Timbuktu előbb a Mali, majd a Szongai birodalmak gazdag városaként egyszerre volt berber, arab és zsidó kereskedők karavánjainak kiindulópontja és célállomása, és az iszlám tudományok egyik fő központja a 13. és a 17. század között. Timbuktut úgy is hívták, hogy Afrika Athénja, a Szahara Mekkája és a Sivatag fekete gyöngye. Ahogy a tengeri kereskedelem átvette a karavánok szerepét, úgy Timbuktu hatalma is csökkent, „fénykora leáldozott”, de a ma ötvenezer lakosú városban még mindig állnak a csodálatos agyagmecsetek, és könyvtáraiban most is 700 ezer iszlámmal kapcsolatos kéziratot őriznek.

Agyagmecset a szintén szongailakta Djennában.
(Forrás: wikimedia commons / felhasználó: Devriese)

Timbuktu ma Maliban található, lakói többségének a szongai nyelv az anyanyelve. Maliban egyébként a francia a hivatalos nyelv, az ország legnagyobb helyi nyelve pedig a mande nyelvcsaládhoz tartozó és a szongaival nem rokon bambara. A szongai a Szongai birodalom nyelvének a leszármazottja, és a nyelv több kölcsönösen csak nehezen érthető változatát ma összesen nagyjából hárommillióan beszélik a Niger folyó mentén.

A nílusi-szaharai nyelvrokonság

A szongai nyelvek nyelvészeti besorolása nem teljesen tisztázott. Általánosan a nílusi-szaharai nyelvek között tartják számon őket, de e nyelvcsalád belső rokonítása csak pár nagyon általános jellemzőn alapszik: ezek pedig önmagukban nem igazán alkalmasak a rokonsági fok meghatározására. Közülük az egyik legfontosabb a nyelvtani számok különleges rendszere: a főneveknél az egyes számot kell raggal jelezni, mert az alapszavak tárgyak, élőlények csoportjait jelölik, ami a szongai nyelvekre is jellemző. (Hasonló csoportos nyelvtani szám a walesi nyelvben is létezik: moch – disznók, de mochyn – disznó.) A szongai ugyanakkor földrajzilag élesen elkülönül a tőle jóval keletre fekvő többi nílusi-szaharai nyelvtől, mert így például a Kenya egyes részein beszélt maszáj nyelvnek az egyik távoli rokona.

A nílusi-szaharai nyelvek többsége tonális, ami a keleti szongai nyelvekre is igaz, mint a Nigerben beszélt zarma (djerma), de a timbuktui kojra csiini (városi nyelv) változatból már hiányzanak a tónusok. A szongai nyelvekre nagyban hatottak a szomszédos nyugat-afrikai mande nyelvek – mint például a mandinka (mandingo). Más kutatók azt is felvetették a szongai nyelvvel kapcsolatban, hogy az esetleg egy mande hatás alatt megváltozott berber-alapú kreol, de ezt eddig nem sikerült meggyőzően igazolni.

A szongai nyelvek.
(Forrás: wikimedia commons / felhasználó: Davius)

Az iszlám tudomány központja

A szongaik ősei már a 9. században letelepedhedtek a Niger mentén, de csak a 11. században alapították a fővárost, Gaót, ami Timbuktutól 300 kilométerre keletre fekszik. Timbuktu nevének etimológiája nem tisztázott. A várost tuaregek alapították, a 11. században vált kereskedővárossá, és 1324-ben csatolta a Mali birodalom, de 1469-től a Szongai birodalom része lett. Ez utóbbi két időszak volt Timbuktu fénykora, ami az 1591-es marokkói megszállásig tartott. A szongaiknak még három évszázadon át volt egy Dendi nevű királyságuk, de Timbuktut már sosem tudták visszaszerezni.

A fénykor: kézirat Timbuktuból.
(Forrás: wikimedia commons)

A Szongai birodalom alatt a nyelv lingua francaként működött, ekkor vehették át más kisebb helyi etnikumok is. A legnagyobb, mintegy 2 milliós szongai csoportot, a zarmákat például leginkább a közös átvett zarma szongai nyelv köti össze. Bár a Szongai birodalom már rég letűnt, nyelvi nyomai még mindig élénken élnek a Niger mentén.