Korábban már írtunk a Finnországban élő angol anyanyelvűek sanyarú sorsáról: a finnek nem hajlandóak velük finnül beszélni, hanem angol nyelvű társalgásra kényszerítik őket. Most hasonló esetekről számol be a The Chronicle of Higher Education oldalán Geoffrey Pullum, aki egyébként a Language Log szerzője.

Leeuwarden, a fríz főváros
(Forrás: Wikimedia Commons / Victor van Werkhooven / CC BY 3.0)

Pullum a Hollandiához tartozó fríz vidéken vett részt egy többnyelvűségről szóló konferencián. Az ebédszünetben több olyan történetet is hallott, melyek – szerinte – az angol nyelv növekvő dominanciájáról tanúskodnak. Egy angol anyanyelvű amerikai tanár a Hamburgi Egyetemen dolgozik: folyékonyan beszél németül, elsősorban azért érkezett Németországba, hogy minél többet használhassa a német nyelvet. Gyermekeit is kétnyelvűnek igyekszik nevelni. Kollégáival azonban hiába próbál németül beszélni, azok az angol nyelvű társalgást erőltetik. A koreaihoz hasonló tapasztalatokat szereztek Hollandiában dolgozó magyarok is. Az általunk hallott beszámolók szerint volt olyan magyar, aki hiába próbált hollandul beszélni főnökével, az megsértődött – ő ugyanis ezt úgy értelmezte, hogy a beosztottja ezzel azt akarja jelezni, hogy ő, a főnök, nem tud elég jól angolul.  Egy másik nyelvész Koreában dolgozik, jól beszéli a nyelvet, de még keserűbb tapasztalatai vannak: a koreaiak ezt ízléstelennek tartják, sőt, rasszista gúnyolódásnak, sértésnek értelmezik. Pillanatnyilag már attól fél, hogy szerződése lejártával azért nem fog tudni új állást szerezni Koreában, mert folyékonyan beszéli a nyelvet.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az már korábban is ismert volt, hogy vannak nyelvközösségek, melynek tagjai nem szeretik, ha kívülállók tanulják a nyelvüket. A jamaicai kreol beszélői szeretik az angol helyi beszélt változatának tekinteni a standard angoltól egyébként igencsak eltérő nyelvüket, és nem örülnek, ha azt valakik tanulják. Pullum azon csodálkozik, hogy olyan tekintélyes nemzeti nyelvek beszélői, mint a német, hasonlóan viselkednek. Szerinte mindez az angol hatalmas dominanciájának köszönhető. Mi ebben nem vagyunk biztosak. A keretes anyagunkban idézett hollandiai magyar tapasztalatok arra utalhatnak, hogy a német és a koreai beszélői nem saját nyelvüket érzik alacsony presztízsűnek, hanem csupán attól félnek, hogy külföldi beszédpartnereik az ő angoltudásukat kérdőjelezik meg. Azt, hogy mindenki bizonyítani akarja, hogy képes angolul társalogni, valóban okozhatja az angol dominanciája – ám ez nem feltétlenül megy az anyanyelv presztízsének rovására.