Krizsa:

Mellesleg nem tudom, a lapp elég északi és elég kis nép-e (30 ezren vannak), de van benne b, c, cs, dz, dzs, f, s, sz, valamint az angol zöngés és zöngétlen th-nak (görög dzeta és theta) megfelelő hang is.

Krizsa:

"A saját 4 év alatt kidolgozott munkámról van szó: könyvalakban 1084. oldal. S az összes anyagom, adatgyújteményem? Az háromszor annyi:-)."

Ja, hogy az úr gyakorló elembeteg?

Bocs, akkor nem szóltam.

Krizsa:

"melyik finnugor kisnyelvben van meg a c, b, g, f, sz, z mássalhangzó?"

Hogy ne kelljen nagyon messze menned, csak át Helsinkiből Tallinnba, ami talán 80 km, jó időben lászik is Helsinkiből, íme az észt ábécé:

A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, Š, Z, Ž, T, U, V, W, Õ, Ä, Ö, Ü, X, Y

És bár ezek egy része valóban csak idegene szavakban fordul elő (c, f, q, š, w, x, y, z, ž), az észtben sem létező hang, de a b, a g, az sz és a megvan benne (mellesleg az sz a finnben is, igaz, valami sz és s közötti hangként, lásd pl. a Helsinki városnevet, vagy mondjuk a susi = kutya szót, vagy a finnek kedvenc szavát, a sisut (lefordíthatatlan)).

Krizsa:

"S finnből nemrégen még nem 1, nem 2, hanem HAT mássalhangzó teljesen hiányzott."

Egyrészt a finn nem azonos a finnugorral, hanem csak egy a nagyjából 10 finnugor nyelvből, az, amelyik az ős-finnugortól a magyar mellett vélhetőleg a másik legtávolabb került nyelv.

Pl. a hozzá igen közeli észtben is vannak olyan hangok, amelyek a finnben nincsenek (pl. s és zs).

Másrészt az sem lehetetlen, hogy a magyarban jelenleg meglévő hangok egy része megvolt valaha a finnben is, csak valamiért kiveszett (nem példa nélküli, pl. a dél-amerikai spanyolból eltűnt a selypített sz (az e, i, y előtti c és z betűk ejtése), sima sz van helyette, és már jóval több beszélője van ennek a változatnak, mint az európai spanyolnak. Ha nincs ez a műszaki fejlődés, ami van, gondolok itt a rádióra, tévére, hangfelvételekre, akkor lehet, hogy a 2200-as évekre az egész spanyolban kiveszett volna.

Ahogy a magyarba meg kerülhettek be új hangok (minden bizonnyal ilyen pl. a gy és a ty, valószínűleg szláv kölcsönzésként) akár azután is, hogy vagy 3 ezer éve elváltak útjaink a finnekétől (a magyarba pl. utána került be az alanyi és tárgyas ragozás is, ami a finnben nincs).

"mintha ezekben az -l végződést képzőnek tekintenénk. A dzsal azonban nagyon rövid, csak egy szótagból áll, tehát semmiképp sem lehetne a magyarban -l képzős szó"

Francokat.

Túlmagyarázás.

A dzsal (kamel, szovel stb.) a magyarban az E/3 -l ragjával való megfelelésnek tűnik, ezért veszi át a magyar úgy, mintha E/3 alak lenne, mint ahogy az is, ami még inkább segíti ezt.

Szó sincs képzésről, kb. ugyanaz az eset, mint a hal (mint meghal) szó esetében, ahol a szógyök (hal-) azonos az E/3 alakkal. Ennek e formának megfelel a dzsal, ezért illeszkedik a magyarba.

A latin -is alakra végződő szavak is azért tűnnek magyarnak, és kerültek át változatlan formában a magyar nyelvbe, mert megfelelnek a magyar -is képzős szavaknak formailag, ráadásul még melléknevek (többnyire) a latinban is meg a magyarban is.

Sigmoid:

"A "koma" szó a tévesen képzett szónak vélt jövevényszó "komál"-ból keletkezett elvonással, vagy a "kamel" épp a létező "koma" szó hatására alakult át népetimológiai úton "komál" alakká?"

Egyik sem.

A koma (tudtommal) finnugor, míg a kamel ind eredetű. Van az egymástól nagyon távoli nyelvekben is egy csomó véletlen hasonlóság, mert a hangkészlete mindegyik nyelvnek véges.

A komál a kamelnek pár évtizedes egy ferdítése, a magyar koma szó alapján.

Ilyen alapon megkérdezhetnéd, hogy a spanyol cama (ágy) az angol come (jön szóból ered-e. Mert kb. ugyanaz az eset.

Krizsa

"Továbbá a vót legközelebbi rokona az élő észt nyelv (ami nyilván fiatalabb), de még abban sincs F és C!"

Bocsánat, de "C" van az észtben. "S", "CS" és "ZS" nincs.

Oroszul a kávét így kérik: "Pázáusztá cornoje kofí!"

Olyan, mintha sziszegve selypítenének, ha finnül beszélnek..:)

"Ezt azt sugallja, hogy egy totális etimológiai útvesztőben vagyunk."

Persze.

1. Tökéletesen elképzelhetetlen, hogy az emberi nyelvekben ne legyenek meg akár az állatvilágból is – s az előemberi, ősemberi kortól (1/2-1 millió év) – méginkább – velünkszületett mentális értelmek. S ha az emberiság egy faj, akkor ezek vagy nagyon hasonlóak, vagy univerzálisak.

2. Egészen vad elgondolás, hogy a nyelveket a "történelmi" párezer évből akarják származtatni. Az is, hogy közös nevezőre hozzák az újkori nyelvtanok (4000 évtől máig) és a "rövid" szóképződmények kialakulásának (min. 1 millió évtől) a jelentőségét a nyelvek rokonításakor. (S az egész rokonítás is - minek?)

3. A legvadabb (ez már debilis) elképzelés az, hogy a hangokat és kisebb morfémákat a különböző nyelvek random módon teszegették volna összevissza.

4. A hangok képzésének anatómia szerinti kutatása azért nem visz sehova, mert az eléggé lapos arc és a zöngeképzésre alkalmas gége ma már az egész emberiség sajátja. Tehát bárki képes megtanulni és begyakorolni bármely beszédhangot. Többször kérdeztem már itt, hogy MI A CÉL ezzel? Nincs válasz.

Mivel a nyelvészet nem képes ezekkel a tényekkel szembenézni, önkéntelenül (részben szándékosan is) igyekszik egybemosni minden határt:

hogy a zöngések átmehetnek zöngétlenbe is – így nem kell azzal foglalkozni, hogy az ember eredetileg csak a zöngétleneket tudta kiejteni, és a magánhangzókat sem (alig),

hogy – szerintük – az emberi hangok egyidőben jelentek meg: NEM, sőt egészen "újkoriak" is vannak: ö, ü, z/zs.

hogy az összetett hangok szerintük nem is összetettek – mert ha többszázra felszaporítják a hangokat, akkor nem kell foglalkozni a gyökjelenségekkel, amik így szétmaszatolódnak.

De igen, az összetett hangok elemi hangokra bonthatók, amik már elárulják a gyökvázak (mássalhangzó vázak) mentális jelentéseit stb.

A mai "hivatalos" nyelvészet a gyöknyelvész szerint egyáltalán nem képes etimológizálni és ebből a nyelvészetből kiút sincs.

@Krizsa: Ezt azt sugallja, hogy egy totális etimológiai útvesztőben vagyunk.

A JÖN. a JÁR s a GYAlOG összevissza keveredtt a nyelvekben. A jön eredtileg a születő, ammi lesz. a jár az erdőben, vagy akárhol mászkáló, a gyal meg a magyar (és sok más nyelvben) a golyó szóval rokon: elgördül, számúzetett, vándorló.

S a lábhoz, mint morfémához, egyik igének sincs köze.

De most legalább estig nem érek rá, kikpacsolok.

@Krizsa: A finnből hiányzó valamilyen hang még nem zárja ki a finnugor eredetet.

A cseremiszben '(g/j)al' a láb. A képzésben g és j közé eső hangot a görög gamma betűvel írják át fonetikusan.

A magyarban ezt az ősi tövet a 'gyalog' szó őrzi. Feltételezésem szerint a szó végén lévő 'g' hang a -lag, leg képző g-je lehet: gyal(i)lag = "lábilag" talán.