendszert, melynek oka, hogy első körben a mesterképzést határozták meg, majd ahhoz igazították az alapszakokat. Éppen ezért kevesen mennek tovább mesterképzésre, holott például a csehek, vagy az osztrákok azt tartják igazi diplomának. Vass László számára az a fontos, hogy a gazdasági élet logikáját maga az intézményi működés is tartalmazza. Arra is kíváncsi lenne, hogy az érettségire épülő felvételi vizsga milyen eredményekkel teljesített bevezetése óta.

Keveset tudunk a pénzügyekről

Az alapoktatás a piachoz tartozik – véli Hajna Csongor, a Provident oktatási szakértője. Elmondta: egyre inkább jellemző, hogy a vállalatok nem a karrierista, hanem az empatikus munkavállalókat keresik. Problémaként említette viszont, hogy a magyar fiatalok 5 százaléka szeretne csupán vállalkozni, mert nem tudják, az mivel jár. A fiatalok 94 százaléka az egyszerűbb pénzügyi információkat sem értik a Corvinus kutatása szerint, melyet a Provident megrendelésére készített. „A valódi gazdasági probléma az ismerethiány, ami ha nem lenne, a pénzügyminiszternek is egyszerűbb dolga lenni. A hiány azonban nem csak itthon probléma, a gazdasági nevelés uniós ügy.”

A Provident több programmal támogatja a fiatalok pénzügyi ismeretszerzését: a Corvinusszal közösen kidolgozták az 50 diányi Családi Kasszasikerek Programot, az ahhoz kapcsolódó weboldalt pedig 30 ezren látták már, illetve segítséget nyújtottak az ELTE Bibó István Állampolgári Nevelés Táborban is. Támogatták a pénzügyi nevelés iskolai tárggyá emelését, mely akár már a következő tanév elején elkezdődhet ott, ahol ezt igénylik. „Örülünk, hogy a kezdeményezést a döntéshozók is támogatták, részükről az együttműködés konstruktívabb volt most, mint eddig.”

Projektmunkákkal gyakorolnak

A pénzügyi ismertek fejlesztését ugyan jó iránynak tartja Horn György, nem gondolja, hogy azt egyórás tárgyként tanítani lehet. „Szakmailag az egyórás tárgyak nem elegendők ismeretek átadására, felhívás szintjén sem – így a gazdasági ismereteket sem lehet ebben a tantárgyi struktúrában tanítani. Hasonlót például pályaorientáció kurzusunk során alkalmazunk, amikor a diák egy héten keresztül együtt dolgozik egy szakma képviselőjével. Vagy amikor a 12. évfolyamba lépés feladataként egyéves projektmunkát kell bemutatni a tanév végén – az évfolyam, az oktatók és szülők előtt számolhat be például arról egy orvosnak készülő diák, hogy önkéntesként kórházi munkában vett részt.”

Horn György előadásában nehezményezte, hogy a szociális képesség fejlesztése, a konfliktuskeresés, vagy a manuális adottságok értékelése egyáltalán nem jelenik meg az oktatásban. A versenyszférának kellene ezen változtatnia – tette hozzá. Tovább nehezíti szerinte az iskolák működését, hogy több intézményben január 1. óta nincs külön igazgató, vagy például szervezeti és működési szabályzat. Másképp is lehetne a rendszert működtetni, úgy, hogy az iskolák autonóm szakértelmiségi műhelyekként működjenek, amibe a for profit szférát is be lehetne vonni. Az iskolába viszont nem engedné a piaci vállatokat, mert a piac nem megrendelője az oktatásnak – a piac a munkavállalóit saját maga képezze ki, fizesse meg.

Egyre több vállalat jelenik meg az oktatásban

Kőszegi András, a Budapesti Gazdasági Főiskola oktatója, egyúttal a program szervezője és a Brand Trend cégvezetője elmondta: a fenntarthatóság elengedhetetlen feltétele a felelős oktatás, képzés, éppen ezért a világ fejlettebbik fele folyamatosan újraértelmezi a vállalati felelősségvállalás mértékét, szerepét. Nélkülözhetetlen feltétel minden érintett, tehát az állampolgárok, a szülők, a vállalatok, a vállalkozások, valamint a politikai szereplők felelős magatartása. „A világ gyorsan változik. Soha ennyire nem volt még szükség a fenntarthatóságra való törekvésre, a felelős gondolkodásra. Láthatóan mégis, szinte minden területen – pénzügyi és gazdasági ismeretek, tudomány, egészséges életmód – egyre több vállalat indít komoly befektetésekkel oktatási programot, amivel igyekeznek az iskolák részesei lenni, noha ez nyilván nem tartozik alaptevékenységei közé, nem feladata, nem ezért jött létre” – tette hozzá.