Ezúttal a cím maga is feladvány, én kérek elnézést érte. Ráadásul ezt a posztot is jó messziről kezdem, de legyetek türelemmel, és szép félrefordítások várnak rátok lentebb, csak szeretném a kontextust minél pontosabban megmutatni.

Szóval, a BBC készített egy (akkor) új Sherlock-sorozatot, mi meg szépen ízekre szedtük a magyar szinkronját, illetve kiváló beküldőnké, Csikié a dicsőség, ő írta meg a rengeteg fordítási hibát. Több hosszú posztban közöltük még a blog régi helyén, és már akkor is jelezték kommentelőink, hogy a több mint 90 (!!) megjelent hibán túl is vannak még – enyhén szólva – problémás megoldások a sorozat szinkronjában. Nem sokkal később Obscuriloquium jelentkezett egy szép hosszú hibalistával, és ígérte, hogy küld még – csak hát ennek lassan három éve, és mivel annak idején nem volt erőnk kitenni a beküldését, valószínűleg ezzel kedvét szegtük.

Ha megfejted a poszt címét, könnyebb lesz megfejteni az illusztrációval való kapcsolatot is
(Forrás: Anemone Nemorosa / CC BY 2.0 / Commons)

Ráadásul ő volt az, aki annak idején elsőként hívta fel figyelmünket a Szürke ötven árnyalata félrefordításaira, de mi botor módon akkor nem jelentettük meg időben azt a beküldését sem, és így elvitte előlünk a dicsőséget a Könyvesblog, akik először írták meg az azóta legendává nemesült Kings of Leon = Oroszlánkirály megfeleltetést. Később persze rendesen beleálltunk az ügybe, és megírtuk a könyv első negyedének kb. száz félrefordítását (lett is belőle botrány), de ezzel legfeljebb csak szépítettünk.

Ez tehát a beküldő és a téma háttere – Obscuriloquium többi beküldését is meg fogjuk jelentetni hamarosan, és ugyanezt tudjuk ígérni mindenkinek, aki valaha küldött nekünk anyagot, ezúton is megköszönve türelmüket; továbbra is a felrefordit@gmail.com címen vagyunk megtalálhatók.

Ha esetleg folytatni tervezitek a Sherlock-kibeszélőt, akkor a magam szerény észrevételeivel beszállnék én is a buliba. Hadd kezdjem azzal, hogy nyilván sok minden elkerülte a figyelmemet, talán nagyobb banánhéjak is voltak annál, mint amiket le bírtam körmölni, de: személy szerint nagyon örültem a szellemes megoldásoknak, és a kevés hibának.

Az egyik ok, amiért szeretjük Obscuriloquium beküldéseit, az a pozitív hozzáállása.

A következő gyűjtemény részben valószínűleg véleményes lesz. Én például nehezen nyelem le, hogy a szinkron a kezdetektől fogva magázódtatja a két főszereplőt (hiszen a keresztnevükön szólítják egymást, az isten szerelmére, nem úgy, mint karót nyelt viktoriánus előképeik), de ez is, mint a lenti lista egyes darabjai, bár alapvetően változtatja meg bizonyos dolgok szellemét, mégis elfogadható és jogos lehet. Szóval… véleményes. Ennek megfelelően kurtítsátok, közöljétek, vagy ne közöljétek, amit arra érdemesnek gondoltok. Ja, és: SPOILERek!

Vitatkoznék: a magázás eleve nem lehet véleményes, ez szerinten simán hiba. De én is szólok újra: SPOILEREK!

1. Riporter beszél Sherlock rehabilitálásáról:

aki néhány évvel ezelőtt lett igazi híresség

Angolul:

who became something of a celebrity two years ago

Pontosan két éve (killing me? that's so two years ago). Meg aztán a ’többé-kevésbé híres, viszonylag ismert’ sem olyan erős, mint az igazi híresség, nem? (Angol understatement?)

Ilyenkor szokták ráfogni, hogy a szájmozgás miatt kellett átírni, nem figyelmetlenségről van szó…

2. Ez szigorúan véve nem is leiterjakab, csak nem értem az AXN-t. Az eredetiben volt angol felirat Sherlock kínzásjelenete alatt, hogy értsük, milyen dedukcióval okoskodja ki magát a szerb maffiózó vascsöve alól. Hát, sok szerencsét hozzá a magyar verzióban, mert nekünk csak a szerb dialógus maradt, mindennemű felirat nélkül.

Tessék megtanulni szerbül, ezt akarták a készítők kommunikálni.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

3. Mycroft és a testvéri szeretet. Nem tudom, de nekem a brother dear inkább ’drága öcsém’ (mint ahogy a brother mine-t is fordították), mint öcsikém. A Holmes testvérek élnek-halnak egymás bosszantásáért, de nem nézik le a másikat.

Ne mondjuk rá, hogy apróság, mert az ilyen stílusbeli kérdéseken nagyon sok múlik: egy rész hangulata, egy kapcsolat leírása, egy szereplő jellemzése – a stílus megváltoztatása ugyanolyan fordítási hiba, mint egy rossz jelentés használata.

4. Avagy mit kezdjünk a brit kultúrspecifikumokkal, első rész. Az epizód legelején John, aki még nem tudja, milyen meglepetés vár rá, a Baker Street 221b felé tart, utoljára. Az ajtó előtt, mint az ilyenkor szokás, gyerekek kéregetnek Guy Fawkes-nak:

Oi, mate! Penny for the Guy? Penny for the Guy?

Persze ez magyarul még nem derül ki:

Hé haver, megdobsz pár pennyvel? Kisegítenél?

Érdekes, hogy később, amikor, mint az ilyenkor szokás, a Guy Fawkes-bábu a máglyára kerül, már lefordítja:

Nem tetszik neki, apa! Guy Fawkes-nak ez nagyon nem tetszik!

(Mármint a benzin, amivel apa rá akar segíteni a begyújtásra.) Angolul:

He doesn't like it, Daddy. Guy Fawkes - he doesn't like it.

Még később John és Sherlock az ismerős versikét idézik:

Remember, remember, the fifth of November, gunpowder, treason and plot.

Vajon ez már a V, mint vérbosszúban is

Áruló november, a lőpor-összeesküvés napja

volt?

Nem először fordul elő a jelenség, és mindig elgondolkoztat: hogy van az, hogy a fordító egyszer jól, egyszer meg rosszul fordítja ugyanazt a kifejezést?

5. Mycroft azzal henceg Sherlock előtt, hogy pár órájába tellett szerb maffiózóul megtanulni. A drága öcs jól meg is kritizálja:

Hmm - you're slipping.

Mycroft válaszából (Middle age, brother mine. Comes to us all, illetve: A kor, drága öcsém, mindenkit utolér.) világos, hogy ez nem azt jelenti, hogy Felületes vagy (mi más lehetne, egy nyelvet pár óra alatt megtanulni?), hanem hogy: ’Kezdesz ellustulni, öregedni’, vagy ’már nem vagy olyan penge, mint voltál’.

Ez a slipping egyszerűen nem volt meg a fordítónak, és próbált költeni – végülis beleillett a kontextusba, amit kitalált, de mégis egészen más a jelentése…

6. Mrs. Hudson megteáztatja Johnt, akit két éve nem látott. Persze az ember könnyen elfelejti ennyi idő alatt, hogy hogyan szereti a teáját az a valaki. Mrs. H. meg is kérdezi:

Ó pardon, úgysem iszik, igaz?

Szerencsére a cukortartóra mutat közben:

Oh no - you don't take it, do you?

Azazhogy cukrot nem kér a teájába. Meg egyáltalán semmibe. John nem kér cukrot a kávéjába sem, mint ez a második évad második epizódjából (Baskerville és a gyanús forrású drog) kiderült. Ejnye.

Persze, erre is lehetne mondani, hogy ha máshol nem jön elő ez a történetben, akkor mindegy, hogy cukor nélkül issza a teát vagy egyáltalán nem iszik teát, de ennyi erővel egy könyv vagy film jelentős százalékát át lehetne írni.

A véleményes hétvége után hétfőn folytatjuk a Holmes-sorozatot.