@Krizsa: Azon, hogy valami két külön szó, azt értjük, hogy más-mást jelent és/vagy más-más a hangalakja.

„Ezekre a kérdésekre sem fogtok akarni (de tudni sem), válaszolni.” Azért ignorál mindenki, mert arrogáns vagy és nem értesz semmit a nyelvészethez.

A vál(ik) és az vál(t): azonosból másra változott

ez a két, úgymond különböző ige vajon a visszaható -ik-től illetve a múlt idő T jelétől lett két külön ige? Jó. De addig, hogy VÁL ugyanaz!

Mit is értünk a történeti nyelvészetben (mindegy, akár a hivatalos nyelvészetben is) azalatt, hogy valami KÉT KÜLÖN szó (ige)?

Mikor tekintjük a szó elválaszthatatlan részének azokat a "pluszokat", amik nagyon sok más szónál nyilvánvalóan csak ragok / képzők?

Ezekre a kérdésekre sem fogtok akarni (de tudni sem), válaszolni.

@Pesta: „a válság és a váltság esetében legfeljebb nyelvjárásilag jelenti ugyanazt a két szó”

Csakhogy a vál(ik) és a vált két külön ige...

Egyébként szerintem a "fáradás" (a "fáradozás" és újabban, más vonatkozásban a "fáradság") folyamatra utal, a "fáradtság" állapotra...

Pl.:

"-Hordár! Átvenné az én csomagjaimat is, és elvinné az állomásig?

-Sajnos pillanatnyi fáradtságom miatt nem tudok több szállítandó csomagot egyszuszra elvállalni. Kérem várjon itt..

-Pedig nagyon megfizetném azonnali megterhelőbb fáradozását (="fáradságát"?)."

Mivel a "fáradás" már "anyagfáradás" vonatkozásban némileg foglalt, így lett szerintem "nyerő" a "fáradozásnál" rövidebb "fáradság" szó, amire nyivánvalóan igény van..:)

Lényeg: a kiejtésben ugyanúgy hangoznak, mondvacsinált a probléma. Más kérdés, hogy pl. a válság és a váltság esetében legfeljebb nyelvjárásilag jelenti ugyanazt a két szó, lásd egyelőre-egyenlőre.

Ez utóbbiról jut még eszembe, hogy sokkal érdekesebb megvizsgálni, egyes szavakba miért kerül bele oda nem való hangzó, ráadásul az irodalmi nyelvben is: pl. elsődleges (elsőleges helyett), illuzórikus (illuzórius helyett). Hiperkorrekció?

@gligeti: Hmmm, hmmm... azért én nem érzem olyan erősnek a párhuzamot. A fáradozásnak sajnálatos járuléka a fáradtság, míg a tanulásnak eleve célja a tanultság... Arról nem is szólva, hogy így a fáradságos történetet lehetne párhuzamba állítani a tanulságos történettel.... És akkor még ott a tanúság is... :)

A tanulság még némileg analóg is: sok fáradságos munka eredménye a fáradtság, sok tanulságos történet elolvasásának meg tanultság az eredménye.

Amúgy, ha az ember ügyes, a sztaki szótárt lehet szóvégmutató szótárnak használni :-).

@Karuso: Ez önmagában nem érv, hiszen akár fárad-ság, akár fárad-t-ság a morfológiai felépítése, így is, úgy is lel lehet írni, a kiejtése ugyanaz lesz. (És ez szinte azóta igaz, hogy van magyar írásbeliség.)

@kalman: @kalman: @don B: @gligeti: Nos, való igaz, mea culpa. Ide vezet, hogy nincs szóvégmutató szótár a szerkesztőségben.

De azért ismerjük el, hogy a válságnak és a bírságnak régen semmi köze a válikhoz és a bírhoz. A vétség, mentség, segítség valóban meggyőző példák. Ettől függetlenül ezek nagyon elszigetelt minták.

A -ság képző már összetett képződmény (-XS plusz -XG). Minden ragozó nyelv minden ragot / képzőt kizárólag egyesével, egy mássalhangzós egységekben ragasztott fel bármely szóra - a múltban. Állítás: a ragozó nyelvek egy mássalhangzós ragjai / képzői – kozmopoliták. Összetett ragokat definiálni csak praktikus szempontból volna szabad, de azok mentén elemezni a szavak értelmét a cikkben látható zűrzavarhoz vezet. Következményeiben pedig „felülről” (a nyelvészettől és nem a szóhasználótól) eredő nyelvrontást okoz. Például olyan helyesírási szabályok bevezetését, amelyek idővel felismerhetetlenné teszik a szó valódi összetételét.

Fárad - most csinál olyat, hogy fárad. Fáradt - a múltban csinált olyat, hogy fáradttá vált.

1. Plusz -xs: minden ragozó nyelvben tulajdonsággá változtatja a szó értelmét: fárad-ás, -ós. Milyen? Most ilyen állapotú.

FáradT-as. Ilyen állapotúvá vált a múltbeli cselekedet miatt.

2. Plusz -xg, gyakorító képző: fárad-s-ág, fárad-ás-ig, Sokáig / többször teszi, MOST.

Fáradt-s-ág, fáradt-s-ág-ig. Sokáig / többször tette a múltban.

A történeti, vagyis a gyöknyelvészet negligálása így lehetetlenítette el a magyar nyelv kutatását (is). A nyelvrontás tehát nem a „nyelvművelők” (mert azok nem írnak elő semmit, csak javasolnak), hanem elsősorban az akadémia számlájára írandó.

Sosem volt? A HHC aszongya: "Összesen 24434 szövegben 928 helyen fordult elõ a keresett kifejezés"... (fáradság keresőszóra)

@kalman: @Sigmoid: @don B: @gligeti: 1:0 a javunkra. :)

@don B:

Van haszna is, ha különböző alakokat (pl. igei és melléknévi alakot)

-sággal/-séggel főnevesítünk, mert két önálló szót is nyerhetünk általa

pl. "a 'bírságot' 'bíróság' is kiszabhatja"..

"Tovább főnevesítés"-es képzési kiindulás pl. az "emberség", további "szó kinyerések" ilyen módon: az "emberiség" és "emberiesség".. :)

@gligeti: :)

Hát ebből az a tanulság, hogy ne tegyünk ilyen abszolut kijelentéseket, hogy "A -ság (-ség) képző azonban soha nem járul igetövekhez". Vagy tanultság?