Két nép viszonya sokféle lehet: jó vagy rossz, lehetnek szövetségesek vagy ellenségek, szomszédok vagy egymástól távol élők. A nyest.hu korábban már beszámolt a népek közötti kulturális, genetikai és nyelvrokonság értelmezésének buktatóiról. Most szintén egy népek közötti viszonyról írunk: a népek barátságáról. Nem, nem az egy politikai táborhoz tartozó országok közötti kötelező „barátságról” beszélünk és nem is arról, amikor egy ország vezetése biztosítja jóindulatáról egy másik ország vezetőit. Arra a viszonyra gondolunk, amikor a másik népről élő sztereotípiák egyértelműen pozitívak mindkét nép képviselői között, így a két nép tagjai hagyományosan barátian fordulnak egymáshoz. A lengyel–magyar barátságról lesz szó.

A lengyel–magyar barátság emlékműve Győrben
(Forrás: szoborlap.hu /Cedrus / CC BY-SA 2.5)

Abban mindenki egyetért, hogy a nyugati szláv nyelvek közé tartozó lengyel és a magyar nyelv nem áll rokonságban egymással. A két nép történelmében azonban sok a párhuzamosság és összefonódás, ám hadban nem álltak egymással. Talán ez lehet az oka annak, hogy sokan tapasztalták Lengyelországba érkezve, hogy alkalmi ismerőseik milyen örömmel fogadják őket, ha kiderül, hogy Magyarországról jöttek. A rendszeres történelmi kapcsolatoknak a két nyelvben is fellelhetők a nyomai, kölcsönszavak formájában. A magyar eredetű lengyel szavakat és a lengyel eredetű magyar szavakat Robert Wołosz Pécsen élő lengyel nyelvész vizsgálta átfogóan, így az alábbiakban elsősorban az ő kutatásaira támaszkodunk.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Borban az igazság

Mivel a Magyarország szomszédságában számos szláv nyelvet beszélnek, meglehetősen nehéz elkülöníteni, hogy szláv eredetű szavaink pontosan melyik nyelvből kerültek a magyarba. Valószínűleg egyetlen olyan magyar szó van, ami kétségtelenül a lengyelből származik. Ezek egyike a lengyel pénznem neve. A lengyel złoty [zwoti] ’arany’ a magyarban zlotyi-ként honosodott meg. Egy másik pedig a lengyel alsóház, illetve korábban az egész országgyűlés neve, a szejm – ez lengyelül sejm [szejm].

Van azonban egy olyan magyar szó, ami egy magyar specialitást jelöl, mégis lengyel eredetű a neve. Ez a szamorodni, mely a lengyelben ’őseredeti, magától termett’ jelentésű hímnemű melléknév. A samo- előtag jelentése ’maga, magától’, míg a rodny a rodzić (się) ’szülni, születni’ igéből képzett melléknév. Eredetileg egy bornév jelzője lehetett, majd a főnév elmaradt mellőle, így ma már ezt a szót használjuk a tokaji borfajtára. Az elnevezés magyarázata az lehet, hogy a szamorodni készítésekor az aszúsodott szőlőfürtöket az aszúszemek kiválogatása nélkül használják fel, úgy, ahogy a fürt a tőkén „született”.

Ahogy született
(Forrás: Wikimedia Commons / Megan Mallen / CC BY 2.5)

Vajon hogy kaphatott lengyel nevet ez a kizárólag a tokaji borvidéken készített bor? A XVI. század második felétől egészen a XIX. századig a tokaji bor egyik legjelentősebb felvevőpiaca a lengyel volt. Lengyel borkereskedők vitték a hordókat és több lengyel család is letelepedett a borvidéken. Valószínűleg ők nevezhették el ezt a bort az anyanyelvükön.

Közös uralkodók, közös sors, közös szavak

A lengyelben viszonylag sok a magyar jövevényszó. Robert Wołosz 187 olyan szót talált, amiről bizonyítható, hogy magyar eredetű, és további 50-et, melyekről elképzelhető, hogy a magyarból kerültek a lengyelbe. A 187 szó egyharmadát ma is általánosan használják a lengyel köznyelvben, közel 40%-uk viszont nyelvjárási szónak tekinthető. Mikor és hogyan kerültek ezek a szavak a lengyelbe? Erre a két ország történelmének közös pontjai adhatnak választ.

Lengyelország és Magyarország uralkodói között már az Árpád-korban számos kapcsolat létesült. 1370-től Nagy Lajos király mindkét országot kormányozta. A magyar trónon 1526-ig három, a litván-lengyel Jagelló-házból származó király is ült. 1576-tól pedig Báthory István erdélyi fejedelem személyében ismét magyar uralkodó vezette Lengyelországot.

Báthory István és felesége, Jagelló Anna – Jan Matejko festménye
(Forrás: Wikimedia Commons)

A dinasztikus kapcsolatok mellett a két nép az elnyomás elleni lázadásban is támogatta egymást: katonai erővel, hadianyaggal, pénzbeni támogatással vagy a menekültek befogadásával. Így volt ez az 1830-as és 1863-as lengyel felkelésnél, az 1848-as magyar szabadságharcnál, a két világháborúban és 1956-ban is. Emellett a két ország kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat is ápolt. Az 1800-as évek utolsó harmadában pedig nagyon sok vendégmunkás érkezett hazánkba, elsősorban a fővárosi építkezésekre. A legnagyobb kolónia a budapesti Kőbányán alakult ki, ahol a mai napig van a lengyeleknek temploma. 2011-ben a Nemzeti Múzeum Több mint szolidaritás címmel rendezett kiállítást a magyar–lengyel kapcsolatok ezer évéről.

A rendszeres katonai kapcsolatok magyarázzák, hogy a lengyelben található magyar jövevényszavak jelentős része a katonáskodással kapcsolatos. Ezek egy része már a XV. század vége előtt került a nyelvbe, mint például a lengyelben ’apród’ jelentésű giermek [gjermek]. A magyarban a gyermek szó ismeretlen eredetű.

A huszár szó útja meglehetősen kalandos. Első írásos említése 1341-ből való. A szerb-horvát husar [huszar] ’rabló’ szó került a magyarba, ’lovas rabló’ jelentésben. Később párhuzamosan élt a ’rabló’ és a ’lovas katona’ jelentés, melyből ez utóbbi maradt meg, és került át a lengyelbe. A szerb szó töve a husa [husza] ’rablás’, melynek ősszláv előzménye valószínűleg a gót hansa ’sereg, csapat’ átvétele. Ez a szó volt a forrása a Hanza-városszövetség elnevezésének is – mely városszövetségnek egyébként számos lengyel város, például Szczecin, Gdańsk és Krakkó is tagja volt.

A későbbi századokban egyre több katonai életmóddal kapcsolatos szó érkezett a magyarból a lengyelbe. Ilyen például a könnyűlovasok magyar eredetű elnevezése, a huszár. Ez a szó először az 1500-as évek közepén jelent meg. Mai alakja husarz [huszazs] ’XVI-XVIII. századi nehézlovas; magyar ruhát viselő városi ember’. Másodszor a XVIII. század folyamán vették át a szót, mai formája huzar [huzar], jelentése pedig ugyanaz, mint a magyarban. Ugyancsak magyar eredetű a witeź [vitez] szó. Ennek egyik jelentése ’vitéz’, ám használják egy lepkefaj, a kardoslepke megnevezésére is. A vitéz szó a magyarba valamelyik délszláv nyelvből került, és feltehetően kapcsolatban áll a viking nép nevével.

Vitéz kardoslepke
(Forrás: Wikimedia Commons / Ewa Dryjanska / CC BY 3.0)

Lássunk még néhány példát a harccal kapcsolatos szavakra. Az ótörök eredetű magyar sereg szóból került át a lengyelbe: a szereg [sereg] mai jelentése ’sor’. Ezt a szót egyrészt egymás mellett – nem egymás mögött – sorban álló emberekre vagy tárgyakra használják, másrészt matematikai értelemben, számsorokra. Ez utóbbi jelentés speciális esete, amikor egy zenei hang felhangjainak sorozatára, a felhangsorra használják, ez a szereg harmoniczny [sereg harmonyicsni].

A lengyel sereg sorai 1514-ben, az orsai csatában
(Forrás: Wikimedia Commons)

A katonák felszereléséhez tartozott a kord, melyet egy rövid, egyélű, kissé ívelt kard volt. Valószínűleg a magyarból érkezett a czekan [csekan] ’fokos, jégcsákány’ szó is . A lovas katonák csizmában jártak, innen ered a ’nyújtott orrú bőrcipő’ jelentésű ciżma [tyizsma] szó. Ezt a típusú cipőt angolul Crakow-nak [krakou] hívják, hisz a XV. században a hosszú orrú cipők divatja valószínűleg az akkori lengyel fővárosból, Krakkóból indult.

A lengyel nemesség viselte a földig érő kontuszt [kontus], melynek neve a magyar köntös szóból ered. A katonai zenekarban játszó zenészek némelyike is magyar eredetű szó a lengyelben. Ilyen a dobosz [dobos] ’dobos’ és a szyposz [sipos] ’sípos’.

Ciżma
(Forrás: Wikimedia Commons / FA2010)

Jelentős számú pásztorkodással kapcsolatos lengyel szó is érkezett a magyarból. Ilyen a ’segédpásztor’ jelentésű bojtar [bojtar] szó, vagy a magyarban az ismeretlen eredetű juh szó -ász foglalkozásnév-képzős alakja, melynek lengyel formája juhas [juhasz]. A XIX. század folyamán jelentek meg a lengyelben azok a magyar szavak is, melyek nemzetközi vándorszóként sok más nyelvbe is bekerültek – például a czardasz [csardas] ’csárdás’, papryka [paprika] ’paprika’, gulasz [gulas] ’gulyás’.

A magyar szavak lengyelbe vándorlása a XX. században is tartott. Ekkor néhány, leginkább a déli területeken, főként a Szepességben feljegyzett szó mellett főként pénznevek kerültek a lengyelbe: pengő, forint, filler.

Kőbe vésett barátság

2006-ban Győrben a lengyel és a magyar nép barátságát megtestesítő emlékművet avattak. A Bem téren álló kőszobor két tölgyfát ábrázol, megyek gyökérzete és lombkoronája összefonódik. Az emlékművön Stanisław Worcell lengyel szocialista politikus és újságíró 1849-ben írt sorai olvashatók:

Magyarország és Lengyelország két öröklétű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódnak és láthatatlanul egybefonódnak. Ezért egyiknek léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.

Az emlékmű felavatása előtt március 23-át a két nép barátságának emléknapjává is nyilvánították. A két akkori államfő, Lech Kaczynski és Sólyom László által aláírt nyilatkozatot később a lengyel és a magyar parlament is elfogadta. Azóta március negyedik hetében különböző kulturális programokat szerveznek mindkét országban. 2012-ben hazánkban Szegeden és Budapesten lesznek filmvetítések és irodalmi estek ebből az alkalomból.

Forrás

Wołosz, Robert: Wyrazy węgierskie w języku polskim. I-II. Studia Slavica Hungarica 35/3-4.  és 37

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára.