Olvasónk, Attila kifogásolja, hogy egy nyelviskola plakátján, angol nyelvű szövegben a ’maffia’ jelentésű mafia szó két f-fel van írva. Attila szerint „egy nyelviskolának illene odafigyelnie a helyesírásra – ebben az esetben pedig úgy vélem, hogy nem lett volna szabad olyan banális hibát véteniük mint a maffia – két f-el.”

Maffia parking only
(Forrás: Puizl Attila)

A felvetésre adható rövid válasz az, hogy Attilának abban igaza van, hogy angol szövegekben a mafia alak a gyakoribb, de teljesen érthető az is, ha a szót valaki két f-fel írja. A kérdéssel egyébként már foglalkoztunk itt a nyesten.

A szicíliai maffia

Az közismert, hogy a maffia és vele együtt a név is Szicíliából származik. Nem pontosan ismerni a szó eredetét, lehet, hogy arab, lehet, hogy francia. Sőt rövidítésként is értették (morte alla Francia, Italia avanti ’halál Franciaországra, hajrá Olaszország’), de ezt nem vehetjük komolyan.

Azt azonban tudjuk, hogy olaszul a szó első magánhangzója hosszú, az utána álló mássalhangzó, a [f] viszont rövid: [máfja]. Az olaszban a hangsúlyos magánhangzót tartalmzó szótagnak nehéznek kell lennie, azaz vagy hosszú a magánhangzója, vagy zárt a szótag. Kicsit leegyszerűsítve a helyzetet, egy szóbelseji szótag akkor zárt, ha a magánhangzóját nem szótagot nyitó mássalhangzókapcsolat követi. Az ilyenek második eleme nem [j], [w], [r] vagy [l]. A [fj] szótagot nyitó mássalhangzó kapcsolat (pl. fiume [fjúme] ’folyó’), tehát itt hosszú az mássalhangzó-kapcsolat előtt álló hangsúlyos magánhangzó. A szintén közismert olasz pasta ’tészta’ szóban viszont nem, annak a hangsúlyos magánhangzója ezért rövid. Ugyanígy rövid a staffa [sztaffa] ’kengyel’ első, hangsúlyos magánhangzója is, mert utána hosszú mássalhangzó áll.

A pasta hosszú, csak a magánhangzója rövid
(Forrás: CC3.0, Nnaluci, Wikimedia.org)

Az angol maffia

Az angolban a szó két hangalakban is létezik: rövid [á]-val (jelöljük ezt [ȧ]-nak) és hosszú [a]-val (jelöljük ezt [ā]-nak). Tehát az szót angolul ejtik [mȧfjə] vagy [māfjə] hangalakkal is, ezek közül az első ejtés a gyakoribb. Az angol helyesírás egyik tendenciája – az olasz kiejtéshez hasonlóan –, hogy a magánhangzók rövidségét és hosszúságát az utánuk álló mássalhangzókkal jelzi: copper [kopə] ’réz’–doping [dóping] ’dopping’. Láthatjuk, hogy a két p-s szóban rövid az [o], az egy p-sben viszont hosszú.

Az [ə] egy [ö]-szerű hang, akit bővebben érdekel, kattintson.

Ezért a gyakoribb angol hangalakhoz – [mȧfjə] – a ritkább íráskép – maffia – dukálna, hiszen ennek a magánhangzója rövid. Az erre rímelő ’rafia’ jelentésű [rȧfjə]-t például csak raffia-ként szokás írni (abba inkább bele se menjünk, hogy ez meg magyarul egy f, legalább is írásban). Ennek ellenére a mafiának az egy f-es írásmódja maradt az angolban.

Rafia, ahogy mondom
(Forrás: CC3.0, Ragesoss, Wikimedia.org)

Az is igaz, hogy van még az angolban ilyen furcsa írású szó, mint például a Slovakia, amiről azt gondolnánk, hogy [szləvékjə], pedig ennek is rövid a hangsúlyos magánhangzója: [szləvȧkjə].

A magyar maffia

Mint láttuk, valójában angolul is „két f-fel” ejtük a szót, hiszen rövid a hangsúlyos magánhangzója.

A nyelviskola plakátját valószínűleg magyar anyanyelvű ember készítette, ezért a kiejtés sugallta két f-es írásra az is rásegíthetett, hogy magyarul ezt a szót nem csak így írjuk, de így is ejtjük. Vagyis megfordítjuk az olasz hosszú magánhangzó + rövid mássalhangzó sorrendet rövid magánhangzó + hosszú mássalhangzóra. Figyeljük meg, ugyanez történik a már felhozott dopping szóban vagy a roller-ben: az angol doping [dóping] és roller [rólə] alapján fordított felállást várnánk.

A magyarra jellemző, hogy az idegen szavakban sokszor érvényesül ez az „olaszos” minta: vagy a magánhangzó hosszú, vagy az utána álló mássalhangzó, együtt sosem. Ezt persze sokszor az íráskép is sugallja: pl. hobby [hobí] ’hobbi’, roller [rólə] ’roller’, rocker [rokə] ’rokker’, de olyankor is érvényesülhet a tendencia, amikor az íráskép nem indokolja: pl. sweater [szwetə] ’szvetter’, stop [sztop] ’stopp’, cheque [csek] ’csekk’. Ugyanakkor „olasztalan” mintákkal is találkozhatunk: pl. happy [hȧpí] ’hepi’, leggings [legingz] ’legingsz’ (sőt ’ledzsingz’, de ebben lehet, hogy tényleg mássalhangzó-kapcsolat áll az [e] után), hiszen a magyarban nincsen olyan szabály, hogy vagy a magánhangzónak, vagy a mássalhangzónak hosszúnak kellene lennie.

Tehát úgy néz ki, a maffia [f]-je azért nyúlik a magyarban, mert így „olaszosabban” hangzik. Nevezhetjük ezt Osztyapenkó-hatásnak: aki elég öreg, még tudhatja, hogy a nyugati autópályák Budapest belterületét az Osztyapenkónál érik el, ami a nevét egy 1992-ig ott álló szoborról kapta. A szobor Osztapenkó kapitánynak állított emléket, de szinte mindenki [osztyapenkó]-nak hívta, mert az oroszosabban hangzik (a név közben ukrán, de ugye a mafia meg szicíliai).