Mónika nevű olvasónk megtalálta Noam Chomsky, korunk talán legnevesebb nyelvészének – nem nyelvészeti jellegű –  „tízparancsolatát”, és a Facebookon a cikk valóságtartalmáról érdeklődik. Nem igazán világos számunkra, hogy az érdekli-e, hogy az állítások Chomskytól származnak-e, vagy az, hogy milyen igazság rejlik mögötte, mindenesetre megpróbálunk mindkét kérdésre választ adni.

Az viszonylag könnyen ellenőrizhető a neten, hogy az írás Chomsky neve alatt terjed, valójában nem Chomsky írta. Eredeti verziója Sylvian Timsittől származik, és először 2002-ben, franciául bukkant fel a neten.

Nem Chomsky!
(Forrás: Wikimedia Commons / jeanbaptisteparis / CC BY-SA 2.0)

A legtöbb helyen nem is nevezik tízparancsolatnak, és aligha felel meg a valóságnak az az állítás sem, hogy „számítástechnikával 65 éves korában kezdett foglalkozni”. Mivel olvasónk kérdése a magyar változatra vonatkozott, annak nem járunk utána, hogy vajon mindenhol egységes-e a szöveg, vagy hogy mennyire pontos a magyar fordítás, csupán annak szellemiségét vizsgáljuk.

Arra aligha kell példákat hoznunk, hogy a politikusok hogyan manipulálják a szavazókat és a sajtót, illetve a sajtó hogyan manipulálja az olvasókat, nézőket, hallgatókat. Ilyen esetekről mindannyian tudunk, éppen ezért tűnhet első olvasásra meggyőzőnek mindaz, amit a tíz pont tartalmaz. Ráadásul a leírtak gyakran olyan jelenségek, melyeket valóban tapasztalhatunk (például a politikusok hajlamosak elterelni a figyelmünket a valós problémákról, és ehelyett megfoghatatlan, ideológiai töltetű „közös célokat” tűznek ki). Ahhoz, hogy megértsük, hogyan manipulál minket ez a szöveg, azt kell észrevennünk, hogy milyen előfeltevés áll a pontok mögött.

Mindegyik pont mögött az a feltevés áll, hogy létezik egy politikai vezető csoport, mely lényegében korlátlanul képes mindenféle manipulációra. A 3. pont szerint például a médiának három szelete van: amelyik teljesen a kormány irányítása alatt áll, amelyik csak részben áll a kormány irányítása alatt, illetve vannak sajtótermékek, „amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak”. Ezzel persze azt állítja a szöveg, hogy független sajtó nincs is.

A szöveg azonban ennél többet állít: minden sajtótermék ugyanattól a hatalomtól függ. Mivel a leírtak nyilvánvalóan olyan országokra vonatkoznak, melyekben különböző pártok működnek, és ezek a kormányokban rendszeresen váltják egymást, kénytelenek vagyunk a szöveget úgy értelmezni, hogy ezek a pártok csak látszólag küzdenek a hatalomért, valójában egységes hatalmat alkotnak. Mivel nyilván hallottunk már olyanról is, amikor látszólag élesen szemben álló pártok képviselői is megkötötték a maguk kis piszkos alkuit különböző gazdasági előnyök érdekében, és olyan képviselők, akikről azt sem feltételeztük volna, hogy hajlandóak szóba állni egymással, képesek összeborulni, ha pillanatnyi érdekeik úgy kívánják, elsőre talán ez sem tűnik elképzelhetetlennek.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez az összeborulás is csak addig tart, ameddig érdekeik megkívánják. Sőt, arra is számtalan példát látunk, hogy a pártokon belüli szoros szövetségesek is bármikor elárulják egymást, ha abból pillanatnyi előnyük származhat. Még a politikára sem kell gondolnunk: a legtöbb ember családon belül vagy munkahelyén is tapasztal hasonlókat. De az emberek nem csak érdekből árulják el egymást, hanem ügyetlenségből is. Erre sem nehéz példákat találni: elég, ha arra gondolunk, milyen nehéz egy születésnapi meglepetésbulit összehozni – folyamatosan izgulnunk kell, nehogy valaki elszólja magát. Éppen ezért elképzelhetetlen, hogy legyen egy nagy szervezet, mely egységesen irányítja a világot. Ha lenne is ilyen, azon belül is megjelenne a rivalizálás, és lennének olyanok, akik saját hatalmuk növelése érdekében az egész működését is kockáztatnák. Márpedig nyilvánvaló, hogy minél messzebb elér egy ilyen szervezet keze, annál nagyobbnak kell lennie – és minél több tagja van, annál inkább sebezhető. Éppen ezért elképzelhetetlen, hogy a világot egy érdekcsoport irányítsa.

Természetesen mondhatja erre bárki, hogy lehet, hogy mégis van ilyen csoport, és ez cikk is csak azért született, hogy őket fedezze. De mi lenne erre a bizonyíték? Hacsak nem az, hogy az érdekcsoportot fedezzük! Tipikus összeesküvés-elméletről van szó: létezik egy titkos szervezet, mely tagadja létét – miért nem találjuk nyomát? Hát mert jól elrejtőztek? (Miért piros az elefánt szeme? – Hogy jobban el tudjon rejtőzni a cseresznyefán. – Láttál már cseresznyefán elefántot? – Na ugye, milyen jól elbújt!)

Természetesen semmiképpen nem állítjuk, hogy a hatalom képviselői és a sajtó nem manipulálják a lakosságot. Sőt, tényként kell elfogadnunk, hogy legalábbis igyekeznek ezt tenni. Ugyanakkor sem a hatalom, sem a sajtó nem egységes, és időben sem állandó, az erőviszonyok folyamatosan változnak – sőt, ugyanazon erők is változtatják véleményüket. Manipulálni pedig nem csupán ők manipulálnak, hanem azok is, akik a demokratikus intézményrendszerrel és a sajtóval szemben az indokoltnál nagyobb bizalmatlanságot gerjesztenek.