Az idézés a szerzői jogi védelem egyik legfontosabb kivétele (más néven szabad felhasználási esete): az idézéshez nem kell sem engedélyt kérni a szerzőtől, sem jogdíjat fizetni részére. A műrészlet kizárólag nyilvánosan megjelent műből származhat, és csak saját műbe ágyazva jelenhet meg, valamifajta kapcsolatot teremtve a befogadó mű és a beemelt gondolatok között. Az idézett műrészlet arányos terjedelme, forrásának feltüntetése, változatlan tartalommal történő visszaadása, valamint az olvasó számára egyértelmű formai kiemelése a szövegben ugyancsak fontos szempontok a szerzői jogsértés elkerülése érdekében. Nézzünk meg néhány példát e feltételek (nem)teljesülésére.

Mire szolgál az idézet?

Az idézés többek által ismert eszköze a tudományos, művészeti, irodalmi alkotások létrehozásának. Mit is tesz lehetővé számunkra az idézés? Nem mást, mint egy izgalmas párbeszéd kialakítását saját gondolataink és egy másik szerző gondolatai között. Az idézés talán mindenki számára ismert, annál kevésbé azok a határesetek, amikor egy műrészlet ártatlan átvétele nem esik az idézés körébe, hanem szerzői jogsértést valósít meg.

Néhány gondolattal megvilágítjuk azokat az eseteket, amelyek mentén jól érzékelhető a két esetkör találkozása. Az idézés érdekességeinek feltárása előtt vessünk egy pillantást a szerzői jogi védelemre, kiknek a védelmét is szolgálja a sok esetben © szimbólummal jelzett oltalom? A szerzői jog az egyéni, eredeti módon alkotó kreátorok joga. Ez a védelem tehát nem a leleményesen, különböző forrásokból összeollózgató egyedi gondolatokat nélkülöző álművek „gazdáit” illeti, hanem éppen ellenük nyújt védelmet.

Milyen műveket is véd a szerzői jog? A védelem a tudomány, irodalom és művészet berkein belül született műveket védi, ha azok nem szolgai másolatai más műveknek, tehát egyéni, eredeti jelleggel rendelkeznek – ezeket nevezzük szerzői műveknek. Ez nem jelent sem mennyiségi, sem minőségi, esztétikai kritériumot, hanem a szellemi alkotásból fakadó egyéni, eredeti megnyilvánulást fedi le. Ebből következik, hogy egy megbotránkozást kiváltó vagy helytelen téziseket felállító mű is szerzői jogi védelem alá tartozik, ha egyéni, eredeti gondolatokat tartalmaz. E követelménynek a mű összhatásában kell érvényesülnie, tehát előfordulhat, hogy olvasóként a mű bizonyos részeiben nem egyéni, eredeti jelleggel megfogalmazott információval, gondolattal is találkozunk. E jelleg megjelenhet álláspontok, elképzelések formájában és egyéni, eredeti formát öltő – pl. történelmi, irodalmi, természettudományi – adatokat tartalmazó gondolatként is. Fontos megjegyezni, hogy a tények, információk, ötletek önmagukban nem védettek, hanem azok formába öntése állhat védelem alatt, amennyiben a köréjük épült gondolatiság, kifejeződés egyéni, eredeti jelleggel bír. (Ezért is születhetnek azonos tényeket, adatokat feldolgozó párhuzamos művek.) Tényeket, információkat nem csak egyéni, eredeti módon, hanem átlagos stílusban is közölhetünk.

Példát találhatunk Shakespeare életéről írt Wikipédia-bejegyzésben, amely egyéni, eredeti mondattal írja le Shakespeare személyiségét, miszerint: „Shakespeare irodalmi teljesítménye nem merül ki a költészet és a drámaírás magasfokú [sic] művelésében; írásaiban az emberi élet egyes aspektusai, és a legkülönbözőbb érzelmek árnyalt ábrázolása mellett tömören és világosan kifejezett filozófiai gondolatok is megjelennek.” E mondat tényekre fókuszáló változata, miszerint „ Shakespeare költőként, drámaíróként filozófia gondolatokat is megfogalmazott” nélkülözi a fenti példában felfedezhető egyéni, eredeti jelleget.

Fontos még megjegyezni, hogy a védelem az alkotás létrejöttének pillanatától él, tehát nincs szükség semmiféle előzetes hatósági vizsgálatra, regisztrációra.

Mik nem állnak szerzői jogi védelem alatt?

Ugyanakkor a szerzői jog területe nem minden kreatív alkotásra terjed ki, így például az újszerű műszaki megoldásokat (pl. innovatív e-könyv kifejlesztését) nem védi, ámbátor az ilyen újításról beszámoló cikket már igen. (Természetesen ilyen esetben szabadalmi oltalom, mint védelem szóba jöhet.) A védelem nem terjed ki a kiváló receptek mögött rejlő gasztronómiai ínyencségek elkészítésére sem, a recept egyéni, eredeti megfogalmazására ugyanakkor igen. Ki kell emelni, hogy olyan kreatív személyeket is kizár az alkotói körből a szabályozás, akik innovatív ötletet (pl. egyedi koncepción alapuló, társadalmi ismeretekről szóló tankönyvötletet), elvet (pl. újfajta, hatékony oktatást segítő elveket), eljárást (pl. innovatív  módszert az irodalom tanítására), működési módszert (pl. újfajta plágiumdetektor alapjául szolgáló módszert) vagy matematikai műveletet találtak ki. Nem meglepő tehát, hogy születhetnek azonos ötletet, elvet, eljárást feldolgozó tudományos munkák.

Újdonsággal bíró tudományos elgondolást leíró szakirodalmi mű állhat szerzői jogi védelem alatt, azzal, hogy a védelem nem a benne közölt tudományos megállapításra terjed ki, hanem az ilyen tétel egyéni, eredeti jellegű megfogalmazására. Például Dell Hymes-féle kommunikatív kompetencia fogalma arra utal, hogy a helyes nyelvhasználatot nem csak a nyelvtani szabályok ismerete segíti, hanem a társadalmi, kulturális közeggel kapcsolatos információk is. Ez a felismerés önmagában nem esik a szerzői jogi védelem alá, ennek egyéni, eredeti megfogalmazása azonban már igen.

Mikor kell engedély, és mikor nem?

 

E kérdésnél jelentősége lehet a védelmi időnek, ami a szerző halálát követő 70 évet jelent. ennek leteltét követően a mű közkinccsé válik, tehát az alkotás vagy annak részlete szabadon felhasználható, így többek között kiadható, terjeszthető, digitalizálható.

A szerzői jog nem csak abban segíti az eligazodást, hogy milyen művek, milyen feltételek mellett eshetnek védelem alá, hanem abban is segítséget nyújt, hogy egy mű felhasználásánál mikor van szükség engedélyre. Általában egy mű felhasználásához (például egy fejezet bemásolásához, megjelentetéséhez) minden esetben a szerző engedélyét kell kérni. Vannak azonban olyan felhasználási módok, amikor ilyen engedélyre nincs szükség. Ez az eset áll fenn akkor is, ha valaki másik művéből idéz.

Vessünk egy pillantást az idézés szerepére! Milyen esetekben lehet egy idegen műből idézni? És milyen esetekben léphet fel jogosan a szerző a jogszerűtlen idézővel szemben?

Az idézés azon felhasználások körébe tartozó alkotói eszköz, amelyhez nem kell engedély, és jogdíjat sem kell fizetni. Az idézés általánosan elterjedt „munkaeszköze” a sajtó, a tudományos munkák alkotóinak, illetve egyre gyakrabban a különböző egyéb művészeti, kreatív projektek (pl. gasztrodizájn) képviselőinek is.

Figyelmet érdemel az idézés rendeltetése, miszerint az átvett szövegnek minden esetben alárendelt szerepet kell betöltenie a műben, tehát nem határozhatja meg dominánsan a mű egyéni, eredeti jellegét, csak hozzájárulhat ahhoz, azt erősítheti. Mint a cikk elején említettük az idézés rendeltetése, hogy az idegen műből átvett gondolat a befogadó, önálló mű gondolatokkal valamilyenfajta „dialógust” hozzon létre.Az idézett részlet szerepének jellege nincs korlátozva, így az idézet lehet illusztráló, figyelemfelhívó, alátámasztó vagy éppen kritizáló egyaránt.

Fontos, hogy idézni csak nyilvánosságra hozott műből lehet, tehát nyilvánosság számára nem hozzáférhető levélből, szövegből műrészletet átvenni nem lehet. Helytelenül jár el például az a művészettörténész, aki egy kortársának a magánlevelezéséből idéz. Ha a levél megjelent nyomtatásban, akkor abból természetesen szabadon lehet idézni.

Lényeges, hogy az idézett gondolatokat befogadó szöveg önmagában is mű legyen, tehát önálló egyéni, eredeti gondolatokat tartalmazzon. Nincs megkötés abból a szempontból, hogy milyen műfajba tartozik az alkotás, azaz egy szakirodalmi mű éppen úgy lehet szerzői mű, mint egy szépirodalmi szöveg, ha egyéni, eredeti jellegű gondolatokat tartalmaz. Minden esetben tehát csak önálló műben lehet idézni. Önálló, alkotói gondolatok hozzáadása nélkül nincs önálló mű. Jó példa lehet erre, ha egy kereskedő úgy dönt, hogy ajándékboltjának forgalmának fellendítését Coelho-idézetekkel teleírt fehér színű, átlagos formájú bögrék értékesítésével kívánja elérni. Ez esetben a bögre egy átlagos, egyéni, eredeti jelleget nélkülöző termék, aminek a kelendőségét éppen a frappáns idézetek biztosítják. Nem meglepő, hogy egy szövegrészlet  terméken való feltüntetése nem esik az idézés körébe, hanem felhasználásnak minősül, tehát a szerző engedélyéhez kötött.

Hasonló példa, ha egy oktatási jegyzet, mint a befogadó mű innen-onnan bemásolt idézeteket tartalmaz, önálló gondolatvezetést pedig nem. A szövegrészek beemelése ez esetben sem fog idézés körébe tartozni, hanem a műrészlet felhasználásának fog minősülni, ami engedélyköteles. Ebből következik, hogy az idézetgyűjtemény létrehozása engedélyhez kötődik. Idézés esetében is azonban – a lejárt védelmi idő ellenére – a forrást fel kell tüntetni.

Egyéb kikötések

Nem mellékes kérdés az idézett műrészlet terjedelme. Egy fontos elvet le kell szögezni: teljes mű beemelése nem idézés, kizárólag a műrészlet bemásolása esetében lehet idézésről beszélni. Felmerül továbbá, hogy hány mondat, bekezdés, illetve oldal szó szerinti átemelése minősül idézésnek. Egyértelmű válasz nem adható, ugyanis mindez esetenként dönthető el. Zsinórmértékül szolgálhat többek között, hogy az idézett mű hány százalékát teszi ki az átvevő műnek. A megengedett terjedelem ugyanakkor az idézés célja által is korlátozott. Nem biztos, hogy egy kutatási eredmény alátámasztására oldalak beemelése szükséges, ugyanakkor egy adott alkotó személyiségének bemutatása akár többoldalas műrészlet beidézését is igényelheti.

A plágium elkerülése érdekében szükséges az idézett szöveg forrásának megjelölése is, ez jelenti többek között a szerzőnek, a mű címének, illetve adott esetben a kiadónak, a megjelenés évének és az oldalszámnak a feltüntetését. A forrás feltüntetése abban az esetben is szükséges, ha a főszabály szerinti – szerző halálát követő – 70 éves védelmi időtartam lejárt, azaz Goethe, Schiller, Shakespeare művekből is csak forrás megjelölésével lehet idézni. Ennek elmaradása esetében plágiumról beszélünk.

Az idézés együtt jár a változtatás tilalmával, azaz, hogy a beidézett részletet változatlan tartalommal lehet kizárólag beemelni saját művünkbe. Egy szöveg esetében a változtatás tilalma a mondanivalóra vonatkozik: számos esetben kerül sor idegen nyelvű művekből származó gondolatok magyarul történő idézésére. (Fontos, hogy a idegen nyelvű szöveg idézésére ugyanúgy vonatkoznak az idézés szabályai, nem jelentenek kivételt a fenti szabályok alól.) Az idézett szöveget nem helyezhetjük olyan környezetbe, amely által az üzenet, mondanivaló módosul. Ezért különösen óvatosan kell eljárni ideológiai, vallási jellegű szövegkörnyezetbe helyezett idézetekkel.

Az idézett szövegnek ki kell tűnnie a befogadó szövegből. Jelezni kell, hogy az érintett szövegrész idegen szerző gondolatait tükrözi. Ez azt jelenti, hogy az idézett részletnek pontosan el kell határolódnia a befogadó mű környező-gondolataitól, tehát az olvasó számára világosnak kell lennie, hol van az eleje és a vége az idézett gondolatnak. Ennek módjára nincs előírás, tehát a szöveg írójára van bízva, milyen formai megoldást választ ennek kifejezésére. Gyakori megoldás a szövegrész idézőjelben és/vagy dőlten szedett betűtípussal történő írása. Lényeg, hogy az olvasó számára egyértelmű legyen a szöveg átvett jellege. E szempont figyelmen kívül hagyása a szöveg forrását teszi beazonosíthatatlanná, ami a plágiummal azonos.

Ezen feltételek betartásának hiánya vezethet tehát jogsértéshez: engedély nélküli felhasználáshoz; vagy ha a forrás megjelölése elmarad, illetve a szöveg formai elkülönítés nélkül kerül beidézésre, plagizáláshoz. Ebből következik, hogy minden olyan esetben, ahol a forrás beazonosítható, de a feltételek valamelyike nem teljesül, engedély nélküli felhasználásról beszélünk.

Nem szokványos idézetek

Egyre gyakrabban találkozunk olyanfajta idézéssel, amikor nem hagyományos szöveges műből vagy műben történik az idézés, hanem ettől eltérő módon. Hogyan ítélhető meg például a graffitiból történő idézés, lehet-e boroscímkén idézetet feltüntetni, illetve van-e olyan műtípus, amiből nem lehet idézni?

Érdekes kérdésként merül fel a graffitik idézése, felhasználása. Nem meglepő, hogy az idézés a graffitik esetében nem igazán értelmezhető, hiszen számos esetben egy-egy szóból, esetleg rövidebb mondatokból állnak mindössze, így kizárólag teljes terjedelmük felhasználása lehetséges – ekkor pedig már nem idézésről, hanem engedélyköteles felhasználásról van szó. Nem ritka, hogy képeslapokon vagy éppen könyvalakban, gyűjteményben találkozhatunk a frappáns életbölcsességekkel, amelyek eredetileg házfalakon, metróállomásokban, elhagyott pályaudvarok falain olvashatók. Engedély kérése ez esetben igen abszurdnak tűnik: van olyan felfogás is, mely szerint a graffiti egyfajta folklóralkotásnak is tekinthető. Ez esetben viszont nem beszélhetünk szerzői jogi védelemről.

Érdekes lehet a nem szokványos idézés kérdésének a vizsgálata a befogadó műalkotás szemszögéből is. Elterjedt jelenség, hogy boroscímkéken jelennek meg idézetek. Természetesen ez esetben is feltétel az önálló alkotás megléte, azaz a címkének egyéni, eredeti alkotásnak kell lennie ahhoz, hogy a műrészlet beemelése ne felhasználásnak minősüljön. Ugyanez áll az egyéb esetekre, így a kávés-, teáscsészéken feltüntetett idézetekre, vagy akár az étlapon szereplő idézetekre.

Műfaji megkötöttség nincs a befogadó mű tekintetében, annál inkább a forrásművek esetében, amelyből az idézés történik. Nem lehet idézni képzőművészeti, fotóművészeti és iparművészeti alkotásokból. Ennek magyarázata abban áll, hogy ezeknél a műveknél a műrészlet kiragadása könnyen vezethet a mű egységéhez való jog megsértéséhez, ami a szerző személyéhez fűződő egyik legfontosabb joga. Így például Hundertwasser képeiből nem ragadhatók ki egyéni, eredeti motívumok reklámműbe történő beillesztés céljából. Ugyanígy nem lehet Robert Capa fotóiból egy részletet kiragadni és egy logóban felhasználni, vagy Kovács Margit szobrának egy műrészletét CD-borítóra tenni. Ezek esetében a szerző vagy annak jogutódjának engedélye szükséges.

 

Zenében és filmben a műfaji sajátosságok keretein belül mozogva kell teljesíteni ezeket a feltételeket (pl. film esetében a film végén feltüntetni a filmkockák eredetét)

Az említett eseteken kívül az idézés megengedett, tehát szakirodalmi művek, szépirodalmi művek, filmek idézhetők. Az előbbivel szinte nap mint nap találkozhatunk, az utóbbi már egy ritkábban előforduló eset. Filmben történő idézésre jó példa Bernardo Bertolucci Álmodozók című filmje, amely régi filmekből tartalmaz eredeti képsorokat. A zenében történő idézés azonban nem ritka, például Richard Strauss Feuersnot című operájában beidézett Wagner Walhall-motívum felbukkanása.

Mikor tölti be rendeltetését az idézet?

Összefoglalva: az idézésnél a fentiek alapján számos feltételnek meg kell felelni. A gyakorlatban azonban ez közel sem jelent nagy kihívást, hiszen két elv mentén kell idéző szerzőként eljárnunk: az egyik a beazonosíthatóság (így forrás feltüntetése, formai követelmények), a másik az idézés megalapozottsága (így például terjedelmi korlát, a gondolat beágyazottsága a szövegbe). E két szempont szem előtt tartásával elkerülhető a szerzői jogsértés.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése Az összes hozzászólás megjelenítése