A hagyomány szerint a brit fővárosban csak az számít igazán cockneynak, aki a cheapside-i templom híres harangjátékának hallótávján belül jön a világra. Akad ugyan kórház a hangtartományon belül, ám csak egy, annak meg nincs szülészete.

Ameddig a harang szól...

A cockeyk nyelvváltozata a cockney dialektus, melyet szintén a kihalás veszélye fenyeget – igaz, ennek semmi köze a szülészetekhez és a zajártalomhoz.

(A szerk.)

Ráadásul a harangjátékot egyre zsugorodó területen lehet csak hallani: míg 1851-ben szinte egész Észak- és Kelet-Londonban élvezhették az emberek, addig mostanra – a 24 Acoustic nevű brit cég mérései szerint – jószerivel már csak a Cityben és Shoreditchben boldogítja a füleket. Az összezsugorodott területen viszont kevés a lakóház, így az otthonszülés esélye is csekély, ami valóban a kihalás szélére juttatja a cockneykat – adta hírül a BBC.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A hangviszonyok változásának nem az az oka, hogy a harangok halkabbak, hanem az, hogy a város hangosabb. Egy tanulmány szerint London 1851-ben nagyjából annyira volt zajos, mint ma egy vidéki terület. A közlekedés motorizációja azonban igencsak felhangosította. A haranghang terjedésének útjába ráadásul sok toronyház épült, azok pedig szintén kurtítják a hallótávolságot.