@Krizsa: „s ma már önálló tudományág” Ezt bárki mondhatja a saját fixa ideájáról…

Minden természetesen fejlődött nyelv tő-, és rövid, tagozatlan alapszava a külvilágban (a természetben) hallható hanghatások utánzásából keletkezett. Ilyen nyelvek az összes sémi (amik alig ragoznak) és az összes ragozó nyelvek, de azoknak csak a "rövid", ragozatlan = a gyökszavai.

A cikk csak megérzésekre hagyatkozik, "gyerekcipőben jár".

Pontosan ezzel foglalkozik az összehasonlító történeti gyöknyelvészet, amit 7 évvel ezelőtt kezdtem kifejleszteni - s ma már önálló tudományág.

" túl nagy lehetne a haszna annak a lehetőségnek, hogy a szavak hangalakja valahogy hozzájáruljon jelentésükhöz. Nem valószínű, hogy kialakulásuk során az emberi nyelvek teljesen lemondtak volna ennek előnyéről."

Viszont, túl nagy megkötöttséget is jelentene, ha a nyelv nem tudott volna elszakadni a közvetlen érzéki kódrendszertől.

Nyilván élnek még ennek a maradványai, de a hangutánzó, hangulatfestő körön túl már gyenge a befolyásuk, bár lehet, h. nagyok az egyéni eltérések.

Mindenesetre, új lehetőségek nyíltak a valóság visszatükrözésében azzal, h. a verbális absztrakció kiszabadult az ösztönös, érzéki és érzelmi kötöttségeiből.

@Pesta: Köszönöm. Jól tetted !

A gondolkodási folyamat jobb megértéséhez nagyon is szükség van rá !

Ha az agykutatásban ma már alapvető állítás: a SZAVAK és fogalmak, az EMLÉKEK egy egy ÉRZELMI és emellé túlnyomórészt SZAG / ILLAT "kapszulákhoz" rögzülnek, akkor szerfölött fontos HOLLÓS, CSŰRI, HAMVAS mellett fölsorakoztatni JUNG meglátásait is, melyek kellő összhangban állnak HAMVAS ősnyelv, ideanyelv, szimbólumnyelv stb. fölosztásával.

Mint írtam ősnyelvi kategóriát érint a HOLLÓS által jelzett ösztön-hangadás...

Az ősnyelv a megnyilatkozás nyelve, amikor „égi hatalmak nyilatkoznak meg az egyes emberen keresztül”. Az ősnyelv a feltételezés szerint minden hangjában és mondatában teremtő erejű volt. Az idea-nyelv valójában az észtől szakad el, de mert ez a mai kor emberének túlságosan negatív lehet, hozzá kell tenni, hogy valójában az érzelemre épül, arra a valóságra tehát, amely bennünk is elsőként jelentkezik, a gondolatot és a szót megelőzve. Mi azonban képtelenek vagyunk az érzéseket szavakban megformálni – erre volt alkalmas az idea-nyelv.

najahuha:

épp azért másoltam be, mert aki Hamvast ismeri, annak ismernie kell a Karnevált is, és fel kell ismernie a benne szereplő embertípusokat is. Barnabás Maximus karneváli alakja az általad is idézett figurák munkásságának kvintesszenciája.

@Roland2: Pontosan. Corazón < *CORATIONE(M), azaz 'nagy szív'.

@El Mexicano: Akkor a corazón (szív) tkp. a latin cor szó nagyítóképzővel ellátott alakja ?

@Ed'igen: EGY-eT ÉRT-ek.

@najahuha: Na, hát én is EZT mondom. Nem kell nagybetűkkel a SZÁMBA RÁGNI, azt, amit eddig is gondoltam. :-)

Mindazonáltal a Nándor belinkelte tanulmány elolvasása, és gazdag irodalomjegyzékének az átböngészése után úgy látom, hogy ezt a kérdést nem lehet egy KÉZLEGYINTÉSSEL elintézni.

@Pesta:

Az atomizáló nyelvkutatás rég elfelejtette, a SZAVAKnak , a kimondott szó-nak VARÁZSerőt tulajdonítottak.

Ha pedig ez így volt, akkor a SZÓ összetétele sem lehetett bármi.

Mint ahogy a "NŐVÉR" sem innen-onnan összetákolt hangok csoportja, hanem igenis a "NŐ" és a "VÉR" önmagukban lévő entitások összekapcsolása képi, fogalmi és beszéd szinten.

Az ŐSNYELV tekintetében még MINDEN AZ AMI.

Wade Davis antropológus említette: amikor egy őserdei közösséghez el akartak menni a misszionáriusok, előtte fényképeket szórtak le nekik.... Azok még soha nem láttak KÉTdimenziót, így mindenáron ki akarták szabadítani az embereket a képekből, ezért késeikkel többször megszurkálták azokat, és aztán amikor az élethű misszionáriusok is megjelentek, mind leölték őket, holott azelőtt nem volt ilyen öldöklésre példa.

De említhetném a CARGO-kultusz dolgait is...

@Pesta: Kész hamvasi Karnevál .....

@Ed'igen:

KULTÚRánként változó és RELATÍV a kicsiség --nagyság értelmezése.

Itt vagy másutt már írtam. Gyerekekkel rajzoltattak vadállatokat.

Az európaiak az állatkertben látott tigrist és elefántot egymáshoz viszonyítva méretarányosan ábrázolták. Az indiai gyerekeknél a tigris jóval nagyobb volt, mint az elefánt, hiszen a VESZÉLYE is akkora - a fontossági sorrendben pedig a veszély a legelső szempont, nem pedig az, MÉRTANILAG / matematikailag pontos legyen....Ez utóbbiak legyenek a MÉRNÖK feladatai...

De őseink korában is megvolt ez a HOLISZTIKUS szemlélet:

nemhiába nem mondták ki számos állat eredeti nevét, (medve, farkasállat stb.) mint ahogy a csecsemőknek is csak bizonyos nap elteltével adtak nem is akármilyen stb...

najahuha:

Barnabás Maximus az őskortudomány egyetemi magántanára volt, de a tanítástól visszavonult, és erejét kizárólag kutatásainak szentelte. Régebben az egyetemen több féléven át a pneumatológiai históriából panszofisztikus alapon parafilológiai prekollégiumot tartott, és ez a felolvasás-sorozat akkoriban A nagy Ri címmel meg is jelent. Barnabás abból indult ki, hogy az ősvallás, amely a történet előtt az egész földön, még Ame-ri-kában is elterjedt, Ri főisten tisztelete, amint a név mutatja. A kultusz valószínű központja Af-ri-kában volt, éspedig a szent hegy, Ruvenzo-ri tetején. A vallás papjainak külön kasztja volt, az úgynevezett előkelők (a görög a-ri-sztosz, amiből a mai a-ri-sztokrata), az ő feladatuk volt, hogy a szellemlényt (spi-ri-tus) hódolatban és tiszteletben részesítsék. Erről a helyről vándoroltak aztán ki például Ba-ri-ba, Ag-ri-gentunba, Antivá-ri-ba, Ko-ri-ntoszba, Pá-ri-zsba, Mad-ri-dba, Alexand-ri-ába. Az istenség nevét igen sok mai név még őrzi, mint például Sá-ri, Bi-ri, Ma-ri, Te-ri, Ka-ri, Pi-ri, Fe-ri, Gyu-ri. A római császárok részben még a nagy istenségtől való leszármazásban hittek, így Tibe-ri-us és Had-ri-anus. Az istenség színe vörös volt, mint azt a pi-rí-t, vi-rí-t szavak mutatják, és általában neki szenteltek mindent, ami hangos és erőteljes volt, példa erre: ri-kolt, ri-vall, ri-ad, ri-pakodik. Templomában a neki szentelt hetérák (ri-banc, ri-ma, latinul: meret-ri-x, törökül: hu-ri), éltek egészen különös módon, úgy, hogy a folyó fölött hidat építettek és házakat, ennek emlékét őrzi a velencei Ri-altó. Hadserege is volt, amelyben a fő rangot a centu-ri-ók és a condottie-ri-k viselték. Az ősi tisztelet egyik távolabbi pontja Zü-ri-chben, később pedig B-ri-stolban volt. Angliában a kultusz, mint a b-ri-tek neve mutatja, a Ri-chárdok és a Hen-ri-kek alatt még élt. Az istenséget Indiában az a-ri-ák tisztelték, és a ksát-ri-ja kaszt volt nekik szentelve. Később a tisztelet már a pá-ri-ák közé süllyedt. Perzsiában a tisztelet jeleit a Tig-ri-s folyó és Dá-ri-us király neve őrzi. A tisztelet elég korán meghonosodott T-ri-estben és Ri-o de Janeiróban is, északon pedig a Missou-ri folyóig és a Onta-ri-ó-tóig terjedt, Norvégiában K-ri-sztiániáig. A múltban egész Szibé-ri-a ezt az istenséget tisztelte, nálunk a Saba-ri-a szó jelzi, hogy a vallás magas fokon állt. Az istenség tisztelete igen hangos volt, ünnepein a piros színt viselték, és szimbóluma általában nem az egyenes, hanem a parabolikus volt (homo-rí-t, dombo-rí-t). Szent madara a ri-gó volt, szent állata a kutya, amit a mai Bod-ri szó őriz. Szent hala a he-ri-ng, szent gyümölcse a ri-biszke volt. Egyik legnagyobb szentélye a Földközi-tengeren, Santo-ri-ni szigetén volt, a kultusz innen származott át Algé-ri-ába, Etru-ri-ába, Bavá-ri-ába, Auszt-ri-ába és Hungá-ri-ába. A szent hegy belsejében az út titkos folyosókon át halad, ez volt a labi-ri-ntus, itt lakott a szent kakas, amely éjfélkor kuko-ri-kolt. A nagy istenség egyik későbbi formája a Merku-ri-us volt. A szentek közül Ci-ri-ll, Vikto-ri-án és Fló-ri-án még tudtak róla. A középkorban a lovagok közül a T-ri-sztán. A játékok közül a k-ri-kett és a má-ri-ás volt neki szentelve. Nevét némely közmondás őrzi, mint például: ökö-ri-szik magában. Az istenségnek szentelt betegség a be-ri-be-ri volt. Ünnepeken nagy mulatságokat rendeztek (mu-ri, dá-ri-dó). A szent ételt, a ri-zst ették, és kuko-ri-ca (tenge-ri) leveleket lobogtattak, az ünnepen humoros jeleneteket is adtak elő, innen a ka-ri-katúra és a g-ri-masz szó eredete. Ezeknek az ünnepeknek a nyomait egész a Be-ri-ng szorosig követni lehet. A kultusz centruma akkor Canterbu-ry volt. Az istenség szent köve a nef-ri-t, drágaköve pedig a be-ri-ll volt. Indiában az isten nevét a K-ri-sna szó őrzi, de a ri-si éppen úgy, mint a mai napig használatos s-ri szó is. Az istenséghez fűződő egyik mítosz azt beszéli, hogy fején pap-ri-kakoszorúval született.

@Ed'igen: Szerintem senki sem állította, hogy ez egy kőbevésett és elfogadott elmélet, hanem csupán feltételezés, melynek bizonyos típusú szavak esetén, mint látható, van alapja.

Mikor üt nagyobbat az óra, amikor azt mondja, hogy tik vagy amikor azt mondja, hogy tak? Melyik a kisebb a csip vagy csup? Melyik emelkedik ki, és melyik mélyed be, a hepe vagy a hupa? Melyik szöveg hosszabb a mende vagy a monda.Nem biztos, hogy ezek értelmes kérdések.

Ezek a példák eléggé inkonzisztensek, de a kérdés még mindig megmarad, hogy akkor mivel is állnak kapcsolatban a Sapir és mások által megfigyelt jelenségek. További kérdés, hogy mi van akkor, ha úgy teszi fel a kérdést, hogy van két állat a mil és a mal, és ezek közül melyik nagyobb, stb.

Talán valamikor tényleg fontos lehetett a szavak hangalaki motiváltsága, ma azonban ennek nem hiszem, hogy komoly szerepe van.