-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A népek rokonságát nem lenne szabad nyelvi alapon meghatározni: rokonaink azok, akik biológiailag is rokonaink, akikkel valóban közösek az őseink, akikéhez genetikai állományunk hasonlít. – Sokan gondolkodnak így, lássuk, mire jutunk, ha így próbáljuk megkeresni a magyarok rokonait.
A gyakran nyelvészként emlegetett korai finnugristáktól nem állt távol a biológiai rokonság kutatása sem. Természetesen genetikai kutatásról nem lehetett szó, de antropológiai (embertani) kutatásokat folytattak.
A terepen járó kutatók megpróbálták leírni, hogy néz ki az adott nép tipikus képviselője: milyen magas, milyen testalkatú, milyen a haja és a bőre színe, mennyire erős az arcszőrzete, mennyire csapott a homloka, milyen az orra, szája, álla. Fényképeket is készítettek e népek képviselőiről, általában szemből és oldalról egyaránt (mint a bűnügyi nyilvántartóban), hogy a lehető legpontosabban rögzítsék a különböző tulajdonságokat.
Igyekeztek minél pontosabb, számszerű adatokat is felvenni: speciális eszközökkel mérték a koponya méretét és arányait, sőt, gipszöntvényeket készítettek az adatközlők fejéről. Az ilyen jellegű kutatások miatt gyakran kerültek életveszélybe is. Az egyébként is szokatlanul intim érintkezést igénylő műveleteket, ill. azok célját a vizsgálati alanyok nem értették, sokszor valamiféle varázslatot sejtettek mögötte. A kutatónak időnként menekülnie kellett a lakosság haragja elől.
Természetesen ezek a megfigyelések csak a hasonlóságok és különbségek felderítésére voltak jók, a vérrokonság bizonyítására nem. Azt már ekkor kénytelenek voltak észrevenni, hogy az egyes finnugor népek képviselői között antropológiailag igen nagy különbségek vannak, de ezt a más népekkel való keveredéssel magyarázták: mindez nem zárta ki, hogy közös ősökről is beszélhessenek.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Gének nyomában
A gének közvetlen vizsgálata tette lehetővé, hogy a leszármazási vonalakat kutassuk. A genetikai vizsgálat alapelve igen leegyszerűsítve a következő. Bár tipikus esetben közvetlen felmenőink génanyagát örököljük, a másolásba időnként hiba csúszhat, és új, sosem volt génminta jöhet létre. Ez a génminta aztán tovább ismétlődik az utódokban, míg újabb változás nem következik be. Akikben az adott változás nyoma megvan, azok nyilván rokonai egymásnak, van egy közös ősük.
Ez lenne tehát az alapelv, csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű. Az ember ugyanis ivarosan szaporodik, tehát minél több generációval megyünk vissza, annál több őse van (ha nem számolunk a beltenyészettel). Éppen ezért egy emberről sem lehet megmondani, hogy kitől származik, legfeljebb azt, hogy kitől is. A nyelvek azonban úgy szaporodnak, mint az egysejtűek: egy nyelvnek akárhány leszármazottja lehet, de felmenője egy generáción belül csak egy.
Ráadásul a fentebb ismertetett elv sem mindig érvényesül. Az ivarsejtekben csak a szokott kromoszómák fele van meg, tehát az információ elveszhet. Erre egy egyszerű és közismert példát hozunk. Tegyük fel, hogy valakinek a szülei A vércsoportúak, és ő is mindkét szülőtől olyan gént kap, amely A vércsoportot határoz meg. Ő azonban nullás vércsoportú társával hoz létre utódot: a gyerek egyik szülőjétől A-s, másiktól nullás vércsoportot előíró gént kap, ennek eredményeképpen neki is A-s vére lesz. Ő ismét egy nullás vércsoportú társat választ: közös gyerekük vagy megkapja tőle az A-s vért előíró gént, és A-s vércsoportú lesz, vagy nem, és nullás vércsoportú lesz. Utóbbi esetben semmi nem utal arra, hogy ennek az utódnak a felmenői valaha A-s vércsoportúak voltak.
Ennek kiküszöbölésére vezették be azt a módszert, hogy bizonyos vizsgálatokban csak az Y kromoszómát használják. Y kromoszómájuk csak a férfiaknak van, előnye tehát, hogy nem keveredik, azaz információ nem veszhet el belőle. Ugyanez azonban a hátulütője is. Először is, nőkkel ilyen vizsgálat eleve nem végezhető. Ez azt jelenti, hogy ha van két, genetikailag egyébként igen különböző, egy ideje viszonylag elzártan fejlődő népcsoport, és az egyikből felkerekedik egy csapat férfi, legyilkolja a másik csoport férfijait, elcsábítja vagy megerőszakolja a nőket, akkor a nászból születő utódok a vizsgálat szempontjából pont olyanok lesznek, mint az otthon maradottak: mintha nem is egy másik csoportból származnának! (Eközben persze az Y kromoszómán kívüli génanyaguk jelentős részben tartalmazni fogja az anyák csoportjának génanyagát.)
Ha pedig a nőket elrabolják, míg a férfiak vadászaton vannak, és a hoppon maradt férfiak utána más nőkkel nemzenek utódokat, akkor a két csoport, mely meglehetősen sok genetikai azonosságot mutat (hiszen egy viszonylag elzártan szaporodó közösséget választottunk nemi alapon ketté), éppen az Y kromoszóma vizsgálata alapján nem lesz azonosítható.
Hatalmas kavalkád
Természetesen egy nép történetében ritkák az ilyen drasztikus változások, ellenben folyamatos a keveredés. Az egyes népek nincsenek egymástól elzárva, csak kevés kultúrára jellemző az endogámia (amikor csak a saját közösségből szabad házastársat választani), és rengeteg gyerek születik házasságon kívül is (önkéntes beleegyezésen vagy erőszakkal végbemenő aktusnak köszönhetően). Eleve ritkaság, hogy egy nép génállománya viszonylag egységes (ez általában csak kisebb, földrajzilag vagy társadalmilag elszigetelt csoportoknál fordulhat elő),az pedig teljesen ki van zárva, hogy egyetlen vagy néhány gén alapján meg lehesen határozni, hogy ki melyik néphez tartozik. Egy-egy népről azt lehet megállapítani, hogy bizonyos gének milyen arányban vannak jelen a néphez tartozó egyénekben.
Ha feltételezünk is valamilyen ősnépet, „amelyből származnánk”, akkor is nehéz lenne követni, hogy kik az e néphez tartozók leszármazottai. A genetikai rokonság híveit azonban általában nem az ősök érdeklik, hanem a ma élő rokonok. Két nép rokonságát pedig csak úgy lehet vizsgálni, hogy megnézzük, mely népekben vannak meg hasonló arányban ugyanazok a gének. Nyilván lesznek népek, melyek hasonló arányokat mutatnak, és lesznek, amelyek nagyon másokat. Viszont a különbségek graduálisak, fokozatosak lesznek: nem fogunk tudni egy egyértelmű határt húzni, hogy mekkora hasonlóságig tekinthetünk egy népet rokonnak, mettől nem. Amíg tehát a nyelvrokonsággal kapcsolatban egyértelmű igen vagy nem választ tudunk adni, addig a genetikai rokonsággal kapcsolatban legfeljebb a hasonlóság mértékét tudjuk meghatározni. Ezt maguk a genetikusok sem genetikai rokonságnak, hanem genetikai távolságnak nevezik.
(Forrás: Wikimedia commons / HP1740-B)
Személyesen
További probléma, hogy míg a bizonyított nyelvrokonság esetén biztosan állíthatjuk, hogy minden X és Y anyanyelvű ember nyelvrokon, addig hiába állapítjuk meg, hogy X és Y nép genetikailag „rokon”, lehet, hogy X és Y nép egy-egy képviselője genetikailag távol áll egymástól. A közösségre vonatkozó megállapítás tehát nem vezethető vissza az egyénre.
Ezzel szemben persze felvethető, hogy míg a genetikai rokonság tényleg genetikai hasonlóságot jelent, addig a nyelvrokonság nem jelenti a nyelvek hasonlóságát. Mit ér, ha valakivel ugyan összeköt minket valamiféle rokonság, de ez a rokonság nem jelent semmiféle valódi közösséget? Egyáltalán: mi a jelentősége a rokonságnak? Erre a kérdésre próbálunk meg válaszolni sorozatunk utolsó részében.