A magyar helyesírás egyik legnagyobb nehézsége, hogy a [j] hangot kétféleképpen is jelöljük: j-vel vagy ly-nal. Azt, hogy mikor melyiket kell írnunk, nem találhatjuk ki: minden egyes [j] hangot tartalmazó szónál meg kell tanulnunk, hogy j-vel vagy ly-nal írjuk-e. (NIncs ez másképp a toldalékoknál sem, de azok jóval kevesebben vannak.)

A jelenség oka, hogy a két különböző írásmód eredetileg két különböző hangot jelölt: a [j] akkor is a j-t, ám az ly egy lágy, [l]-szerű hangot. Ez a hang mára a köznyelvből és a nyelvjárások többségéből kiveszett (a palóc és néhány romániai nyelvjárás azonban még őrzi), és teljesen egybeesett a [j]-vel. A helyesírás azonban konzervatív, ezért írásban a különbség megőrződött. Igaz, ma már sokan támogatnának egy olyan reformot, amely a j-t eltörölné: a gyerekeknek az iskolában nem kellene órákon át olyasmit gyakorolni, melynek gyakorlati haszna nincs is, a felnőtteket pedig kevésbé lehetne cikizni rossz helyesírásukért.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A hangok egybeesése természetes jelenség, minden nyelv történetében előfordul. Ha a nyelvnek már van kialakult írásrendszere, akkor a helyesírás gyakran megőrzi a régi hang emlékét, az iskolások nagy bánatára.

Hasonló jelenség fordult elő a lengyelben is, ahol az rz azt a hangot jelölte, amely a csehben ma is megvan, és amelyet a ř jelöl. Ezt ismerhetjük például Antonín Dvořák zeneszerző nevéből. A hang ejtése megközelítőleg a magyar rzs betűkapcsolatéra emlékeztet, de valójában olyan, mintha az [r]-t és a [zs]-t egyszerre ejtenénk: a Dvořákra tehát nem igazán jól rímel a porzsák, mivel a két szó ritmusképlete más. A lengyel rz azonban ma már a magyar zs-nek megfelelő hangot jelöli, akárcsak a ż (amely eredetileg is [zs]-nek hangzott). A lengyel gyerekeknek ugyanúgy nehézséget okoz megtanulni, hogy mikor írjanak rz-t és mikor ż-t, ahogy a magyar gyerekeknek a j és a ly helyes használatát. Egy kicsit mégis könnyebb dolguk van, mert bizonyos nyelvtani jelenségek segítenek: például amikor a [zs] [r]-rel váltakozik a ragozásban, mindig rz-vel kell írni. Mindig rz-t kell írni mássalhangzók után is (ilyen helyzetben ugyanis korábban nem állt [zs].)