Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) honlapján nemrég jelent meg a hír, miszerint kisebb-nagyobb változások lépnek életbe a magyar nyelv és irodalom érettségin. 2017-től változik a pontozás, az értékelés, valamint magának a szövegalkotási lapnak a szerkezete is. Cikkünkben ezekre reflektálunk.

Általánosabb változások

Az első fontosabb változás az érettségivel kapcsolatban a szövegalkotási feladatlap szerkezetét érinti. Az eddig csakis emelt szinten lévő gyakorlati írásbeliség feladat 2017-től átkerül középszintre, köznapi írásbeliség néven, valamint az érveléssel párba állítva. Ez azt jelenti, hogy a vizsgázók a gyakorlati (köznapi) szövegalkotás (pl. panaszos levél vagy motivációs levél megírása) és az érvelés (pl. oktatásra fordított összeg növelése vagy csökkentése melletti érvelés) közül választhatnak. Ugyanígy választási lehetőség lesz a műértelmező és a műveket összehasonlító feladatoknál.

Emelt szintű írásbelin először az emelt szintű szövegértési és műveltségi feladatsorral kell majd megküzdeniük a diákoknak. Ennek oka, hogy „a szakirányú továbbtanulásnál elengedhetetlen kompetencia a szakirányú szövegértés” – írják a honalapon.

A szakirányú továbbtanulásnál elengedhetetlen kompetencia a szakirányú szövegértés
(Forrás: Wikimedia Commonhs / Eva Rinaldi / CC BY-SA 2.0)

A tételek számában elvileg nem lesz változás, ellenben a tartalmukban igen. Az anyanyelvben két korábbi témakör összevonásával egy új témakör jött létre, nevezetesen az Ember és nyelvhasználat nevezetű, ami nagyon szimpatikus nekünk, bár a tartalma nyilván kérdéses (ahogy az is, hogy ez esetben, hogyan lehetséges az, hogy a tételek száma nem változott). Az irodalmi témakörök esetében maguk a művek kerültek középpontba, valamint a határon túli magyar irodalom, ami eddig önálló témakör volt, a regionális és interkulturális témakör része lett.

Változások a pontozásban, értékelésben

• a mássalhangzók időtartamának hibás jelölése közhasználatú szavakban;
• a mássalhangzó-törvényekből eredő hibák;
• a kis- és nagy kezdőbetű tévesztése közhasználatú tulajdonnevekben, melléknevekben és egyelemű tulajdonnévből képzett melléknevekben (pl. balatoni);
• az igekötős igék hibás egybe-, illetve különírása;
• a tagadószó egybeírása az igével, tagadott szóval, kifejezéssel;
• az ly – j tévesztése, hiánya, kiejtés szerinti jelölése;
• a felszólító módú igealakok hibái;
• a közhasználatú szavak elválasztása;
• a mondatkezdő nagybetű tévesztése,

A magyar nyelv és irodalom érettségi egyik legfőbb változása a helyesírás értékelését érinti. Sokak nagy örömére a hibakereső, hibapontokat osztogató értékelés helyett a jó helyesírást jutalmazó értékelés lép életbe 2017-től. Vagyis ha valaki nagyon sok, súlyos helyesírási hibát vét, nem pontlevonást kap, hanem a maximális helyesírási pontszámból (ez emelt és középszinten egyaránt 8 pont) a legkevesebbet (az 0 vagy 1 pontot). A maximális pontszám pedig annak jár majd, akinél nincsenek súlyos hibák és magabiztos a központozása – írja a javítási útmutató.

2017-től már a büntető helyett a jutalmazó helyesírás-értékelés lép életbe
(Forrás: Wikimedia Commons / SONER ÖZDEN / CC BY-SA 3.0)

Ezen kívül középszinten a műelemző szöveg pontozásánál a tartalmi minőségre és a nyelvi minőségre egyaránt 25-25 pont adható. Ez utóbbiból a helyesírás 8 pontot, az íráskép (ez nagyjából az olvashatóságot és áttekinthetőséget jelenti) 2 pontot ér, a szövegszerkezet, nyelvhelyesség és stílus pedig egyenként 5-5 pontot. Itt több probléma is felmerül, például, hogy továbbra sem tudjuk, mi az a nyelvhelyesség. A helyesírást és a nyelvhelyességet eddig is  szokás volt összemosni, és ezek a kategóriák elég nehezen körülhatárolhatóak.

A középszintű szóbeli vizsga értékelése is változik. A tartalmi minőség az irodalom esetében 25 pont, a magyar nyelvnél 10 pont, amihez még hozzáadódik a nyelvi minőség 15 pontért (hogy ez miért nincs rendben, azt a következőkben látni fogjuk).

Emelt szinten is lesz némi változás az értékelésben. A reflektáló és a műelemző szövegek értékelése egymástól függetlenül fog történni. A pontozásnál az előbbi 20 pontot, az utóbbi 30 pontot ér majd.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Jó lesz-e ez az érettségizőknek?

Hogy a magyar nyelv és irodalom érettségit érintő változások kedvezőek lesznek-e a tanulóknak vagy sem, még nem tudni, hiszen az, hogy a gyakorlatban ezek hogyan valósulnak meg, kérdéses. Viszont az nem, hogy egyes részei a módosításoknak egyértelműen pozitívak, míg más részei már kevésbé.

A helyesírással kapcsolatos, a hibakereső helyett jutalmazó értékelés jó ötletnek tűnik, még akkor is, ha végső soron ez esetben is „levonás” történik, hiszen akinek rossz a helyesírása, kevesebb pontot kap, mint akinek jó. Ám az nem mindegy, hogy egyrészt ez afféle pluszként, pontszerzési lehetőségként jelenik meg a diák számára, vagy hibázási, pontvesztési lehetőségként, amitől félnie, tartania kell. Másrészt a korábbi évekhez képest majdnem felére, 15 pontról nyolcra csökkent a helyesírásra adható pontok száma.

A mérleg: jobb is lesz, meg rosszabb is
(Forrás: Wikimedia Commons / Lilly_M / GNU-FDL 1.2)

Igen problémás viszont a nyelvi minőség kategóriája a magyar nyelvnél. Hogy a nyelvi minőség pontosan mit is jelent, kérdéses, de ha azt, amire gondolunk, akkor ennek nem igazán tudunk örülni. Ha ugyanis a nyelvi minőség alatt a standardnak való megfelelést, a nyelvművelői felfogás szerinti „helyes”, „szép” nyelvi formákat értik értik, akkor az az értékelésben komoly problémákat vet fel, mind pedagógiailag, mind nyelvészetileg. A probléma gyökere a nyelvi alapú diszkrimináció. Röviden arról van szó, hogy ebben az esetben, hogy a magyar nyelv szóbelinél a teljesítmény 60%-át az adja, hogy a diák a mennyire tud a standardnak megfelelően beszélni. Most pedig gondoljunk bele abba, hogy ez mennyiben segíti azokat, akik nem a standardot tanulták otthon, és mennyiben azokat, akik igen. És gondoljunk bele abba is, hogy kinek volt könnyebb az érettségiig vezető út ebből a szempontból. Ez a fajta hozzáállás nem a gyerek valódi tudását fogja értékelni, valamint – az esélyegyenlőségre fittyet hányva – még egyet belerúg az amúgy is hátrányból induló gyermekbe, és megjutalmazza azt, aki előnyből indulva semmit sem kellett, hogy tegyen a nyelvi minőség jegyében, hiszen eleve a standardot beszélte.

Bízunk benne, hogy az előbbi feltevésünk téves, és a nyelvi minőség nem ezt takarja. Abban is reménykedünk, hogy 2017-től a magyarérettségin nagyobb hangsúly kerül a kommunikáció-központúságra, ezáltal a tantárgyakban is megnő ennek szerepe, háttérbe szorítva ezzel a hagyományos, grammatika-központú oktatást. És miért ne történhetne ez meg, ha már a helyesírás területén is képesek voltunk egy ilyen lényeges változtatás bevezetésére?