Az NLP a Neuro-lingvisztikus Programozás rövidítése, amely egy személyiség-fejlesztő és kommunikációs készségeket javító módszer. Nevezték már „Új tanulási paradigmának” is (New Learning Paradigm), játszva a kezdőbetűk egyezésével. Az „új” jelző illik is módszerhez: az NLP a tanulásra, a gondolkodás átformálására, tudatos kommunikáció, szellemi nyitottság elsajátítására fekteti a hangsúlyt – sokaknak ezek még mindig nagyon új dolgok. A pozitív gondolkodásra való átálláshoz hasonlítható az NLP, de teljesen a realitás és a gyakorlat talaján, hiszen gyakorlati tevékenységek és tapasztalatok elemzésén alapul. Ez már önmagában garantálja a sikert, hiszen nem ezoterikus szemléletű, nem felsőbb hatalmaktól várja a kitűzött célok elérését, vagy a vonzástörvényekre apellál, ami vagy bejön, vagy nem. A siker nem „szerencsés kimenetel”, hanem gondos munkával és folyamatos tanulással elérhető eredmény.

Kommunikációnk és annak sikere elsajátított mintáinktól függ

Az NLP története dióhéjban

Richard Bandler, többek között pszichoterapeuta és John Grinder, többek között nyelvészprofesszor dolgozta ki az 1970-es években, Kaliforniában. Hogy miért kellett beiktatni a „többek között” kifejezést? Egy mondatba aligha lehetne belesűríteni azt a tapasztalati gazdagságot, amivel ez a két ember rendelkezik. Életútjuk eléggé különböző, de abban hasonlítanak, hogy több területen is komolyan kipróbálták magukat (pl. John Grinder a katonaévei alatt részt vett egy afrikai hadműveletben, melynek során egy speciális modellező eljárással megtanulta a szuahéli nyelvet), s ezeket a tapasztalatokat, élményeket is kiválóan bele tudták építeni az NLP-be.

Az emberi viselkedéssel, a pszichoterápiával és a kommunikációval foglalkozó kutatásaik során merült fel az NLP kidolgozásának ötlete. A fő alapítók aztán nagyon sok követőre és gyakorlóra tettek szert, akik tökéletesítették a módszert, és kialakították a kiváló kommunikáció módszerét speciális területek számára is: pl. könyveket, segédanyagokat készítettek és külön tréningeket szerveznek a direkt kereskedelemben dolgozók számára. Ha valaki az olvasás vagy a tanulás fejlesztésére, vagy netán az oktatás hatékonyabbá tételére szeretné helyezni a hangsúlyt, talál kifejezetten ezekre a területekre kidolgozott anyagokat és tanfolyamokat is. Az NLP a helyesírással vagy az idegennyelv-tanulással küszködőknek is hathatós segítséget tud nyújtani. A társadalmi és a gazdasági szférán túl a magánéletben is hasznos lehet, hiszen a legfőbb kapcsolatformáló és problémamegoldó eszköz a kommunikáció.

Összefoglalva, az NLP egy sor gyakorlati problémát segít megoldani a mindennapi életben: társas helyzetekben magabiztos viselkedést megjeleníteni; hatékonyan tárgyalni, érvelni; önmagunkat és mondanivalónkat meggyőzően bemutatni, vonzóvá tenni. Mindezt úgy éri el, hogy segít kreatív gondolkodási és cselekvési stratégiát kialakítani és alkalmazni, belső gátlásainkat feloldani, a támadásokat, kritikákat könnyebben elviselni, a veszteségeket feldolgozni. Segít az egészséges önbecsülés építésében, a személyiség fejlesztésében. De nem csak önmagunk jobb megértéséhez vezethet el: megérthetünk másokat is. Feltérképezhetjük partnerünk gondolkodási stratégiáit és érzésvilágát, felismerhetjük mások vagy a tömegtájékoztatás manipulációs kísérleteit, de a technika az üzleti partner hitelességének felmérésében is segítségünkre lehet.

Igazából az alkalmazási területek sora végtelen, az egyéni céloktól függ, s mivel mindenki a saját egyéniségét és kreativitását is beleviheti (sőt, a siker érdekében ezt is kell tenni!), minden ember számára egy kicsit más az NLP.

De mi is az NLP kiinduló pontja?

Az NLP megalkotói azt az egyszerű kérdést tették fel, ami sokakat foglalkoztatott már előttük is: mitől hatékony az emberi kommunikáció? A válasz felé vezető út első lépése a minták keresése és elemzése volt: modellezték a legsikeresebb kommunikátorok, köztük a legjobb kommunikációs szakemberek és pszichoterapeuták kommunikációs stratégiáit, cselekvési módszereit, munkásságát, valamiféle sikerreceptet keresve. Az eredmény: lemodellezhető, hogyan válnak egyes emberek kiemelkedővé különböző területeken. A kiválóság megnyilvánulásának megfigyelésével, sok szempontú elemzésével egy modellt kapunk, amely segít nekünk reprodukálni a kiválasztott szereppélda sikereit.

Ez azon a feltevésen alapult, hogy mindenfajta viselkedésnek van struktúrája, és megfelelő tanulmányozással ez a struktúra leképezhető. A minták megtanulhatók és átadhatók, megtaníthatók másoknak is, és akik alkalmazzák, hihetetlen eredményeket érhetnek el a kiválasztott területeken. Mi kell ehhez? Nem elég a minták „vak” betanulása, eszközök, stratégiák mechanikus használata, hanem a gondolkodás átformálása szükséges. Az NLP magát a gondolkodást formálja át, s nem csupán felületes, formális eszköztárat ajánl fel.

A modell-képzést máig használják az NLP-ben, mert az emberi viselkedés megváltoztatásának az egyik leghatékonyabb módszere. Magának a modell leképezőjének a viselkedésében, reakcióiban áll be változás, és ezekre a pozitív változásokra a külvilág is a szokásostól eltérő módon reagál. Magunk viselkedését, kommunikációját addig változtatgathatjuk, amíg az elvárt reakciót nem tapasztaljuk.

Neuro- és Lingvisztikus?

„Az NLP azokat az összefüggéseket írja le, amelyek az emberi kommunikáció pszichofiziológiai folyamatai (Neuro-), nyelvi kifejezései (Lingvisztikai) és szubjektív gondolkodásmódok és tapasztalásminták (szocializációtól függő Programozás) között fennállnak” (O’Connor - Seymour). Neuro: érzékszerveink által észlelünk mindent a világból. Az idegrendszerünkön át a világból érkező benyomások az elsődlegesek, amelyek építenek bennünket, s amely tapasztalatok alapján képet alkotunk a világról. Tér-képet. Lingvisztikus: gondolkodásmódunk, a világról alkotott (tér)képünk, vagy még érzékletesebb kifejezéssel, agyunk nyelve tudattalanul is megnyilvánul a nyelvhasználatunkban, mindennapi kommunikációinkban. Programozás és átprogramozás: mert a módszer technikáival átalakíthatjuk, módosíthatjuk a már kialakult, megmerevedett gondolkodásmódunkat, tulajdonképpen a jobb életminőségre programozhatjuk át magunkat.

Nyelvhasználatunk sokat mesél rólunk

Minden egyes embernek megvan a maga sajátos nyelvhasználata: pl. jellemző szófordulatok, mondatszerkesztések, kérdezési stratégiák. Ezek a használó számára általában kevéssé tudatosak, a hallgatóság (vagy olvasóközönség) az, akinek jobban feltűnnek ezek a sajátosságok. Van azonban a nyelvhasználatnak olyan egyéni jellemzője, ami a hallgatóságnak sem tűnik fel olyan egyértelműen. Ez az „agyunk nyelve”.

A csatornák széles választéka áll rendelkezésünkre a világ megismerésében: a vizuális (látás), az auditív (hallás), a kinesztetikus (tapintás, ill. érzelmek), az olfaktorikus (szaglás) és a gusztatorikus (ízlelés). Ez utóbbiakat sokszor összevonhatónak érezzük a tapintás érzékével, valamint a saját testünk tudatos érzékelésével, így másodlagosnak tűnnek. Mikor megszületünk, mindegyik érzékünk ugyanolyan fontossággal bír, egyenlő mértékben használjuk őket. Fejlődésünk során azonban kialakul valamiféle fontossági sorrend köztük, és egy vagy kettő dominánsabbá válik a többinél. Ezek lesznek a főbb reprezentációs rendszereink, ami annyit jelent, hogy ezeken a csatornákon át érzékelhető világra jobban figyelünk, függetlenül a figyelt dolog természetétől. Az ily módon korlátozott gondolkodásunk pedig verbális kommunikációnkban is lelepleződik: aki a vizuális érzékelést részesíti előnyben, nagyobb mértékben használ látáshoz köthető kifejezéseket (pl. szempont, látható, tiszta a kép, képben vagyok, rávilágít, megmutatja, utánanézhetünk, stb). A kinesztetikus típus a tapintással kapcsolatos szavak domináns használatáról ismerszik meg: pl. megkaparint, megfog; az auditív pedig gyakran használja pl. az ordít róla, hangoztat, kihallható belőle és hasonló kifejezéseket.

Félreértések vígjátéka

Biztosan tapasztalta már mindenki, hogy azonos anyanyelvű, egymáshoz közel álló emberek is könnyedén el tudnak beszélni egymás mellett. Ennek egyik oka a „látásmód” különbözősége. A harmóniát a kommunikációban megteremthetjük azzal, hogy a másik csatornájára, nyelvére hangolódunk: ha a partner jobbára kinesztetikus típusú kifejezéseket használ, akkor fokozatosan mi is átvehetjük ezeket, ezzel is közelebb kerülve ahhoz, hogy megértsük, hogyan gondolkozik, hogyan látja a világot. Ha megismerjük a másik gondolkodásmódját, már könnyebb dolgunk van mondandónk előadásában, és ezzel megnyílt az út a kölcsönös megértéshez. Ha szavak szintjén akarjuk megfogni az egymás mellett elbeszélés okát, akkor meg kell jegyeznünk, hogy bár hasonló összetételű szótárral rendelkeznek az azonos anyanyelvű beszélők, a szavak jelentéseit is ismerjük, de egyéni tapasztalataink még egyéni értelmezést is hozzáragasztottak még ezekhez. Ezért van az, hogy ugyanazokkal a szavakkal, ugyanolyan prozódiával elmondott szavak, mondatok az általános jelentésen túl mindenkinek mást mondhatnak. (Pl. az álláskeresés szót hallva mindenkinek más élmények, sikerek és/vagy kudarcok idéződnek fel, és azok is különbözőképpen. Ezek felidéződése önkéntelen.)

A nyelvhasználat ilyenfajta lemodellezése azonban csak egy módszer a sok más NLP-s közül. Ugyanígy, „utánzással” ráhangolódhatunk beszédpartnerünk hangszínére, beszédtempójára, de a testbeszédére is, alaposan megfigyelve a testhelyzetét, taglejtéseit, légzését, járásának ritmusát, mimikáját. Amikor a partner azt tapasztalja, hogy egy hozzá nagyon hasonlóval kommunikál, védekező mechanizmusait a minimálisra korlátozza, beenged minket a személyes terébe, ezzel is megkönnyítve a kommunikációt. Stresszhelyzetben különösen hatásosak lehetnek ezek a módszerek. Miután természetesen és szinte tökéletesen (de nem zavaróan!) utánozzuk partnerünk magatartását, átvehetjük az irányítást, fokozatonként lazíthatunk a gesztusokon, testtartáson, beszédtempón. Miért segít ez „lazulni” a partnernek? Mivel kialakult a korábban leírtak szerint a kölcsönös megértés, megtörtént az egymásra hangolódás, így a partner fogékonyabb lett bármilyen finom, fokozatos viselkedésváltozásra. Empátiája révén sikerül kellemesebb állapotra áthangolódnia.

A digitális típus

Ha valaki máris megkísérelte kategorizálni beszédpartnerét, vagy éppen az olvasottakat, rájöhetett, hogy vannak olyan szavak, amelyek nem sorolhatók az érzékszervi csoportokba. Ezek az ún. digitális nyelvhasználat elemei. Tárgyilagosak, objektívek, logikusak. Ezért is van, hogy például a tudományos értekezések szinte csak ilyen szavakat és kifejezéseket vonultatnak fel, és ezért eléggé „száraznak” hatnak. A tipikus érzékszervi szavak valószínűleg azért kevésbé elfogadottak a szigorúan tudományos szövegekben, mert szubjektívebbnek hatnak, és a tudományban az objektivitást kell szem előtt tartani. Olvasni talán még könnyebb az ilyen szöveget, de hallgatni… Így hát az előadó jobban jár, ha lazít a szigorúan digitális nyelven, és a különböző érzékszervi dominanciájú hallgatóknak egyszerre kedvez: színes, mindenki számára szimpatikus nyelven beszél, ha a különböző nyelvhasználatokat ügyesen összekomponálja. Az ismeretterjesztő műfaj is akkor működőképes igazán, ha kevert kódot használ, sok színesebb, „szubjektívebb” kifejezést – így lesz szemléletes.

„A szemüveg”, amin keresztül a világot látjuk

Természetesen, érzékelésünknek nem az egyetlen korlátozója az egyik vagy másik reprezentációs rendszer dominanciája, sok másféle szűrőnk is működik. Szocializációnk során sok tapasztalatosztályozó és -feldolgozó mintát (többek között különféle sztereotípiákat, „skatulyákat”) veszünk át a környezetünktől, és alakítunk ki saját magunk is, amelyek szűrőként hatnak következő érzékeléseinkre. A tanulás szempontjából szükségszerűek ezek a szűrők, hiszen ezek adnak támpontot a világ leegyszerűsítéséhez. Az egyszerűsített modellek azonban kicsit mindig csalnak, és sokszor tévútra is visznek bennünket. Az NLP segít nekünk kiiktatni egyes szűrőinket, amelyek megakadályoznak céljaink elérésében.

Forrás:

O’Connor, Joseph – Seymour, John: NLP. Segítség egymás és önmagunk megértéséhez pszichológiai gyakorlatok. Bioenergetic Kft., Budapest 1996.

http://www.szintisztanlp.hu/

http://onlineparkapcsolatitrening.hu/

www.nlp.hu