A Mátyás napjához kötődő időjóslások közül a legismertebb így hangzik: Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, csinál. Tehát ha fagyos idő van, akkor már nem tart sokáig a tél, ellenkező esetben viszont még tovább didereghetünk. Hasonló módon „jósolja meg” a medve a február 2-i napsütésből a közeljövő időjárását. Egyes vidékeken a hideg, havas Mátyás-napon vetni kezdtek – furcsa módon a jó termés reményében.

Hiába ül rajta a holló – nem Mátyásnak szentelték a Mátyás-templomot
(Forrás: Wikimedia Commons / Gerry Labrijn / CC BY-SA 2.0)

Bár Magyarország legismertebb templomát a köznyelv Mátyás-templomként ismeri, ez nem azért van, mert a templomot Mátyásnak szentelték. Mátyás király egyszerűen Szent Mátyás napjára született, így Mátyásnak keresztelték. A Budavári Nagyboldogasszony-templom közismert nevét pedig már az uralkodóról kapta. Ő ugyanis ezt a templomot tekintette főtemplomnak, jelentős átalakításokat végeztetett rajta és mindkét esküvőjét itt tartotta. De kire emlékezünk vajon Mátyás napján, ha nem Mátyás királyra?

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Szent Mátyás a keresztény hagyomány szerint a tizenharmadik apostol volt. Miután Júdás elárulta Krisztust, Péter apostol javaslatára sorshúzást tartottak és két jelölt közül új társat választottak maguknak (ApCsel 1, 23–26). Így került Mátyás az apostolok közé még Krisztus feltámadása előtt. Életéről nem sokat tudni.Apokrif iratoknak nevezzük a kétes eredetű vagy a vallások által hivatalosnak el nem ismert írásműveket. A keresztény kultúrkörben elsősorban a Biblia könyvei közé be nem sorolt, de ahhoz kapcsolódó történeteket megörökítő írásokat értjük alatta. A szó végső soron a görögből származik: az apokrüphosz jelentése ’elrejtett’.Egyes apokrif iratok szerint az emberevők országába ment missziós útra, ahol megvakították és bebörtönözték. Bár a börtönből csodás módon kiszabadult és látását is visszanyerte, később mégis vértanúhalált halt: fejét vették. Mátyást gyakran ábrázolják a meggyilkolásához használt vágószerszámokkal.

A balta és társai

Mivel fejezték le Mátyást? Az ábrázolásokon többféle szerszámot is láthatunk a kezében. A vágószerszámok közül a fejsze, a balta és a szekerce meglehetősen hasonlóak: ék alakú, fémből készült fejük és rendszerint fából készült nyelük van. Ugyancsak hasonló alakú a bárd és a fokos is. A régészetben még ennél több típust is megkülönböztetnek. Honnan tudjuk, hogy melyik melyik?

Mátyás bárddal
(Forrás: Wikimedia Commons / Wolfgang Sauber / GNU-FDL 1.2)

Két főbb csoportot különíthetünk el: az egyikbe a fegyverek, a másikba a szerszámok tartoznak. A fejszére emlékeztető bárdot, melynek neve germán eredetű, elsősorban vágó- és szúrófegyverként használták. Gyakran van rajta valamilyen hegyes, kampószerű nyúlvány is, hogy szúrásra is alkalmas legyen. Manapság a hentesek igen széles pengéjű, rövid nyelű kését is bárdnak nevezzük, bár ezen nincs hegyes rész. A bárdhoz hasonlóan főként fegyverként használt fokos a bárdnál kisebb, leginkább a baltára emlékeztet. Az éllel átellenes oldala, azaz a foka azonban a baltáénál nagyobb, megnyújtott. Nevét elvonással kapta – a fokos balta, fokos csákány szószerkezetek első tagja önállósult. Maga a fok szó ugor eredetű. Ma számos jelentéssel bír, ezek közül az elsődleges az ’éles vágószerszám tompa fele’ volt.

Lássuk a szerszámokat! A szekercét, baltát és fejszét elsősorban famegmunkáló eszközként használják, bár fegyverként is alkalmazhatóak szükség esetén. A három között legfőbb különbség az eszközök méretében van: a leghosszabb nyelű, általában két kézzel fogott eszköz a fejsze. A közepes méretű, szintén leginkább két kézre fogott szerszám a balta. A legkisebb, egy kézzel is használható vágóeszköz pedig a szekerce.

Mátyás fejszével
(Forrás: Wikimedia Commons / Willemnabuurs / GNU-FDL 1.2)

A méretből adódó különbségek a szerszámok használati körét is meghatározzák. Fejszét a favágók használnak az erdőn a fák kidöntésére, széthasítására és legallyazására. Ezzel szemben a baltát leginkább tűzifa aprítására használhatjuk. A szekerce, a balta kistestvére pedig elsősorban ácsszerszám: a tetőn dolgozó, fél kézzel gyakran kapaszkodó ács használja szögelésre, szöghúzásra és a gerendák illesztéseinek megfaragására. Pont ez a három szerszám a főszereplője Kányádi Sándor Jó szerszám – fél erő! című írásának.

Honnan kerültek ezek a szavak a magyarba? A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint szekerce délszláv jövevényszó: a szlovén sekírica vagy a szerb-horvát sjèkirica ’szekerce’ a számos szláv nyelvben meglévő sekíra ~ sekera ’fejsze, bárd, szekerce’ szó kicsinyítőképzős alakja. A balta ezzel szemben török eredetű, de az vitatott, hogy az ótörökből vagy a kunból került-e a magyarba. Jelentése ’csatabárd, balta’ volt. A szláv nyelvekbe is a törökből került a szó. A fejsze szó eredete pedig bizonytalan. Esetleg a fejt ~ feslik igék tövéből képződött.

Ugrás a jégre

A gyakran a fenti szerszámok egyikével ábrázolt Szent Mátyásról azt tartják, hogy neve napján szekercéjével feltöri a jeget, azaz véget vet a télnek. Egy szegedi történet szerint Gergely (március 12.) arra bíztatta Mátyást, hogy hozzon nagy hideget, de ő erre azzal érvel, hogy már nem teheti, mert Péter felszedte előtte a csóvát. Ugyanis a Tisza jegéről hagyományosan az olvadás megindulása előtt, Üszögös Szent Péter napján (február 22.) már felszedték azokat a szalmából készült tekercseket, azaz szalmacsóvákat, amivel kijelölték a folyó jegén átvezető út két szélét. A jég olvadásához kapcsolódik az a mondás is, hogy tapogatva jár, mint Mátyás után a róka a jégen.

Óvatosan megy a jégre
(Forrás: Wikimedia Commons / Kalabaha1969 / GNU-FDL 1.2)

Azt viszont nem tudjuk, hogy ha valaki elfelejtette kifújni az orrát, miért pont így figyelmeztették: Kilóg a Mátyás bácsi lába! A szökőévekben február 24-re beiktatott szökőnapot is Mátyás ugrásának nevezik, mert ilyenkor Mátyás napja február 25-re ugrik. Mindezek az elnevezések és a Mátyás-napi regulák manapság csak hazánkban lehetnek érvényesek. Bár Mátyásra a 11. század óta február 24-én emlékeztek a keresztény egyházak, 1969-ben arra hivatkozva, hogy Mátyás napja a böjti időszakba esik, a világegyházban, így más országokban is az ünnepet május 14-re tették át, ahhoz az időponthoz közel, amikor húsvét és pünkösd között Mátyást a tizenharmadik apostollá választották.

Források

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium 2.

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára.