Az utóbbi időben többször írtunk olyan mondatokról, melyek különbözőképpen értelmezhetőek attól függően, hogy milyen szerkezetet tulajdonítunk neki. A mondatban ugyanis a szavak csak egymás után következhetnek, de magunkban hierarchikus viszonyba rendezzük őket – a mondatokat csak így tudjuk értelmezni. Most Nóra nevű olvasónk hasonló mondatra lett figyelmes a Népszabadság Online egyik cikkében.

Ennek a cikknek a bevezetőjét én 2 olvasás után is úgy értelmeztem, hogy a férfi volt beteg, a felesége meg terhes. Aztán kiderült, mindkettő az asszony.

Autóbusz Nizzában
(Forrás: Wikimedia Commons / Kevin.B / GNU-FDL 1.2)

A Nóra által kétszer is félreértett mondat a következő:

Egy évnyi szabadnapot adományoztak egy súlyosan beteg és várandós feleségét ápoló buszvezetőnek munkatársai a franciaországi Nizzában.

A mondat valóban kétféleképpen értelmezhető, attól függően, hogy milyen szerkezetűnek véljük. Nóra így olvasta:

Egy évnyi szabadnapot adományoztak egy [[[súlyosan beteg] és [várandós feleségét ápoló]] buszvezetőnek] munkatársai a franciaországi Nizzában.

Eszerint a buszvezető szóhoz két egység kapcsolódik – az iskolában úgy kellett volna mondanunk: két minőségjelzője van –, a (súlyosan) beteg és a (várandós feleségét) ápoló. (Egyes elemzési módszerek szerint a mondatrész csak egy szó, mások szerint egy teljes szószerkezet – ezt jelezzük itt most zárójelekkel.)

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A cikk folytatásából azonban nyilvánvaló, hogy a buszvezető szerencsére jó egészségnek örvend, és a felesége az, aki terhessége alatt agyvérzést kapott. Ebből tudhatjuk, hogy az újságíró más szerkezetet szánt a mondatnak:

Egy évnyi szabadnapot adományoztak egy [[[[súlyosan beteg] és [várandós] feleségét] ápoló] buszvezetőnek] munkatársai a franciaországi Nizzában.

Eszerint a mondatot az iskolában úgy kellett volna elemezni, hogy a buszvezetőnek csak egy minőségjelzője van, a (súlyosan beteg és várandós feleségét) ápoló, az ápolónak egy tárgya, a (súlyosan beteg és várandós) feleségét, és ennek a feleségnek van két minőségjelzője a (súlyosan) beteg és a várandós.

Kérdés, hogy hibázott-e az újságíró, és elkerülhette volna-e a félreértést a mondat szerkezetének egyszerű módosításával. Van, amikor segít a jelzők felcserélése – itt azonban, úgy tűnik, nem:

Egy évnyi szabadnapot adományoztak egy várandós és súlyosan beteg feleségét ápoló buszvezetőnek munkatársai a franciaországi Nizzában.

Az ugyan egyértelmű lett volna, hogy a feleség súlyosan beteg, de a várandós még nagyobb zavart okozott volna: a mondat szerkezete így is kétértelmű lett volna, ráadásul mivel várandós csak nő lehet, arra kellett volna gondolnunk, hogy egy nőnek van felesége – ami ugyan nem zárható ki, de kevésbé tipikus. És persze felmerült volna a kérdés, hogy kitől van a gyerek (ami persze akkor is lehet kérdés, ha a buszvezető férfi, de ebben az esetben mégsem tolakszik annyira elénk). A szórend tekintetében tehát még mindig a jelenlegi megoldást kell szerencsésebbnek tartanunk. Sokkal egyszerűbb megoldás, ha elhagyjuk az ést:

Egy évnyi szabadnapot adományoztak egy súlyosan beteg várandós feleségét ápoló buszvezetőnek munkatársai a franciaországi Nizzában.

Ebben az esetben fel sem merül az, hogy a súlyosan beteg ne a (várandós) feleséghez tartozna. Valószínűleg éppen ez az oka, hogy Nóra éppen a nem kívánt szerkezetet tulajdonította a mondatnak: mivel és nélkül a mondat egyértelmű, feltételezzük, hogy az és éppen azért került oda, hogy jelezze: a jelző nem az őt követő szerkezethez, hanem egy később megjelenő elemhez tartozik.

Hova vezet ez?
(Forrás: Wikimedia Commons / Punx / GNU-FDL 1.2)

Bár fentebb azt láttuk, hogy szórendi cserével az eredeti mondat nem javítható, észre kell vennünk, hogy az és elhagyásával egyértelművé tett mondat szórendi megváltoztatással ismét kétértelművé tehető:

Egy évnyi szabadnapot adományoztak egy várandós, súlyosan beteg feleségét ápoló buszvezetőnek munkatársai a franciaországi Nizzában.

Ebben az esetben a jelzők sorrendje eltér a semlegestől, ezért vesszővel kell elválasztani a másik jelzőtől (beszédben pedig a mondat dallamával és ritmusával jelezzük, hogy a jelző nem a „természetes helyén” van). Csakhogy mind szóban, mind írásban ugyanez a jele annak, ha a jelző egy később következő elemhez kapcsolódik. Így ebben az esetben a mondat megint kétértelmű, és értelmezhető úgy is, hogy a buszvezető várandós.