Della van Heyst már a „sötét digitális korban” felismerte annak fontosságát, hogy az okos embereket össze kell hozni a közönséggel gondolataik nyilvános kifejtésére. Később a technológia-szórakoztatás-dizájn hármas jelszavával (Technology, Entertainment, Design – TED) fémjelzett konferenciák alapítói is hasonló következtetésre jutottak. Az akkor még fiatal nő a hetvenes évek végén vezette be azt a fórumot, amely két hétre egyfajta elmélkedési menedéket nyújtott a kiadói szakma képviselőinek: ebből nőtt ki aztán a befolyásos Stanford Publishing Course elnevezésű kurzus. Az évek során az ipar nagyágyúi is rendre megjelentek, hogy előadás tartsanak az eszmecseréken. A sikerre alapozva jött létre a Della és lánya, Carrie vezette Van Heyst-csoport, amely a nagyvállalatok számára szervezett konferenciákra szakosodott.

Kitágítani a konferenciatermek falait

2009-ben még Della van Heyst finomhangolásával zajlottak azok az üzleti vezetők, tudósok és hírességek részvételével megtartott élő beszélgetések, amelyeket éveken át olyan ügyfelek számára hozott tető alá, mint a Microsoft, a Cisco Systems vagy a Fortune. A gazdasági válság azonban az eseményszervezésnek sem kedvezett: a Van Heyst-csoport bevételei is zuhanni kezdtek, ahogy a cégek visszavágták ilyen célú büdzséjüket.

Úgyhogy Della – aki ma már 73 éves – elhatározta, hogy visszavonul az aktív munkától. Lánya, Carrie tisztában volt azzal, hogy nem akármilyen feladat vár rá, ráadásul aggodalmai túlmutattak a pénzügyi nehézségeken. „Azok a vezérigazgatók, akikkel együttműködünk, nagyszerű emberek, de úgy érzem, hogy azok a kérdések, amelyeket megvitatnak, nemcsak rájuk, hanem mindannyiunkra tartoznak – nyilatkozta a The New York Timesnak. – Ezek a rendkívül fontos beszélgetések mostanáig rendre zárt ajtók mögött zajlottak.”

Feltette magának a kérdést, vajon miként volna lehetséges, hogy ezeket a nagyvállalati eseményeket jóval több ember számára lehessen megnyitni. Elvégre a médiaipar egyre inkább elmozdul a live publishing (élő közzététel) irányába: egyidejűleg kerül sor az élő eseményekre és azok tartalmának a megjelentetésére nyomtatásban, videó formájában, weben vagy mobileszközökön.

Látszólag ésszerűtlennek tűnik

Az elmúlt néhány évben egy sor rangos kiadvány – többek között a The Washington Post, a The Economist, a The Wall Street Journal és a The New York Times – bővült konferencialehetőségekkel, amelyek lefedték az üzleti, a politikai, a kulturális és egyéb témák legjavát.

„Látszólag ésszerűtlennek tűnik, hogy a digitális korban éppen ténylegesen zajló események válnak egyre népszerűbbé” – mutatott rá Ken Doctor, az Outsell nevű piackutató cég médiaelemzője, hozzátéve: ennek ellenére tény, hogy a médiavállalatok számára a lapértékesítés és a reklám mellett jelentős bevételi forrássá váltak a rendezvények. Az elemző arra számít, hogy néhány éven belül a live publishing – kombinálva a kapcsolódó jegyeladásokkal, szponzorálásokkal és reklámmegállapodásokkal – teszi majd ki a médiavállalatok bevételének 20 százalékát.

Egyes magazinok régebben is szerveztek fórumokat, de jellemzően inkább márkaépítési céllal, és nem nyereségorientáltan. A hirdetési piac 2008-ban kezdődő mélyrepülése, valamint a közösségi média és a mobiltechnológia előretörése azonban azzal járt, hogy a médiacégek ténylegesen elkezdték megragadni a live publishingban rejlő potenciált.

A TED Talks – a TED konferenciákon készített bravúros videók – átütő sikere is hozzásegített annak igazolásához, hogy az online tartalmakkal kombinált élő eseményekben komoly bevételi potenciál rejlik. (A TED Talks egyik legnézettebb darabjában egy agykutató vall saját stroke-járól, a felvételt már több mint nyolcmillióan látták.)

Bár a videók maguk szabadon hozzáférhetők, mégis jelentős bevételt generálnak a konferenciáknak – állítja Tom Rielly, a TED egyik igazgatója, aki még a Stanford Publishing Course idején dolgozott együtt Della van Heysttel művészeti vezetőket oktatva a tervezőszoftverek használatára. „Ez egy elitkurzus volt, amelyen csak meghívottak vehettek részt – elevenítette fel. – Ha valaki részt vett rajta, akkor garantáltan a kiadói szakmát leginkább meghatározó szereplőkkel került rendkívül közeli kapcsolatba.”

Sziporka és kreatív szikra

Amikor annak idején a 27 éves Carrie csatlakozott édesanyja cégéhez, székhelyül az egészséges, sportos környezetet nyújtó coloradói Boulderre esett a választása, míg Della maradt az ő személyiségéhez inkább illő, nyüzsgő, vállalati kultúrával átitatott kaliforniai Szilícium-völgyben. Aztán 2010-ben Della és férje, Pete is Boulderbe költözött, hogy közelebb legyenek Carrie-hez és családjához. A férj tavaly meghalt.

„Hagyományosan az én szerepem az volt, hogy pénzt csináljak Della sziporkáiból” – közölte Carrie, de anyja sem maradt adós a maga álláspontjának megfogalmazásával. „Szeretném azt hinni, hogy ennél azért jelentősebb volt a szerepem...” – jegyezte meg fanyarul. De Della is elismeri, hogy a Carrie-ben meglévő kreatív szikra vezetett olyan pillanatokhoz, mint amilyenekben az AMD koktélpartijára meghívottaknak lehetett részük: a sörrel és csokis süteménnyel táplált csapatok társadalmilag hasznos alkotások építésében versengtek egymással, ehhez egy, a Legónál dolgozó partnerük tízezer darabból álló készletet bocsátott a rendelkezésükre.

„Az egyik csapat egy orgazmatront (orgazmust előidéző eszközt) épített belőle” – idézte fel vidáman. „Della és Carrie ég és föld – mondta róluk Suzanne O'Leary, a cég ügyfélkapcsolatokkal foglalkozó alelnöke. – Carrie mindig tesz egy lépést hátra, úgy mérlegeli az előnyöket és az esetleges hátrányokat.”

Ez évekig jól működött, de 2005-től kezdődően Carrie-ben egyre erőteljesebb lett a nyugtalanság, ami 2009-ben ahhoz vezetett, hogy alaposan elgondolkodjon a vállalkozás jövőjéről. Arra jutott, hogy a cégnek nagyobb szerepet kellene játszania az értelmes, nyílt beszélgetések megteremtésében. Világossá vált számára, hogy az élő események és a digitális tartalom szorosan integrált átlátható modellje komoly üzleti sikereket eredményezhet, és a live publishingban megvan ugyanaz a potenciál, mint ami a régi vágású tévés élő adások spontaneitásában és meghökkentő erejében.

Anyjával együtt sikerült meggyőzniük a Time Inc.-t, hogy legyen a társszponzora a The Future of Life című konferenciának, amely a DNS felfedezésének 50. évfordulóját volt hivatott megünnepelni. Az esemény számos neves tudóst sorakoztatott fel, köztük a DNS-kutatás úttörőjét, James Watsont. Egy vita során, amikor valaki etikai alapon megkérdőjelezte az embrionális őssejtkutatás szükségességét, Watson felugrott a helyéről, és keresetlen szavakkal szakította félbe. „Egy frászt!” – kiáltotta. „Ilyen spontán dolog csak egy élő eseményen történhet meg – szögezte le Carrie. – Ha viszont az élő tartalom közvetítésébe más platformok is be vannak vonva, az izgalom kiterjeszthető a falakon kívülre is.”

Hordozható konferencia: előadások e-könyvformátumban
(Forrás: ted.com)

A DNS-konferencia óta a közösségi média, a streaming videó és a mobiltechnológia alkotta keresztplatform révén könnyebb létrehozni és megtekinteni a tartalmakat. Újabban pedig – kikászálódóban a recesszióból – a Van Heyst-csoport mind több ügyfele tanúsít érdeklődést az élő események és a digitális tartalom kombinációja iránt. Idén például a Forbes nyolc eseményt szervezett, illetve szervez, köztük egy New York-i egészségügyi konferenciát, amelynek feladatait a Van Heyst-csoport koordinálja. A meghívásos alapon meghirdetett konferenciára 250 vezetőt, orvost és befektetőt várnak. Az eseményről nyomtatásban megjelenő cikk, online és e-könyves összefoglaló is készül.

A digitális média iróniája

„A konferencia műfaja meglehetősen komoly múltra tekinthet vissza – jegyezte meg Mike Federle, a Forbes Media ügyvezető igazgatója. – Ami viszont most történik, inkább a digitális média iróniájának a része. Ahogy mind többen csatlakoznak a digitális világhoz, úgy válik egyre hangsúlyosabbá a személyes interakció szükségessége, ami viszont újabb komoly lökést ad a konferencia műfajnak.”

Megdöbbentő fordulat, hogy néhány start-up médiacég is az eseményeket teszi működésének központi elemévé, és csak azután lát neki a blogok, e-könyvek és más tartalmak létrehozásának. Ráadásul nem csupán a médiaügyfelek mutatkoznak fogékonynak arra, hogy támogassák Carrie van Heystnek a rendezvények nagyobb nyitottságára irányuló erőfeszítéseit. Idén például csoportja egy videóval, fényképekkel és szöveggel kombinált élő blogot fejlesztett ki a 125 vállalatvezető részvételével lezajlott Cisco IT Executive Symposium megrendelésére.

Mindazonáltal a Van Heyst-csoport ügyfélkörének 50 százalékát még továbbra is a médiacégek alkotják. A vállalat, amelynek a recesszió miatt felére kellett csökkentenie a létszámát, most újra 16 alkalmazottat foglalkoztat. Bevétele kétmillió dollárra nőtt, és Carrie arra számít, hogy öt év óta először a 2012-es évet nyereséggel sikerül zárni. És – médiaügyfeleihez hasonlóan – elmozdult abba az irányba, hogy többféle forrásból tegyen szert jövedelemre: kifejlesztett egy szoftvert, amely nagyszabású rendezvények résztvevőinek menedzselésében tud segítséget nyújtani.

A cég ügyfélkörét is igyekszik minél változatosabbá tenni, csökkentve a technológiai cégek részesedését, ugyanakkor növelve az olyan egészségügyi orientációjú nonprofit szervezetek körét, mint amilyen a Bill & Melinda Gates vagy a Robert Wood Johnson Alapítvány, illetve az olyan, közösségorientált projektekét, mint amilyen a TEDxMileHigh, amely egy innovatív ötleteket felkarolni hivatott TED-vállalkozás a denveri régióban.