-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: "..„ké” milyen meggondolásból jelentene 'eszközt', abba bele se merek gondolni....2024. 11. 13, 10:55 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
vagy mi a fene?
Egybe vagy külön? A népszerű kérdésre adható válaszokat házi szakértőnk tovább variálja. Kiderül az is, mit kell tennie annak, aki szeretne „helyesen” írni.
Úgy látszik, a helyesírási kérdéseknek ezt a klasszikus fajtáját, az egybe- és a különírás problémáját már sosem tekinthetjük elavultnak, megoldottnak vagy érdektelennek. Újra és újra kérdésekkel ostromolnak olvasóink, viccesebbnél viccesebb esetekkel mutatva rá az akadémiai helyesírás (AkH.) buktatóira. Én már sokszor leírtam, hogy reménytelennek látom az AkH. megközelítését, a tudományosnak látszó, de valójában zavaros fogalmak használatát, a rengeteg kivételt, az alternatív írásmódok tiltását. De tudom, hogy rám nem fognak hallgatni, és feltételezem, hogy az új kiadás nem fog ebben a tekintetben változást hozni.
Az egybe- és különírás alapelvéről az AkH. annyit mond (95.), hogy az „alkalmi szókapcsolatokat” (pl. nagyon ügyes, rádiót javít) külön írjuk, míg az „összetett szavakat” egybe. (A kötőjeles írásmód az egybeírás egyik fajtája, erre még röviden visszatérek.) De az AkH. már az alapelv kimondásánál felhívja a figyelmet arra, hogy (az „alkalmi szókapcsolatokon” kívül) különírunk „számos, mindig együtt használt, egységet alkotó szókapcsolatot” is (pl. lépre csal, villamos gép).
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Az összetett szó kifejezésnek a nyelvészek között nincsen általánosan, mindenki által elfogadott értelmezése. Én inkább a hétköznapi szókincshez sorolom ezt a kifejezést (ideértve az iskolai nyelvhasználatot is), amit persze nyelvészek is használnak, de vagy nem szakkifejezésként, vagy ha igen, akkor pontosan megmondják, hogy ott éppen milyen értelemben. Az AkH. két alapesetét ismeri az összetett szavaknak, de ne tessék abban reménykedni, hogy ezektől sokkal okosabbak leszünk.
- Az első eset az, amikor a két tő „kapcsolatának jelentése több vagy más, mint a tagok jelentésének összege”. Mivel sem az iskolában, sem máshol nem tanulhatjuk meg a „jelentés-összeadás” bűvös tudományát, ezzel az ismérvvel nem tudunk mit kezdeni. A semmittevő szót például ennek alapján tekinti az AkH. összetett szónak (ld. 123/b pont): ’lusta, dologtalan’ a jelentése, nem pedig csak annyi, hogy ’valaki vagy valami, ami semmit sem tesz’. De ezen az alapon a fekete halál szókapcsolatot is „összetett szónak” kellene tekinteni, hiszen nem ’fekete színű halál’, hanem ’pestis’ a jelentése. Vagy ugyanígy: ha valakit rohadt disznónak nevezünk, akkor egybe kellene írnunk, mert nyilván „a szó szoros értelmében” sem nem rohadt, sem nem disznó az illető.
- A második eset az, ha „egy raggal jelölhető, különírt szókapcsolat elemei [...] rag nélkül állnak együtt”. Ide sorolja az AkH. az olyan eseteket, mint a napsugár: nagyjából azt jelenti, hogy ’a nap sugara’, de nincs a végén a birtokosra utaló toldalék, csak a két tő. (Egyébként a sugara szóalakban az -a toldalékot ma nem ragnak, hanem „birtokos személyjelnek” tekintik.) Ez az ismérv is igen gyenge, mert a fantáziánkra támaszkodva kell elképzelünk egy hasonló jelentésű szókapcsolatot, és ha találunk ilyet, akkor mondhatjuk, hogy összetett szóval állunk szemben. Például a csigalépcső azért lenne összetett szó, mert valami olyasmit jelent, hogy ’csiga alakú lépcső’, és ez a körülírás alakilag nem összetett szó? Vagy a fehérgalléros bűnözés összetett szó lenne csak azért, mert körül lehet írni úgy, hogy ’fehér gallért viselő emberek által gyakorolt bűnöző tevékenység’, és ez nem összetett szó, hanem egy jó nagy szószerkezet.
(Forrás: Wikimedia Commons / Charles Knowles / CC BY 2.0)
És aztán persze jönnek a kivételek, például már itt, a bevezetésnél felhívják a figyelmünket, hogy „a meggyökeresedett szokást megtartva, nemegyszer jelentésváltozás nélküli szókapcsolatokat is egybeírunk” (pl. jókedv, egyhavi, márványtábla, vízbefúlás). Belegondolni is rossz, hogy ezekkel szemben esetleg a rossz kedv, száz havi, sörbe fúlás stb. szókapcsolatokat meg külön kell írni, mert nem vonatkozik rájuk „meggyökeresedett szokás”.
Valójában az esetek nagy részében eltalálhatjuk az AkH. szerint „helyes” írásmódot, ha egyszerűen hangzás után írjuk le a szókapcsolatokat: akkor írjuk őket egybe, ha a tagjaik között semmiféle szünetet nem tarthatunk, és ha a második tagjukat semmiképpen sem hangsúlyozhatjuk. Szerintem magukban az AkH. szerkesztői is ezt veszik alapul, de úgy gondolják, hogy a tudományoskodó „nyelvtani” szempontokkal jobban meg tudják magyarázni a szabályokat. (Nem, nem tudják.) Például a nagyon ügyes vagy a rádiót javít mindkét tagja hangsúlyozható, ahogy a fekete halál, a rohadt disznó és a fehérgalléros bűnözés tagjai is. Viszont sem szünettel, sem hangsúlyozással nem szétválasztható a semmittevő, a napsugár, a csigalépcső vagy a vízbefúlás.
Lehet, hogy valaki az AkH. szabályai szerint szeretne „helyesen” írni, és minden esetben egyértelműen szeretné eldönteni, hogy melyik a „helyes” írásmód, de bizonytalan abban, hogy mikor mit hall, hogy a nyelvérzéke mit diktál. Ebben az esetben megtanulhatja a szabályzatot, és ha valamit nem talál, megnézheti mindenféle szótárakban. De biztosíthatom, hogy ezután is bármikor meg lehet buktatni egy jól összeállított helyesírási vizsgán. És ésszerű érveléssel, okoskodással nem fog messzire jutni. Aki nem ismeri a sok önkényes kivételt, az nagy valószínűséggel egybe fogja írni például a lépre csal kifejezést, vagy ha nem, akkor az embereknek abba a csoportjába tartozik, aki inkább a különírást választja más esetekben is, olyankor is, amikor nem az a „helyes”.
A legújabb kérdéseket, amiket ezzel kapcsolatban kaptunk, Ábel nevű olvasónk kérdéseivel kezdem:
Matematika-informatika szakos hallgató vagyok és nagyon sokszor fordul elő, hogy a szakszavakat (pl. Pitagorasz-tétel, magasságtétel stb.) helytelenül írják a tanárok. Azt szeretném kérdezni, hogy milyen mértékben lehet alkalmazni a „hagyományos” helyesírási szabályokat. Hogyan kell írni helyesen például a következőket? y-koordináta, Bernoulli-visszatevésesmodell, ekvivalenciatétel, valószínűségiváltozó-eloszlás, valószínűségi változó eloszlásfüggvénye, n dimenziós, K-fölötti vektortér, B-beli pontok, újismeret-feldolgozó óra.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Ábel azt is kéri, hogy állítsunk össze a számára egy listát a nevezetesebb problémákról, de erre én semmiképp sem vállalkozom, olyan sok van belőlük. Ami magát a kérdését illeti: ha az AkH. szabályait akarja valaki követni, akkor természetesen a „hagyományos” szabályokat kövesse. És akkor nagyjából azt az írásmódot kell követni, amit a példáiban látunk. (Kivétel a K fölötti: szerintem ebben nincs helye kötőjelnek, ez fölötti a névutókhoz hasonlóan külön szóba írandó.)
Ábel legfurcsább példái azok, amelyekben kettőnél több tagú összetétel szerepel. Ezeknél ugyanis az AkH. azt javasolja, hogy egy bizonyos szótagszám (hat szótag) felett kötőjellel tagoljuk aszerint, hogy melyik tagok tartoznak szorosabban össze (akármit jelentsen is ez). Ezért, ha már valaki olyan bonyolult összetételt akar használni, mint az újismeret-feldolgozó, akkor azt az AkH. így rendeli leírni.
Zsuzsanna kérdése egyetlen szóra vonatkozik: géptisztító rongy, vagy géptisztítórongy? Ez három tagú összetétel, de összesen csak öt szótag, tehát az AkH. szerint a kötőjelnek nincs helye benne. (Én, amikor nem kell az AkH.-hoz igazodnom, bizony kötőjelet szoktam rakni ilyenkor is, ha szokatlan szóról van szó, mert segíti az olvashatóságot. Na, ez az, ami az AkH. összeállítóit egyáltalán nem érdekli.)
(Forrás: Wikimedia Commons / Polyesterchen)
Ugye nem kell magyaráznom, hogy ez az összetétel a mosógép-hez hasonlít, felépítésében is, és abban is, hogy a tagjainak mi a funkciója. Az AkH. 112. pontja értelmében egybe kellene írni, ha csak jelentéstani szempontból nézzük a dolgot. (Hadd ne idézzem az erre vonatkozó passzust, mert persze az is teljesen szakszerűtlen.) Viszont az úgynevezett minőségjelzős összetételekre vonatkozó pontok (itt is ilyen összetételről van szó) különösen trükkösek. Ennél a fajta összetételnél ugyanis az is számít, hogy kéttagú, vagy kettőnél több tagú kapcsolatról van-e szó. A szokásos mantrában, amit minden típusnál elmond a szabályzat, hogy az alkalmi szókapcsolatokat különírjuk, itt még hozzáteszi, hogy „különösen olyankor, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó” (106/a, 107/a). Ez más összetételeknél nem szokott számítani. És ebből persze nem következne, hogy az egybeírni rendelt kapcsolatoknál is számít, hogy hány tagjuk van. A 112. pont mégis ezt látszik mondani, igaz, hogy csak egy jelzőben eldugva utal rá: „Ha [itt jön a szokásos „jelentésváltozás” leírása], a két egyszerű szót egybeírjuk.” (a kiemelés tőlem származik: eszerint a pont csak kéttagú össszetételekre vonatkozik, és semmit sem mond a többtagúakról).
Így hát Zsuzsanna egyszerűnek látszó kérdése valójában az AkH. egyik nagy misztériumára mutat rá. A géptisztító nem „egyszerű”, hanem összetett szó, így nem tudjuk, hogy a 112. pont hogyan is vonatkozik rá. Én egybeírnám, mert egy hangsúllyal mondom.
Végül Gábor nevű olvasónk kérdésére kell kitérnem. Ő így ír:
Az elmúlt kb. 25 évben soha nem követtem el helyesírási hibát. Ennek ellenére használom az Internet két legnépszerűbb(?) helyesírás-honlapját, a magyarhelyesiras.hu-t és a helyesiras.mta.hu-t. Bármit is javasolnak azonban ezek a honlapok, én akkor is mindig a saját „verziómat” használom, mert ezt érzem helyesnek, értékállónak és komfortosnak.
Tegnap azonban egy érdekességre bukkantam a két internetes helyesírás-honlapon, amikor a figyelembevéve szó helyes írásmódját ellenőriztettem velük. Az történt, hogy a magyarhelyesiras.hu szerint ezt két szóként kell írni: figyelembe véve, míg a helyesiras.mta.hu szerint egybe: figyelembevéve.
A két honlapot – érintettségük okán – nem kérdezhetem, ezért az önök szakmai álláspontját szeretném kérni: melyik a helyes írásmód és miért? Ha esetleg a két írásmód azért tér el, mert a közelmúltban a Magyar Tudományos Akadémia idiótáknak engedve megváltoztatta a bevált, normális magyar helyesírási szabályokat, akkor kérem, – röviden – írják meg a „szabályzat” régi és új pontjait, amikből az eltérések megállapíthatók.
Nos, kedves Gábor, az AkH. szerint két szóba kell írni: figyelembe véve. Hogy miért, azt a fenti magyarázatokból kellene kibogoznia: „meggyökeresedett szokás” (vagyis kivétel), vagy nincs „jelentésváltozás”? Ki tudja. Mindenesetre erre vonatkozóan tudtommal semmi változás nem történt a szabályzatban.
Kedves Gábor, ha az elmúlt 25 évben nem követett el helyesírási hibát, pedig nem tudja betéve az AkH.-t, az valószínűleg annak köszönhető, hogy sokat olvas, és a szabályzatnak megfelelő alakok bevésődtek az emlékeibe. Igazából ez a legjobb módszer, jobb minden szabályzat-tanulásnál meg nyelvtanórai kínzásnál.