A torokgyík elnevezés eredetéről a TESz. csupán annyit ír, hogy betegségek nevében gyakran bukkannak fel állatnevek. A magyar Wikipédia vonatkozó szócikke szerint a betegség során a torkon képződő, szürkés bőrszerű lepedék megjelenésében gyíkra emlékeztetett. Ha ezt sikerült felköhögni, a beteg megmenekült a fulladásos haláltól. Ezt az állítást szaktudományos forrással nem erősítik meg.

Sokan ma is borzongva gondolnak vissza alsós kötelező olvasmányukra, a Kincskereső kisködmönre, és benne a rettegett betegségre, a torokgyíkra. A latinul diftériaként ismert, baktérium által okozott betegség ma már a védőoltásoknak köszönhetően Magyarországon gyakorlatilag nem fordul elő. Hazánkban 1937 óta kötelező a diftéria elleni védőoltás. Az oltóanyagot Emil von Behring német orvos fejlesztette ki munkatársaival, az 1890-es években. Ám az oltás és az antibiotikumok ismerete előtt a torokgyík gyakran végződött halállal, elsősorban a kisgyermekek és a 40 év felettiek körében. A betegség – és más torokbajok – megelőzése érdekében kértek balázsolás nevű védő áldást a templomokban, és sokan fohászkodtak a torokbetegek védőszentjéhez, Szent Balázshoz is.

Torokból jött?
(Forrás: Wikimedia Commons / Orchi / GNU-FDL 1.2)

A farkast meggyőző szent

Szent Balázs életéről – csakúgy mint más korai szentek, például Szent Ágnes életéről – meglehetősen kevés tény tudható. A legendák szerint a későbbi Szent Balázs egy örmény városban, Szebasztéban élt i. sz. 300 körül. Miután püspökké választották, nem állt a hívek élére, hanem visszavonult egy hegyi barlangba, és ott fogadta, gyógyította a híveket. Emellett nagy barátja volt az állatoknak is, akik barlangját őrizték.

Szent Balázs kecskékkel – 17. századi orosz ikon
(Forrás: Wikimedia Commons)

A szent férfi számos csodát tett. Az egyik jól ismert történet szerint egy fiút mentett meg, akinek a torkán szálka akadt. Lehet, hogy megáldotta, lehet, hogy kivette a szálkát. A történet egy változata szerint két, egymásra kereszt alakban helyezett gyertyával áldotta meg a fiút, és ez mentette meg a gyermeket.

A két gyertya egy másik legendában is felbukkan. Eszerint Balázs valamilyen úton-módon visszaadta egy szegény asszonynak a farkas által elvitt malacát vagy disznaját. Nem lehetett könnyű dolga, hiszen a csodára akkor került sor, amikor a keresztényeket üldöző helytartó már elfogatta a püspököt. A malacepizód a hagyomány szerint akkor történt, amikor a szent férfit a bíróság és a börtön között vezető úton vezették. Akárhogy is győzte meg a farkast Balázs a malac visszaadásáról, az asszony hálából két gyertyát és némi ételt-italt vitt neki a börtönbe.

Tán a malac támadta meg a farkast?
(Forrás: Wikimedia Commons / Wolfgang Sauber / GNU-FDL 1.2)

Ám a sok csoda sem segített Balázson magán. Keresztény hite miatt halálra ítélték. Először vízbe akarták fojtani, de a szent megáldotta a tavat és a közepéig sétált a víz színén. Majd a parton ámuló üldözőit felszólította, hogy ha hisznek saját isteneikben, kövessék. A legenda szerint hatvanöten engedelmeskedtek neki és vesztek a tóba ekkor. Így végül Balázst – vélhetően 316. február 3-án – lefejezték.

Balázsjárás magán- és mássalhangokkal

A magyar néphagyományban a balázsjárás népszokása kötődik a szent emléknapjához. Ezt a szokást, melyet balázsolás néven is ismertek, elsősorban a Dunántúl északi részén jegyezték fel, a 17. századtól kezdve. Február 3-án az iskolás korú gyerekek bejárták a falut, és adományokat gyűjtöttek a tanító számára. Ennek során egyes helyeken rövidebb, színdarab szerű előadásokat is tartottak, másutt csak rövid köszöntőt mondtak vagy énekeltek. Ez a szokás igen nagy hasonlóságot mutat az egész országban elterjedt gergelyjárással. Az adományok begyűjtése mellett a balázs- és gergelyjárás amolyan reklámkampány is volt – ennek során toboroztak még több gyermeket az iskolába.

Az egyik ilyenkor eljátszott történetek főszereplője Szent Balázs püspök volt, akit szerepe szerint meglehetősen érdekeltek a nyelvi kérdések. Így szólt ugyanis:

„Tudtok-e, fiaim, rendesen beszélni,
a mostani mód szerint betűket írni,
a magánhangokat, a mássalhangokkal egybekötni,
és ezekből verseket mondani,
tudtok-e, fiam?”

(Tátrai – Karácsony (1997) Jeles napok, ünnepi szokások. 44. o.)

Miután a többi szereplő (a generális, a kapitány, az orvos, a zászlótartó, a kiskatona, az őrmester, a káplár és a paraszt) biztosította a püspököt, hogy minden tudásnak birtokában van, jól végzi munkáját, Szent Balázshoz fordultak, hogy védje meg őket minden nyavalyától és a torokbajtól. Más vidékeken dalban fordultak a püspökhöz:

„A Szent Balázs doktorunknak hogy ma vagyon napja,
Máskor is hogy megérhessük, az Úristen adja!
Kérjük ajándékát, a szent áldomását,
Távoztassa mindnyájunknak torkunknak fájását!”

(Uo. 46. o.)

Gyertyák az álla alá

Vajon hogy védelmezte meg a gyermekeket a torok betegségeitől a püspök? Ezt nem tudhatjuk. De az kétségtelen, hogy a szent életútjában szereplő gyertyák igen nagy fontosságra tettek szert a későbbiekben. Ugyanis jó 1200 évvel Szent Balázs halála után, a 16. század tájékán bukkant fel a balázsáldás vagy balázsolás liturgikus szokása, mely a torokbetegek megáldását jelenti, két X alakban összefogott vagy két meghajlított, együtt Y alakot formázó gyertyával.

Balázsáldáskor használt gyertyák
(Forrás: Wikimedia Commons / Andreas Püttmann / CC BY_SA 2.0)

A szokás a mai napig él. A gyertyákat általában a hívek torkához illesztik, és a pap így mondja el az áldás szövegét, február 3-án, azaz Szent Balázs napján:

Szent Balázs püspök, vértanú közbenjárása által szabadítson meg és őrizzen meg téged az Úr a torokbajtól és minden más betegségtől az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Azoknak az olvasóinknak, akiket a mostani járványos időben nem védett meg Szent Balázs a torokfájástól, azt tanácsoljuk, hogy egyenek sok almát. Ugyanis Balázs napján a hagyomány szerint almaszentelést is végeztek, és a szentelt almákat szintén torokfájás ellen fogyasztották.

Források

Diós István: A szentek élete. Szent Balázs

Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások

A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (TESz.)