Annak, hogy ki az az Eva Mendes, könnyű utánajárni. Színészként, énekesként, modellként és divattervezőként is ismert. Zavart legfeljebb az okozhat, hogy vezetékneve általában Mendez alakban szerepel. A spanyolban – legalábbis az amerikai spanyolban – azonban a z is [sz]-t  jelöl, pontosan úgy, mint az s. (A két névváltozat tehát csak írásban tér el. Egyes források szerint a Mendez spanyol, míg a Mendes portugál alak.)

A szám címében több helyen is a Mendez alakot találjuk, de az együttes honlapján Mendes szerepel. Mi úgy halljuk, hogy az énekben is Mende[z] hangzik, de ez a háttérzene miatt egyértelműen nem állítható: könnyen lehetséges, hogy a rendez rímhelyzete miatt halljuk így. Lehet ez is a magyarázata a Mendez alak címbeli használatának.

Mindez az Intim Torna Illegál Eva Mendes című számáról jutott eszünkbe, melynek refrénje egyenesen a szemünkbe vágja, hogy mi vagyunk Eva Mendes: „A filmben, amit az isten rendez // Te vagy az Eva Mendes”. Az persze nyilvánvaló, hogy nem amnéziánkat kívánja gyógyítani a dalszöveg, hanem az állítás jelképesen értendő.

De minek a jelképe Eva Mendes a szövegben? Erre a kérdésre a válasz már nem olyan egyszerű: legjobb, ha a szám teljes szövegének vizsgálata alapján próbálunk meg válaszolni.

Elbánt veled az érzelem,
nem segített az értelem.
Körbe-körbe egy tengelyen,
forogsz és nem fog meg semmi sem.

Ha jön a vihar és a falakat dönti szét,
ilyenkor mindenki elveszti azt a csöpp eszét.
Ha törnek az ágak, ne a fa alatt állj!
A villám ott könnyen eltalál.

Van, aki még mindig arra vár,
hogy a szívedre egyszer rátalál.
A filmben, amit az isten rendez
Te vagy az Eva Mendes.

A szíved keres,
amíg csak heves
reakcióba nem lép.
Hiába zártad a fiókba,
úgysem adja fel a reményt.

Addig dobog, amíg meghallgatod,
hogy a vér az nem hűlt ki még.
És, hogy az élet kerek,
hogyha másnak is helyet hagysz magad mellett még.

Van, aki még mindig arra vár...

Az első strófa egyes szám második személyben szólítja meg a hallgatót. Egy olyan helyzetet vázol fel, melyben a hallgató válságban van, méghozzá érzelmi okokból, és ebből a racionalitásra támaszkodva sem tud kikeveredni. Csapdába esett, mindig ugyanabba a válságba esik vissza. Nyilvánvaló, hogy itt nem arról van szó, hogy a szám hallgatója ilyen helyzetben lenne – azaz nem arról van szó, hogy pl. „a kor embere” lenen ilyen helyzetben, hanem ezzel a szöveg betájolja a dal célközönségét. A dal azokhoz szeretne szólni, akik éppen érzelmi válságban vannak.

Ezt az témát fejtegeti tovább a második versszak, immáron tanácsok formájában. A fa és a villám példázata azonban nehezen értelmezhető konkrét tanácsként: lényegében arról van szó, hogy az ember kerülje az olyan helyzeteket, ahol válságba kerülhet – ám az előző versszak éppen azt fejtegette, hogy a megszólított képtelen felismerni az ilyen helyzeteket, vagy ha fel is ismeri, érzelmi okokból akkor sem tudja elkerülni őket.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A refrén ehhez képest egy a jövőre szóló ígéret: el fog ez múlni. Ráadásul a szép jövő ígérete („szívedre egyszer rád talál”) szerelmi boldogságra utal – visszamenőleg tehát arra következtethetünk, hogy az előző versszakokban megjelent válság is szerelmi bánat. A bevezetőben idézett sorpár tehát valami olyasmire utal, hogy jön még valaki, akinek te leszel a „sztár” – még visszatérünk arra, hogy lehet-e ezt pontosítani. Annyit előre leszögezhetünk, hogy az Eva Mendesre való utalás egyértelművé teszi, hogy a dal megszólítottja nőnemű. A nehéz jelenre utalás és a helyzet jövőbeli rendeződésére való utalás, az egész dal „atyai tanácsadó” hangneme alapján azt feltételezhetjük, hogy a dal megszólítottjai a szerelmi bánatban szenvedő fiatal, sőt, kamasz lányok.

A refrént követő strófa arra utal, hogy az embernek társra van szüksége, és mindig bízik abban, hogy meg is találja. Ezzel viszont kevéssé kompatibilis a következő versszak, mely kifejezetten tanácsolja, hogy az ember mindig hagyjon a szívében helyet másnak is. Amennyiben az első állítást igaznak fogadjuk el, az utóbbi tanácsra semmi szükség nincs. (A továbbiakban a dalban ugyanezek a szövegrészek ismétlődnek, némi variációval.)

Na de miért Eva Mendes?

Kétségtelen tehát, hogy Eva Mendes itt az „ünnepelt sztárt” jelképező figuraként jelenik meg. Két kérdést azonban mindenképpen fel kell tennünk. Az egyik az, hogy valami konkrétabb dologról van-e szó, azaz a szöveg Mendes életének valamely konkrétabb eseményére, esetleg szerepére utal-e. A másik kérdés az, hogy miért éppen Mendes alkalmas arra, hogy az „ünnepelt sztárt” szimbolizálja, miért pont ő szerepel a dalban? Azt előre kell bocsátanunk, hogy biztos választ nem tudunk adni – amit pedig tudunk, az kissé kiábrándító lesz.

Ő lennék én?
(Forrás: Wikimedia Commons / nicolas genin / CC BY-SA 2.0)

Nem tudjuk megnevezni Mendes életének egyetlen momentumát, sem egyetlen általa játszott szerepet, amely alapján a „körülrajongott személy” jelképe lehetne. Kétségtelen, hogy nehéz sorsú kubai bevándorlók gyermeke, alacsony sorból küzdötte fel magát, és lett ünnepelt sztár. Különösen jó példa lenne azért, mert nem egy-egy területen ért el sikert. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a dal elsősorban a magánéletről szól, a szerelmi életben ígér valamiféle stabilitást. Mendes magánélete azonban nem felel meg ennek a képnek, senkivel nem alkot „álompárt”. Elképzelhető persze, hogy a kulcsot nem Mendes magánélete kínálja, hanem valamelyik szerepe – ha azonban a szerző erre építette a dalt, akkor számolnia kellett azzal, hogy nehezen megfejthető rejtvényt épített a szövegbe. Így az általa szándékolt jelentéshez csak azok férnek hozzá, akik ismerik Mendes munkásságát, ráadásul – talán a szövegbe rejtett egyéb apró utalásoknak köszönhetően – felismerik, hogy a szövegíró pont erre a szerepre céloz.

Ha azonban nem erről van szó, ismét fel kell tennünk a kérdést: miért éppen Mendes? Hiszen jó néhány más híres személyiség küzdötte fel magát mélyről, bizonyára könnyen lehetne olyat is találni, akinek magánélete sokkal inkább irigylésre méltó – különösen egy ábrándos bakfis szemében. Mi arra tippelnénk, hogy itt nem a tartalom, hanem a forma volt ez erős szövegformáló erő: a rendez–Mendes rím annyira erős, annyira meghatározó a szövegben, hogy úgy vélhetjük, e köré épül az egész szöveg. Nem lennénk meglepve, ha először a refrén sorai lettek volna meg a dalból, és a dal írása során e köré épült volna fel a szöveg többi része. Egy fogadáson arra tippelnénk, hogy a szövegíró azt kereste, milyen módon sütheti el ezt a rímet, nem pedig a kifejezendő gondolat vezette el Mendes személyéhez. Ez persze talán sosem fog kiderülni.