Pierre Paul Broca már 1865-ben felfedezte az emberi agy nyelvképzéssel kapcsolatos területeit. Olyan emberek agyát boncolta, akiknek agyvérzés vagy daganat miatt sérült a beszédképességük. Az általa azonosított agy beszédképzésért felelős részét azóta is Broca-területnek nevezik. Az eltelt 150 év alatt azonban kevés előrelépés történt.

A Science magazin új cikke szerint a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem kutatói most pontosítani tudták, hol történik a ragozás a Broca-területen belül. Nem volt könnyű dolguk, hiszen az állatkísérletek nem segíthetnek az emberi beszéddel kapcsolatos kutatásokban. Az emberekkel végzett kísérleteknek szigorú etikai határai vannak, az agyi képalkotás (PET vagy MRI) módszeri pedig eddig nem bizonyultak elég pontosnak.

A kutatóknak most viszont olyan epilepsziás betegeket sikerült megvizsgálniuk, akiknél műtéttel külön kellett választani a két agyféltekét. A beavatkozások előtt muszáj volt beazonosítani, melyek az agy sérült és ép területei: ezt használták ki a kutatók.

A betegeknek szavakat kellett ismételniük, vagy múlt időbe, illetve többes számba téve kiejteniük. A milliméteres és millimásodperces pontosságú mérések szerint a felismerő, ragozó és produkciós funkciókat az agy 200ms, 320ms, illetve 450ms alatt hajtotta végre egy igen kis területen belül. Így egyértelművé vált, hogy a nyelv megértése és képzése nem teljesen különül el területileg, ahogy azt korábban gondolták.