A neten egy magyar nyelvű oldalon egy – egyébként nem rosszindulatú – kommentben véletlenül bukkantunk az alábbi állítólagos orosz viccre:

- Я люблю
- Я тоже
- Я хочу
- Я тоже
- Я Саша
- Я тоже

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Oroszul nem tudó olvasóink kedvéért próbáljuk meg ezt magyarra fordítani:

– Szeretek.
– Én is.
– Akarok.
– Én is.
– Szása vagyok.
– Én is.

Hát, ennek így nincs sok értelme. Ha találkoztunk már ezzel a szösszenettel, könnyű dolgunk van, de ha nem, akkor is megsejthetjük, hogy itt két szerelmes beszélgetéséről van szó, és az első, illetve a harmadik mondta valójában tárgyas – méghozzá a másik személy a tárgy, tehát egyes szám második személyű. Ennek tudatában akár a Google fordítójával is kijavíthatjuk a szöveget a тебя ’téged’ szó beiktatásával (ahogyan az angol I love mondatot javítanánk I love youra).

– Я люблю тебя.
– Я тоже.
– Я хочу тебя.
– Я тоже.
– Я Саша.
– Я тоже.

Rendben, de mióta foglalkozunk a nyesten idegen nyelvű fogalmazások javítgatásával? Miért érdekelné olvasóinkat, hogy valaki idegen nyelven valamit rosszul írt? Nos, természetesen nem ezért vettük elő a szöveget, hanem egy másik érdekessége miatt, amiről viszont akkor is érdemes tudnia az olvasónak, ha picit sem akar oroszul tanulni. Ennek megértéséhez azonban el kell készítenünk a kijavított szöveg „műfordítását” – azaz olyan fordítását, mely körülbelül ugyanazt a hatást váltja ki az olvasóban, mint az eredeti szöveg annak anyanyelvi olvasójában.

– Szeretlek.
– Én is.
– Akarlak.
– Én is.
– Gabi vagyok.
– Én is.

Ideje, hogy rátérjünk, mi is lenne a szövegben a „poén”: ezt kb. a „haha, de hisz ezek buzik!” felkiáltással lehetne körülírni. Miután kikacagtuk magunkat, elgondolkozhatunk azon, hogy miért esik le nehezen ez a „poén” a „műfordításból”: azért, mert a Gabi név férfi- és női név egyaránt lehet: az előbbi esetben a Gábor, az utóbbiban a Gabriella becéző formája. A szövegből egyáltalán nem következik, hogy a két beszélő azonos nemű lenne.

Kac-kac...
(Forrás: Wikimedia Commons / Torsten Seiler / CC BY-SA 2.0)

Pontosan ugyanez a helyzet a Саша (Szása) esetében. Bár Magyarországon férfinévként sokan ismerik, és valószínűleg nem kevesen tudják azt is, hogy ez az Александр (Alekszandr – tehát a Sándor orosz megfelelője) becéző formája. Azzal azonban kevésebben vannak tisztában, hogy a Szása lehet az Александра (Alekszandra) becézése is, tehát pontosan olyan, mint a magyarban a Gabi – ezért van szükség „műfordításra”. Szása művésznéven lép fel egy orosz énekesnő, Alekszandra Eduardovna Antonova is.

Kommentelőnknek tehát sikerült igazi Papp Jancsit játszania: írhatott volna Ivánt, Igort, Szergejt, Vóvát, Misát „s még valahány név a naptárba’”, de neki sikerült a Szásába belehúznia, amivel a „vicc” fergetegesnek amúgy sem nevezhető poénját teljesen haza is vágta. Vannak azonban kérdések, melyeket nem tudunk megválaszolni. Mi a jelentősége annak, hogy a párbeszéd szereplői oroszok? És ha van is, miért szükséges a szöveget oroszul idézni? Miért érzi ennek szükségét olyan is, aki nyilvánvalóan legfeljebb igen keveset ért oroszul? Talán olvasóink találnak magyarázatot.