Teret nevezek el és bazalt emlékkövet állítottak fel Udvardy Ignác iskolalapító és fia, Udvardy Ignác Ödön nagybányai festőművész tiszteletére kedden Zalaegerszegen. Udvardy Ignác és fia a város oktatás- és művészettörténetében maradandót alkotott – mondta az avatóünnepségen Zalaegerszeg polgármestere. Gyutai Csaba köszönetet mondott az ünnepségen megjelent Lászlóné Vida Margitnak, az iskolaalapító Udvardy Ignác dédunokájának, aki kezdeményezte, hogy a város méltó emlékeket állítson az Udvardyaknak.

A kiállítás június 8-ig tekinthető meg Zalaegerszegen, de a tervek szerint egy-két éven belül a tollrajzokból újabb kiállítást mutatnak be Zala megyében.

Az tér avatása után a Gönczi Galériában megnyílt Udvardy Ignác Ödön zömében tájképekből, városképekből álló emlékkiállítása. A festőművész alkotásaiban a környezetre, az épületekre helyezte a hangsúlyt. Festésmódjában erőteljes formákat alkalmazott, képeinek erős indulati, érzelmi töltése van. Expresszív vonalat követett, képeit intenzív, élénk színhasználat jellemezi – mondta el Kostyál László művészettörténész az MTI-nek. Felhívta a figyelmet a kiállításon látható önarcképekre és krétarajzokra is. Mint fogalmazott, Udvardy Ignác Ödön életművének hangsúlyos, izgalmas része a krétával színezett, tollrajz alapú sorozat, amely végigkísérte a nagybányai és a zalai tevékenységét.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A zalaegerszegi születésű Udvardy Ignác Ödön (1877-1961) a budapesti Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző növendéke, Székely Bertalan, Nádler Róbert, Balló Ede tanítványa volt. Rajztanárként Nagyváradon, a Premontrei Főgimnáziumban kapott állást – ismertette Kostyál László. Hozzáfűzte, a gimnázium megszűnése után külföldi tanulmányúton vett részt, majd 1923-tól másfél évtizeden át „a korabeli magyar festészettörténet egyik leghangsúlyosabb, legmeghatározóbb iskolájában”, a nagybányai művésztelepen dolgozott. A zalaegerszegi művészt a Nagybányai Festők Társasága törzstagjává választotta. Sikerei ellenére a húszas évek végétől visszavonultan élt, a firenzei, nagyváradi és budapesti tartózkodását követően 1943-ban végleg visszatért szülővárosába. Életének utolsó két évében a megyei képzőművészeti munkacsoport elnökévé választották. Édesapja, Udvardy Ignác (1848-1920) ugyancsak elismert, köztiszteletben álló polgára volt Zalaegerszegnek: sok tisztséget viselt, iskolaigazgatóként dolgozott, alapító főszerkesztője volt a Zala vármegye című hetilapnak, a Zalavármegyei Takarékpénztár Rt. alapító részvényese és vezérigazgatója volt.