Tibor nevű olvasónk olyan kérdést tesz fel, amely sok nyelvészt is meggondolkoztatott már. Igaz, nem abból a szempontból, mint Tibort, mert ő ezt kérdezi: „Ez így helyes?”. Mint már sokszor leírtam, a nyelvész számára ez a kérdés nem értelmes. Ő legfeljebb azt kutathatja, hogy mennyire elterjedt egy bizonyos jelenség, és azt, hogy „helytelen” vagy „nem magyaros”, legfeljebb akkor mondja, ha egyáltalán nem elterjedt, csak véletlenül vagy idegen ajkúaktól hangzik el. Vagy kutathatja, hogy milyen normának felel meg egy bizonyos kifejezés, és akkor azt, hogy „helytelen”, legfeljebb úgy értheti, hogy egy bizonyos normát megsért. De ami a Tibor által furcsállt kifejezést illeti, nehéz lenne megmondani, hogy mely normák mit mondanak róla, és ezt megvizsgálni sem időnk, sem módunk nincs.

„A nyelvészeknek is lépést kell tartaniuk a korral, fel kell tudni használniuk a modern technológiai nyújtotta lehetőségeket. De mire használhatja a nyelvész a repülő robotokat?” Nem pl. így: „fel kell tudniuk használni”? Mert például: „fel kell, hogy tudják használni”, tehát a segédigét (amiből itt két darab van) ragozzuk. Csak kérdezgetek...

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Persze, csak kérdezgessen, Tibor, mi válaszolgatunk. A szabály persze nem úgy hangzik, ahogy írja, hogy „a segédigét ragozzuk”, hanem az infinitívuszt ragozzuk (vagy legalábbis ragozhatjuk), ha a ragozott főige, aminek a vonzata, személytelen (csak egyes szám harmadik személyű lehet, mint a kell-nek ez a segédigei használata). Az idézett szerkezetben éppen az a probléma, hogy két infinitívusz is van.

Nos, Tibornak első pillantásra igaza van, és az a példa, amit ennek alátámasztására felhoz (fel kell hogy tudják használni) tényleg illusztrálja ezt. Ugyanis ez az átfogalmazás arra utal, hogy a használni a tud ige bővítménye, nem pedig a kell segédigéé. Tehát ha az a szabály, hogy a kell infinitívuszi bővítményét ragozzuk, akkor nem a használni infinitívusz a ragozandó bővítmény, hanem nyilván a tudni: Fel kell tudniuk használni.

Fel kell tudni használniuk?
(Forrás: Wikimedia Commons / Bernd vdB / GNU-FDL 1.2)

Csakhogy a nyelv igen sajátos rendszer. Ha egyáltalán van szabályrendszere, az akkor sem olyan, mint mondjuk a jogé vagy a sportoké: nincs „kodifikálva”, leírva. Valójában nem tudhatjuk, hogy valóban úgy szól-e a szabály, hogy a segédigének közvetlenül alárendelt infinitívuszi bővítményt kell ragozni. Az egyszerű esetekből, amelyekben csak egy infinitívusz van (pl. fel kell használniuk), nem derül ki, hogy éppen így szól-e a szabály, vagy úgy, hogy a segédige bővítményében található valamely infinitívuszt ragozzuk – ez az utóbbi megfogalmazás azt is megengedi, hogy ha több infinitívuszt tartalmaz a bővítmény (pl. tudni felhasználni), akkor szabadon választhatunk, hogy melyik infinitívuszt ragozzuk.

Úgy látszik, hogy egyes magyar anyanyelvi beszélők is bizonytalanok, hogy pontosan hogy is hangzana a szabály, ha – a nyelv természetének élesen ellentmondva – mégiscsak le lenne valahova írva, kőbe lenne vésve. Legalábbis erre utal az, hogy viszonylag gyakran hallunk olyan szerkezetet, mint amilyent Tibor is kifogásol. Ha pedig gyakran halljuk, akkor valamennyire elterjedt (vagy már elterjedt, ha ez egyáltalán újdonság), és akkor annyiban, amennyiben elterjedt, bizony helyes.