A Finn-öböl délkeleti partjai, tehát az Észtország és Finnország közötti partvidék, a mai Leningrádi terület őslakói finnugor (balti-finn) nyelvet beszélő népek: vótok és izsórok. A vótok eredetileg a terület nyugati részének lakói, nyelvük az észthez áll közelebb, az izsórok eredetileg a Néva környékén, a mai Szentpétervár területén éltek, nevük is a Néva mellékfolyója, az Izsora nevéből ered. (Az izsórok eredetleg karjalaiaknak nevezték magukat.) Nyelvük a dél-karjalai nyelvjárásokhoz áll közelebb. A szakirodalom néha inkerieknek nevezik  az izsórokat (finnül inkerikko, inkeroinen; észtül isuri), ami nem szerencsés, hiszen így könnyen összekeverhetőek az inkeri-finnekkel (finnül inkeriläinen, észtül inkeri (soomlane)), akiket röviden szintén szokás inkerieknek nevezni. Szintén ez a hazája egy másik balti-finn népnek, az inkeri-finneknek. Ők csak a 17. században települtek erre a területre Karjalából. Mára mindhárom nép nyelve a kihalás szélére került: ez egyrészt a századokon át tartó, többé-kevésbé spontán eloroszosodás eredménye, másfelől viszont a 20. századi kitelepítések, illetve a Leningrád környéki harcok folyománya.

Ingermanland etnikai térképe: vótok (1848-ig: sárga, 1915-ig: rózsaszín, 1943-ig: piros, 2007-ig: piros pötty), izsórok (1943-ig: kék), inkeri-finnek (1943-ig: zöld)
(Forrás: Wikimedia Commons / Koryakov Yuri / CC BY-SA 2.5)

Éppen ezért számít különleges hírnek, hogy elkészült az első izsór nyelvű popdal. A dalt a TeeSuu (kb. ’útszáj’) nevű zenekar írta, rögzítette és tette fel a netre. Úgy vélik, a modern stílusú dal új fejezetet fog nyitni a csaknem kihalt nyelv történetében. Oroszországi finnugor nyelvű beszédet még a nemzetiségi köztársaságokban sem mindig könnyű az utcán elcsípni, a Leningrádi területen (az egykori Ingermanland területén) pedig sokan nem is hallottak az őslakos népekről, a vótokról és az izsórokról. Akik hallottak róluk, azok is azt hiszik, hogy már rég kihaltak.

Az izsór nyelvet anyanyelvként ma alig kétszázan beszélik, túlnyomóan idősek. Ugyanakkor a TeeSuu szerint még korai lenne a nyelv kihalásáról beszélni. Néhányan Szentpéterváron lelkesen tanulják a nyelvet Mehmet Muszlimovtól, az ingermanlandi nyelvek kutatójától. A dalt is az egyik tanítvány, Andrej Csepeljov írta tanára segítségével. A dal egyenesen izsórul íródott, nem oroszból fordították.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A TeeSuu évek óta játszik izsór és inkeri finn dalokat, de eddig csak népdalokat játszottak régi gyűjtések anyagaiból. Úgy érezték azonban, hogy ezzel nem mozdítják előre a nemzeti kultúrát. Hiába kerestek izsór dalszerzőket, senki nem vállalkozott erre a feladatra, ezért próbálkozott meg a dalszerzéssel Andrej.

A TeeSuu zenészei további izsór dalok írását tervezik. Nem vágynak különösebben nagy népszerűségre, de abban biztosak, hogy a szomszédos Észt- és Finnországban lesznek, akik érdeklődnek munkájuk iránt. Ugyanakkor úgy vélik, ha jó egy dal, akkor nem baj, hogy a szövegét senki sem érti: a Lambada szövegéből sem ért senki egy szót sem. (Ez utóbbi megjegyzésükkel elárulták, hogy nem olvassák a nyestet.)

Együtt felfelé
(Forrás: TeeSuu)

A dal címe Parves Ylläl ([parvesz üllel], Együtt Felfelé). A dalhoz klipp sajnos (még) nem készült, viszont meghallgatható. A szöveg állítólag Alsó-lugai nyelvjárásban íródott, ezen a területen vótok és izsórok vegyesen laknak. A folyóról elnevezett településen, Luzsiciben (finnül Luutsa, vótul Luuditsa) vót fesztivált is rendeznek.

Kuule!	Figyelj!
Laulan keeles vanas, keeles unohetas	Régi, elfelejtett nyelven éneklek
Sinno vart	Neked
Täss eväd ketki saa tolkko, mut miä laulan ei	Senki sem érti itt, de én nem
Heitä vart!	nekik éneklem.
Ono turha läätä korvattomaka,	Hiábavaló fületlennek beszélni,
Ono turha tantse jalattomaka!	Hiábavaló lábatlannal táncolni.
Nyd tijan:	Most tudom:
Ei hooli olla lustinna, olla visanna –	Nem kell szépnek lenni, okosnak lenni –
Unoha!	Felejtsd el!
Ei hooli mittä ko suvvamin jot	Nem kell más, csak szeretni
Suvata!	Szeretni.
Ono turha sotte itsekä,	Nem kell gyötörnöd magad,
Ono hyvä lentä siuka!	Jó veled repülni.
Noisemma taivasse, nii	Felszállunk az égbe, így
Läpi koivistoin ja kuusikkoin –	át nyírerdőkön és fenyőerdőkön –
Parves ylläl!	Együtt felfelé!
Noisemma laulama valkel pilvel	Felszállunk énekelni a fehér felhőn
Ja mejjen äänii	És hangunk
kuuletta YLE-l.	Hallják az YLE-n.

A dal szövege lényegében tehát nem szól másról, mint magáról a dalról: arról, hogy milyen felemelő érzés egy olyan nyelven megszólalni, melyet már szinte senki nem beszél – ilyenkor aztán nem is fontos semmi más, bőven elég ez a tény. Ezek után tehát a dalt nem is nagyon illik kritizálni.... (Az utolsó sorban említett YLE [üle] a finn közszolgálati televízió és rádió.)

A szöveg közepes finntudással már elég jól érthető. Bizonyos jellemző vonások megegyeznek a beszélt finnben tapasztaltakkal, így például a ragvégi magánhangzók lekopása: keeles vanas, keeles unohetas (irodalmi finn kielessä vanhassä, kielessä unohdetussa) ’régi nyelvben, elfelejtett nyelvben’, valkel pilvel (irod. f. valkealla pilvellä) ’fehér felhőn’. Ez általábban is jellemzi az izsórt (sőt, a szóvégi s [z]-be hajlik), bár a szakirodalom szerint éppen a Alsó-lugai nyelvjárásban nem megy végbe a lekopás.

A finn keleti nyelvjárásaiból ismert vonás, hogy az irodalmi d helyén nem áll hang: unohetas (irod. f. unohdetussa) ’elfelejtettben’, unoha (irod. f. unohda) ’felejtsd el!’, mejjen (irod. f. meidän) ’miénk, nekünk a...’. Ide tarozik még a tijan ’tudom’ is: ennek finn irodalmi megfelelője tiedän, éppen ezért gyanús, hogy itt hibáról van szó: az alak helyesen inkább tijän lehet. (Sem a szövegben máshol, sem a szakirodalomban nem találunk arra utaló adatot, hogy a magánhangzó-harmónia megrendült volna az izsórban.) Szintén keleties vonás az egyes szám első személyű személyes névmás (’én’) miä (irod. f. minä, beszélt f. mä) alakja.

A Luga folyó
(Forrás: Wikimedia Commons / S URALA / CC BY-SA 3.0)

Felfigyelhetünk még arra, hogy a vanas szóalakokban a finnhez képest – az észthez hasonlóan – hiányzik a h:  irod. f. vanhassa ’régiben, öregben’. A szakirodalom szerint ez a vonás kifejezetten a Alsó-lugai nyelvjárásra jellemző, és a h kiesése n és r után ment végbe. Ebben az esetben viszont furcsa, hogy a turha ’felesleges, hiábavaló’ szóban r után ott áll a h. Szintén az észtre emlékeztető és a Alsó-lugai nyelvjárásra jellemző vonás a -ka (észt -ga) ’-val/-vel’ rag használata: korvattomaka (irod. f. korvattoman kanssa, irod. é. kõrvatuga), jalattomaka (irod. f. jalattoman kanssa, irod. é. jalatuga) – a szakirodalom szerint azonban a ragban az izsórban hosszú a magánhangzó: -kaa.

Más jelenségek is furcsának, bár nem egyértelműen kizárhatónak tűnnek. Az autentikus szöveggyűjtések alapos tanulmányozása nélkül aligha mondhatjuk ki a végső szót a szöveg hitelességéről. A fentiek alapján mégis joggal kérdőjelezzük meg, hogy a szöveg hiteles izsór nyelven íródott-e. De talán az érdemnél fontosabb a szándék. Azt ugyan aligha hihetjük, hogy egy sláger hatására az izsórok leszármazottainak tömegei fogják visszatanulni őseik nyelvét, ám a terület őslakóinak emlékét segíthet megőrizni. Hogy pedig az el nem készült klipp miatt ne kelljen bánkódni, nézzünk meg a TeeSuu egy koncertfelvételét!

Források és olvasnivalók

A Teesuu számai a SoundCloudon

A TeeSuu rajongói oldalai a Facebookon és a Vkontaktyén

Arvo Laanest: Isurid ja isuri keel. In: Kaheksa keelt, kaheksa rahvast. Tallinn, 1998.