„A beás a Magyarországon élő cigányok legkisebb csoportjának az anyanyelve, amely az 1980-as évekig csak szóbeli változatban élt, írásbeliségének kezdete az 1990-es évek elejére tehető” – közölte Orsós Anna, aki maga is beás cigány családból származik.

Kálmán László nyelvésszel szövetkezve elkészítette a Beás nyelvtan című, első ilyen jellegű kötetet, amely leíró nyelvtani, hangtani, alaktani, mondattani változásokat rögzítő, rendszerezett nyelvtan. A könyvet Tálos Endre, az MTA Nyelvtudományi Intézetének kutatója és Nádasdy Ádám nyelvészprofesszor lektorálta.

„A tudományos igényű munka mellett fontosnak tartom a kortárs irodalom, versek, különösen a mesék és a gyermekversek lefordítását beásra. Ezért fogtam bele három tanítványommal az egyetemen a mondókáskönyv összeállításába, fordításába. Az illusztrált kötet versei énekelhetők és CD-melléklet is tartozik hozzá, amely a cigány szülők körében máris nagyon népszerű” – hangsúlyozta a kutató, hozzátéve, hogy a könyvet az egyetem romológiai tanszéke adta ki.

Magyarországon – a KSH 2001-es népszámlálási adatai szerint – 200 ezer cigány él, és közülük mindössze 50 ezren tartják magukat cigány anyanyelvűnek. Kemény István (1925-2008) Széchenyi-díjas szociológus adatai viszont azt mutatják, hogy 2003-ban 500 ezer volt a cigányok száma.

A csak magyarul beszélő cigányok a romungrók, kárpáti cigányok, akik foglalkozásukra nézve főleg zenészek, Budapesten és környékén élnek; ők vannak a legtöbben (71 százalék), és ők vesztették el legelőször a nyelvet. Néhány nyelvsziget azonban még létezik, ahol nyelvüket, a romani kárpáti cigány nyelvjárását beszélik, például Versenden és Csobánkán.

A kétnyelvű cigányok első csoportját a cigány anyanyelvűek, az oláh cigányok (21 százalék) alkotják. A romani különböző nyelvjárásait beszélik, legtöbben a lovárit. Az egész országban szétszórtan élnek, főleg városokban; a 18. század végén jelentek meg, vándoroltak és szolgáltattak. Hagyományos foglalkozásaik szerint lókupecek, rézművesek, üstfoltozók, kovácsok, köszörűsök, szőnyegkereskedők.

A második csoportba tartoznak a román anyanyelvű beások (8 százalék), akik a román nyelv archaikus nyelvjárásait beszélik. A legnagyobb beás dialektus az árgyelán – vagyis erdélyi –, amely Tolna és Somogy megyében terjedt el, míg a dél-baranyai Alsószentmártonban muncsán, munténiai, azaz a havasalföldi dialektust használják; a gyerekek a helyi óvodában és a siklósi iskolában tanulnak meg magyarul. A harmadik beás dialektus, a ticsán, a tiszai, amely Tiszafüred, Tiszadada térségében használatos. A beás cigányok a 19. század végén a vlahok földjéről, vagyis Románia területéről érkeztek – magyarázta Orsós Anna.

Egy kérdésre válaszolva a kutató elmondta, hogy a magyarországi cigányok többnyire elfogadják a cigány népnevet, de az oláh cigányok romának hívják magukat – az indiai rom szóból, amely férfit jelent –, a romungróknak és a beásoknak ez a szó nem mond semmit, ők cigányoknak nevezik magukat. A tudományos életben mindkettőt használják, mégpedig egymás mellett: cigány/roma formában, mert így nem sértődhet meg senki – jegyezte meg a romológus tanárnő.

„A lovári és a beás nyelvből is három hónap alatt tehető nyelvvizsga. Aki erre jelentkezik, nem is tudja, hogy mit akar, mert cigány nyelvet emleget. Sok visszaélés is történt, mert a diplomához a két kötelező nyelvvizsga közül sokan az egyiknek a cigány nyelvet választották, ami nem lenne baj, ha volna ennek az igyekezetnek látszata” – hangsúlyozta Orsós Anna.

Szerinte az a baj, hogy a lovári és a beás nyelv oktatási feltételei rosszak, mert nincs nyelvtanári képzés. Ráadásul a beás regionális nyelv, főként a Dél-Dunántúlon beszélik, s 10 általános és két középiskolában tanítják – mutatott rá.

A tanárnő azon van, hogy minél többen megismerjék a beás nyelvet, ezért szorgalmazására fordítói kurzust hirdettek a Pécsi Egyetemen; fél éves tantárgyról van szó. 2001-ben két tanítványával, Orsós Jánossal és Orsós Sándorral lefordították beásra Petőfi Sándor János vitéz című elbeszélő költeményét, és a könyv eljutott Tolna megye valamennyi általános iskolájának 5. osztályába.

Van már beás mesegyűjteményük, az Aranyhajú lány első és második kötete és a Tavaszi virágok című kétkötetes daloskönyvük lekottázva. Valamennyi a pécsi Gandhi Gimnázium kiadványa – tette hozzá Orsós Anna.